Bejutottak a kalózok a parlamentbe

Európa számos országában a szélsőségek megerősödését hozta magával a múlt hét végén zajlott európa parlamenti választás, de ezzel együtt egy érdekes, eddig még soha nem látott szín is beverekedte magát a 736 főből álló testületbe. Amint arról alig egy hete írtunk, a 2006. január 1-én alapított svéd kalózpárt (Piratpartiet – PP) nagy esélyekkel indult neki a voksolásnak, szinte biztosra vehető volt, hogy legalább egy képviselőt delegálhat az EP-be – nos, ez valóra is vált. De lássuk a részleteket!

A skandináv országban a szavazatok 7 százalékát tudhatta magáénak a PP, amivel a 18, Svédországnak fenntartott hely egyikét foglalhatja el. „A polgárok végre megértették, hogy vége a tétlenségnek, és lehet változást elérni.” – foglalta össze Rick Falkvinge, a kalózpárt alapítója és vezetője a svéd Svenska Dagbladet napilap számára az eredményt – „Nem fogadjuk el a kormányzat atyáskodását. Az emberek kezdik megérteni, hogy az állam nem mindig jó.”

Rick Falkvinge, a svéd kalózpárt vezéralakja

Erős szavak ezek egy olyan országban, amely az egész világon híres az állam hangsúlyos szerepvállalásáról, a magas újraelosztási arányáról (igaz, jólétéről is). Erre az erőre persze szüksége is lesz a PP-nek, ha be akarja váltani három fő célját: alapvetően megreformálni a szerzői jogot, megszabadulni a szabadalmi rendszertől és biztosítani a polgárok magánszférához való jogait.

Mitől válhatott a svéd kalózpárt ennyire népszerűvé? Hiszen az ország ötödik legnagyobb politikai erejévé nőtte ki magát a szerveződés (közvetlenül a zöldek után); annak ellenére, hogy a két és fél évvel ezelőtti alapítás óta mindössze csak egyszer került megmérettetésre korábban – az időközben lezajlott svéd parlamenti választások során elenyésző, 0,63 százalékos arányt tudott elérni Falkvinge kezdeményezése. Nos, a The Pirate Bay nevű, P2P (pontosabban bittorrent) szervereket üzemeltető fiatalok elleni szerzői jogi hadjárat farvizén sikerült felkapaszkodniuk idáig. Amint arról mi is írtunk, első fokon elítélték a TPB-t létrehozó fiatalokat, több milliós kártérítésre kötelezve őket. A döntést nagy felháborodás kísérte Svédországban; és a kedélyek annak ellenére nem csillapodtak, hogy időközben kiderült: a bíró elfogult volt az ügyben, ezért új tárgyalást kellett kiírni.