Connect with us

technokrata

Lassan kétvállra fekszik a zeneipar

Kütyük

Lassan kétvállra fekszik a zeneipar

Önmaga alatt vágta a fát az elmúlt öt évben, pedig lett volna kiút.

2003 szeptemberében számoltunk be először arról, hogy az Amerikai Hanglemezkiadók Szövetsége (RIAA) peres eljárást kezdeményezett 261 fő ellen. Az USA-beli internetezők bűne az volt, hogy dalokat töltöttek le / osztottak meg az Interneten (2004 novemberében aztán csatlakozott az MPAA is, amely hasonló okból, csak a filmrajongók ellenében lépett fel). Az eltelt öt év alatt levonhatta az eljárás következményeit a jogvédő szervezet, és számoljanak be akármilyen sikerekről, részeredményekről, a végső számla: totális csőd.

A peres eljárások ugyanis „elvadították” a zenerajongókat a kiadóktól, a kiásott árkokat pedig a másolásvédelmi eljárások propagálása csak tovább mélyítette. Hiába citált tízezernél is több felhasználót a bíróság elé (vagy legalábbis fenyegetett meg) az RIAA, nem járt sikerrel. A zenefogyasztói szokások véglegesen megváltoztak, aminek tükrében a CD-ről memóriakártyára való áttérés is csak szánalmas vergődésnek tűnik.

Persze a zenével nincsen semmi baj – már ősidők óta létezik, és amíg ember élni fog az univerzumban, addig lesznek dalok is. Azok terjesztésével van probléma; és erre nem tudott választ adni az elmúlt fél évtized alatt az Amerikai Hanglemezkiadók Szövetsége. Az EFF (Electronic Frontier Foundation) összeszedett írást közölt weblapján, ahol a kiváltó okokat, az azóta tett lépéseket és az eredményt összegzi. A szervezet javaslatot is tett a kiadóknak: vagy tegyék legálissá a P2P hálózatokon zajló cserét, amelyet egy alacsony (például havi 5 dolláros, kevesebb mint ezer forintos) havidíjjal fejeljenek meg, vagy pedig a zenék önkéntes alapon való honorálását javasolják.

Persze ennek kapcsán is adódhatnak csapdák: ha minden internetezőre kivetik a „zene-adót”, az ismét csak ellenállásba fog ütközni. Az EFF szerint a kiadóknak meg kell valósítaniuk – legalábbis e téren – a társadalmi igazságosságot: csak az fizessen a zenéért, aki hallgatja is. És csak annyit kelljen kifizetnie, amennyi indokolt ahhoz, hogy a jogtulajdonos/előadóművész tisztes megélhetéshez jusson. Ha ezt elérik, akkor ismét kialakulhat egy olyan, akár több milliárdosra rúgó zenerajongó közösség, mint amilyen a 20. század második felében formálódott a bakelit/magnókazetta/CD-korszak idején.

Tovább
Kapcsolódó cikkek


Szólj hozzá!

További Kütyük

Technokrata a Face-en

Tesztek