Connect with us

technokrata

Teszt: Nokia 5310 – zenés penge a javából

n531tl-01

Kütyük

Teszt: Nokia 5310 – zenés penge a javából

Az elmúlt hetekben a Nokia olyan, abszolút felsőkategóriás készülékei vendégeskedtek szerkesztőségünkben, mint például az N95 8GB, vagy például aktuális kedvencem, az N82. Ezúttal viszont nem ilyen drága csecsebecsével, hanem egy széles rétegek számára elérhető, elsősorban zenére kihegyezett telefonnal, a Nokia 5310-zel fogunk foglalkozni.

Zene, zene és zene – muzsika minden mennyiségben: valahogy így gondolkozhatnak a mobiltelefon gyártó cégek döntéshozói mostanság. Ez persze teljesen érthető, hiszen ahogy először a fotós funkciók, úgy mostanság a zenelejátszó képességek lopták be magukat villámgyorsan a mobilt használók szívébe. Megkockáztatom egyébként, hogy ezek után talán majd a mobil televíziózás következik a sorban, bár ez egy egyelőre még elég ingoványos terület.

Szóval akkor mobil zenelejátszás. A Sony Ericsson közismerten óriási sikereket ért el a közelmúltban bevezetett Walkman termékcsaláddal, és ami a Sony Ericssonnál a Walkman, az a Nokiánál az Xpress Music, vagyis értelemszerűen a finnek sem szeretnének lemaradni az egyre sebesebben száguldó mobil zenei vonatról.

Ennek ékes bizonyítéka az a két vadonatúj Nokia zenetelefon, mely hivatalosan tavaly augusztus végén mutatkozott be. A szétcsúsztatható kialakítású Nokia 5610 és a candybar, vagyis hagyományos formájú Nokia 5310 közül mi most ez utóbbit mutatjuk be Olvasóinknak.

Design

Bevallom őszintén, hogy a Nokia 5310 Xpress Music külseje elsőre egyáltalán nem nyűgözött le, hiszen láttam már jó néhány hasonló külső megjelenésű telefont. A környezetemben élők, a barátok és haverok azonban abszolút másképp álltak hozzá a dologhoz. Amikor kitettem az asztalra egymás mellé a Nokia 5310-et és a Nokia N82-t, éppen, hogy csak elkezdtem áradozni az N82-ről, mire a társaságból többen azonnal az 5310 felé nyúltak, mondván, hogy az milyen szuperül néz ki, és különben is hagyjam már őket ezzel a bumfordi megjelenésű N82-vel. Summa summarum, saját kis közvélemény-kutatásom szerint a Nokia 5310 külsőleg abszolút bejön az emberkéknek.

A 9,9 milliméteres vastagság ugyan nem számít rekordértéknek, mindenesetre jóval átlagon aluli, és azt eredményezi, hogy a telefon remekül elfér a zsebünkben. Összehasonlításképp egyébként a Nokia 6500 classic 9,5 milliméteres, a Nokia 6300 11,7 milliméteres, a Nokia N82 pedig 17,3 milliméteres vastagsággal rendelkezik.

A 103,8 milliméter hosszú és 44,7 milliméter széles Nokia 5310 felületét kemény műanyagok borítják, ettől függetlenül a minőségérzet egyáltalán nem nevezhető rossznak. A telefon alapjában véve szürke színű, de a kijelző jobb- és baloldalán egy-egy kis színes betétet találunk, melyek kiviteltől függően kék, illetve piros színben pompáznak.

A ˝Made in Hungary˝ tesztkészülék felső élére került a többek közt profilváltásra is használható On/Off gomb, illetve ugyanitt keresendő a szabványos 3,5 milliméteres audio csatlakozó aljzat, illetve a microUSB interfész. Ez utóbbit fedlap mögé rejtették, melyet azonban elég nehéz kipattintani a helyéről. A bal élen található a mini akksi töltő csati, az ellentétes oldal pedig az ezüstszínű hangerőállító gombok birtokosa. Az alsó él teljesen csupasz.

Kijelző, billentyűzet

Mivel ezúttal nem egy a vizualitásra, hanem sokkal inkább az audio szolgáltatásokra kihegyezett telefonhoz van szerencsénk, senki se várjon óriási, 2,4-2,6 colos képátóval rendelkező kijelzőt. A Nokia 5310 Xpress Music-ba szerelt TFT display 2 colos képátlón tárja elénk a különböző vizuális tartalmakat, ami egyébként a tekintetben nem is rossz érték, hogy a Sony Ericsson első ultra-vékony Walkman modellje, a W880i egy mindössze 1,8 colos LCD-t kapott.

Mindenképpen pozitív csalódást okozott, hogy nem éppen high-end mivolta ellenére egy decens kis QVGA (320×240 pixel) felbontású panel leledzik az 5310-esben, és szerencsére nem egy 176×220, vagy egy 128×160 pixeles display. A kijelző képe ezen adottságok miatt tűélesnek mondható, és az sem hátrány, hogy 24 bites színmélysége révén több mint 16 millió színárnyalat megjelenítésére képes.

A kijelző személyre szabhatóságáról hat gyári témabeállítás, valamint egyedi háttérképek és különböző kijelzővédők gondoskodnak. Az aktív készenlét üzemmód sokaknak vélhetően már ismerős, mint ahogy az a lehetőség is, hogy a betűméret az üzenetszerkesztőt, a telefonkönyvet, illetve a webböngészőt illetően külön-külön beállítható. Hasznos, hogy a menürendszer kényünk-kedvünk szerint átrendezhető, illetve, hogy választhatunk listás, rácsos, rácsos-címkés, valamint lapos megjelenítési módot is.

A billentyűzet abszolút minimalista designt kapott és szerencsére remekül használható, ugyanis a gombok kellően nagy méretűek és a nyomáspontjuk is teljesen rendben van. A fehér háttérvilágítású billentyűzet felső szekciójában egy ötállású navigombot, valamint két-két funkció-, illetve híváskezelő billentyűt találunk. A szám/karakter billentyűk fénylő fekete borítást kaptak, ami nem éppen a legjobb választás.

Kamera

A Nokia 5310 Xpress Music egyik leggyengébb pontja a fényképezés, de nem árt eszünkbe vésni, hogy ez nem egy csúcs fotós mobil, illetve, hogy azoknak a tizenéveseknek, akik 5310-est vásárolnak maguknak, a legtöbb esetben több mint elegendő a telefonba szerelt kamera tudása. Azzal azért a Nokia is tisztában volt, hogy nem adhatja 2 megapixel alá a felbontást, hiszen ez ma már szinte a minimum, ellenben galád módon kispórolta az optika mellől mind a LED-vakut, mind pedig a tükröt.

A karcolások ellen gyakorlatilag teljesen védtelen optika által látott képet a kijelző sajnos csak késéssel képes megjeleníteni. A kép egyébként az egész kijelzőt kitölti, és a felhasználó eldöntheti, hogy álló, avagy fekvő elrendezést szeretne használni. Autofókusz nincs, tehát a képek csak mérsékelt élességűek, de ami a legnagyobb probléma, hogy egy-egy fotó elmentése nem kevesebb mint tíz másodpercig tart. Egyelőre csak bízni tudok abban, hogy ezen majd javítani fog egy a jövőben érkező szoftverfrissítés.

Fotózhatunk 1.600×1.200, 1.280×1.024, 1.280×960, 800×600, 640×480, 320×240 és 160×120 pixeles felbontásban, a képminőség három fokozatban állítható. Kapunk többek közt önkioldó funkciót (3, 5, 10 másodperc késleltetés), kikapcsolható kamerahangot, digitális effekteket (valótlan színek, szürkeárnyalatos, szépia, negatív, túlexponált), illetve manuális fehéregyensúly állítást (nappali fény, izzó, fénycső). Az elkészült felvételek azonnal szerkeszthetők, nyomtathatók és akár tovább is küldhetők (MMS, e-mail, Bluetooth).

Videózni sajnos csak 176×144, illetve 128×96 pixeles felbontásban tudunk, bár ezen már nem is lepődtem meg igazán.

Szolgáltatások

A Nokia 5310 nem csak dedikált audiochipet, hanem dedikált zenei gombokat is kapott, melyek egyedi módon a kijelzőtől balra kaptak helyet. Az egymás alatt lévő hagyományos nyomógombok révén pillanatok alatt könnyedén elérhetők a főbb zenei funkciók, de a menüben akár az ötsávos grafikus ekvalizert is személyre tudjuk szabni, vagy például beállíthatjuk az ismétlő vagy véletlenszerű lejátszási módozatot. A player többek közt MP3, eAAC+ és WMA formátumú digitális muzsikákat képes megszólaltatni. A HS-45-ből és AD57-ből álló, tehát kétrészes vezetékes headset segítségével az integrált sztereó FM rádió is életre kelthető: a harminc csatornás rádió Visual Radio és RDS kompatibilis, ráadásul különböző vizuális témabeállításokkal is rendelkezik.

A diktafon révén maximum 60 perces felvételek készíthetők, ami örvendetes tény, ellenben sajnos nem túl jó hír, hogy az ébresztő mindössze egyetlen időpontot képes eltárolni. A naptár szerencsére abszolút jól használható és a következő esemény kategóriákat ismeri: emlékeztető, tárgyalás, hívás, születésnap, feljegyzés. A teendők maximum 256 karaktert, a jegyzetek pedig legfeljebb háromezer karaktert tartalmazhatnak, a Java-alapú számológép alkalmazás pedig tudományos és átváltó funkciókkal is fel van vértezve. Egy-egy SMS-ben maximum ezer karaktert küldhetünk, természetesen láncolt módon, ezenkívül lehetőségünk van MMS-ek, elektronikus levelek és IM üzenetek küldésére/fogadására is. Szórakoztatásunkról a City Bloxx, a Snake III és a Music Guess gondoskodik.

A belső memória nem túl nagy, mindössze 30 MB-os, de semmi gond, hiszen egyrészt van nekünk microSD támogatásunk, illetve egy a gyári csomag részét képező 2 GB-os memóriakártyánk. A telefon egyébként akár a 4 GB-os kártyákat is minden további nélkül kezeli, csak éppen a kártyacseréhez le kell venni a hátlapot, de legalább az akksit nem kell eltávolítani.

A négynormás Nokia 5310 nem egy wireless fenomén, hiszen csak GPRS és EDGE (maximum 177,6 Kbit/s) támogatás került bele. A Bluetooth 2.0 (A2DP) természetesen nem maradt ki a telefonból, ezenkívül pedig említést érdemel még a 860 mAh kapacitású BL-4CT akkumulátor, mely optimális esetben 5,5 órás beszélgetési időt, 18 órás zenelejátszási időt, illetve mintegy 300 órás készenlétet biztosít a számunkra.

Konklúzió

Szerény véleményem szerint a Nokia egy igen jó ár/teljesítmény arányú és nem utolsó sorban divatos megjelenésű, penge zenemobillal rukkolt elő az 5310 Xpress Music ˝személyében˝. Akiknek fontos az ultra-vékony forma, a fejlett zenelejátszó és a Nokia márkanév, valamint megelégszik egy egyszerűbb kamerával és nem hiányzik neki az UMTS, az bizony nagyon is jól jár egy ilyen kis telefonnal.

Pozitívum: kis méret, jó minőség, szép QVGA kijelző, bővíthetőség, 2 GB-os gyári memóriakártya, fejlett zenelejátszó funkciók, dedikált zenegombok, GPRS, EDGE, Bluetooth 2.0, jó diktafon, naptár és telefonkönyv, RDS-es sztereó FM rádió, 3,5 milliméteres audio csatlakozó, microUSB, ergonomikus billentyűzet, jól átlátható és variálható menürendszer.

Negatívum: hiányzik az UMTS és a HSDPA, a kamera nem túl jó minőségre képes és lassú, alacsony videófelbontás, a memóriakártya slot a hátlap alatt van, buta ébresztő funkció.

A cikk írásakor a Nokia 5310 még egyik hazai mobil operátornál sem kapható.



Szólj hozzá!

További Kütyük

Technokrata a Face-en

Tesztek