Connect with us

technokrata

Teszt: Sony Ericsson W910i – mozgásérzékelős Walkman csúszka

sew91lif-01

Kütyük

Teszt: Sony Ericsson W910i – mozgásérzékelős Walkman csúszka

˝Friss ropogós˝ teszttelefon érkezett a napokban szerkesztőségünkbe, melynek küldője ezúttal a Sony Ericsson hazai képviselete volt. Nyomban bele is fogtam a készülék boncolgatásába, melyről elöljáróban most csak annyit, hogy sokkal inkább zenére, semmint fotózásra lett kitalálva. Ez persze nem is csoda, hiszen a most bemutatandó W910i egy vérbeli Walkman sorozatú mobiltelefon.

Egyelőre csak álmodhatunk róla, hogy a japán-svéd gyártó egyszer majd készít egy olyan ˝csodamobilt˝, mely végre egyetlen készüléken belül fogja egyesíteni a Cyber-shot jellegű fejlett fotós szolgáltatásokat, illetve a Walkman brandes szuper zenei funkciókat. Mint közismert, az autofókuszos, több megapixeles kamerás Cyber-shot telefonokkal remek fotók készíthetők, de zenelejátszójuk lehetne némileg nagyobb tudású is, a Walkman mobilok pedig csúcs MP3 lejátszók, de a velük készített fényképek maximum közepes minőségűek.

A Sony Ericsson W910i egy remek elgondolás alapján megalkotott készülék, mely egyszerre divatos megjelenésű és nagy tudású, ráadásul a fejlesztők a már megszokott Walkman receptet ezúttal egy kicsit tovább fűszerezték. Hogy mivel? Nos kérem szépen, egy mozgásérzékelővel! Nem ez az első ilyen jellegű mobiltelefon, mindenesetre a Sony Ericsson háza táján még nem volt mozgásszenzoros készülék. Lássuk hát, hogy a gyakorlatban pontosan hogyan is teljesít a W910i!

Design

Mint minden gyártót, úgy többek közt a Sony Ericssont is elérte az anorexiás láz, vagyis ha egy kicsit megkésve is, de immár a japán-svéd gyártó is árul ultra-vékony kialakítású telefonokat. Közismert, hogy az első igazán vékony Sony Ericsson az idén február elején bejelentett W880i volt, mely a W910i-hez hasonlóan nem csak karcsú, hanem egyben remek zenemobil is. Míg azonban a W880i candybar, vagyis teljesen hagyományos kialakítású, addig a W910i szétcsúsztatható formát kapott a tervezőasztalon.

Az alig 12,5 milliméter vastag és 86 gramm tömegű telefon szétcsúsztatásához a fedlap lefelé ívelő alsó részére érdemes helyezni a hüvelykujjunkat, az összecsukásnál pedig a kijelző alatti minimális kis kitüremkedés tesz jó szolgálatot. A csúszka mechanizmus nem sok kritikát kaphat, a lötyögés mind csukott, mind nyitott állapotban teljesen minimális. A 99 milliméter hosszú és 50 milliméter széles W910i alsó és felső rész fekete, az oldalélek pedig szürke színben pompáznak, legalábbis a nálunk járt Noble Black verzió esetében. Létezik egyébként még egy vörös (Hearty Red) és bronz (Havana Bronze) változat is. Mivel a kis retesszel zárható hátlap puha gumírozást kapott, jól esik kézbe venni a telefont, de a többi felület esetében alkalmazott, keményebb műanyag is elég jó minőségű.

Baloldalra került a már jól ismert rendszercsatlakozó – miniUSB-ről, vagy ne adj´ isten microUSB-ről, vagy 3,5 milliméteres audio csatiról egyelőre ne is álmodjunk. Az ellentétes oldalon lelhető fel a hordszíj rögzítőpontja, a sajnos túl kicsire sikeredett hangerőállító (zoom) gombok, a gumifül alá rejtett bővítőslot, illetve a kamera exponáló gombja. A felső élen, de annak sajnos nem felső, hanem alsó szekciójában található a dedikált Walkman gomb és az On/Off billentyű, ami többek közt profilváltásra és némításra is használható. Ezeket a gombokat a telefon szétcsúsztatott állapotában elég körülményes megközelíteni.

Kijelző, billentyűzet

A Sony Ericsson W910i-be szerelt kijelző remek, szuper, kiváló, de nem feltétlenül ebben a sorrendben. Hogy miért mondom, illetve írom ezt? Nos, csupán azért mert a kijelző nem csupán nagy felbontású és kellően nagy színmélységű, hanem még a fizikai méretei is abszolút rendben vannak. Itt van ugyebár a Sony Ericsson W880i, melynek LCD-je ugyancsak remek adottságokkal rendelkezik, azonban 1,8 colos képátlója nagyon-nagyon kicsi. Ezzel szemben a W910i-be már egy 2,4 colos panelt szereltek, mely ugyan még mindig elmarad a Nokia N95 2,6 colos (N95 8GB: 2,8 col) kijelzője mögött, de így is egy remek darab.

A 48×36 milliméteres TFT display egyébként jó szokás szerint QVGA, vagyis 320×240 pixeles felbontású, 18 bites színmélysége révén pedig mintegy 262 ezer színárnyalatot képes megjeleníteni. A telefonon alaphelyzetben egyébként öt témabeállítást lelhetünk fel, melyek nem csak a színeket és háttérképeket variálják át, hanem a menü megjelenését is. A Clarity egy világos téma, az Eclipse a napfogyatkozásra fókuszál, a Hidden peak-en mintha folyna a festék, a Soundscape vízszintes menüt hoz, a Walkman pedig egy szolíd sötét alaptéma. A témák egyszerűen gyönyörűek, ráadásul nem statikusak, hanem mindig mozog rajtuk valami. Ezzel szemben negatívum, hogy a legtöbb téma esetében 3×4-es felépítésű ikonos menü nem szervezhető át úgy, mint az új Nokiák menüje. A fényerő hat fokozatban állítható, az óra pedig lehet kicsi, illetve nagy méretű.

A kijelző alatti kezelőszervek legnagyobb, illetve talán egyetlen hibája, hogy túl kicsire sikeredtek, így a lapátkezűek jobb ha felkészülnek arra, hogy alaposan meg fognak szenvedni a telefon kezelésével. A középső, ötállású navigomb díszes ezüstszínű és aktív zenelejátszó mellett dedikált zenei funkciókkal bír, mellette pedig hat egyéb funkciógomb trónol. A lentebbi, hagyományos szám/karakter billentyűk minimalista designt kaptak, ezzel együtt nyomáspontjuk közel ideális. Majd´ elfelejtettem, hogy az LCD felett, a hangszóró és a második kamera mellett is van két gomb, melyek funkciója az aktuális helyzettől függően változik.

Kamera

Ahogy azt már a cikk elején rebesgettem, a Sony Ericsson W910i-nek a fényképezés nem igazán tartozik az erősségei közé. Ez egyébként már az első, felületes pillantások után lerí a telefonról: az optikát nem védi semmi a karcolásoktól, sőt még ki is lóg a hátfal síkjából, no és persze vakut és tükröt sem találunk mellette. A legnagyobb hiányosság azonban nem ez, hanem az autofókusz távolmaradása, pedig ez utóbbi rengeteget javíthatna az amúgy átlagosnak mondható képminőségen.

Mindössze három felbontást kapunk, melyek közül a legnagyobb 2 megapixeles, a középső 1 megapixeles, a legalacsonyabb pedig 0,3 megapixeles. Szinte hihetetlen, de igaz: a digitális zoom csak VGA módban használható, nem mintha egyébként súl sok értelme lenne. Fényképezni egyébként a telefon nyitott és zárt állapotában is lehet, mivel az optika nem a fedlap hátulján, hanem a készülék hátsó részén található. A vízszintesen tartott telefonon a kijelzőtől balra található két gombbal aktiválható az éjszakai üzemmód, illetve a normál/keret/panoráma/sorozat funkció. Keretbe fotózáskor, 3 darabos panorámakép készítéskor és 4 darabos sorozatfelvételkor egyébként sajnos VGA-ra redukálódik a felbontás – sajnos ez van, ezt kell szeretni! A fehéregyensúly a következők valamelyike lehet: napos, felhős, fluoreszkáló és izzólámpás. Az ISO fényérzékenység nem szabályozható.

A fotók közvetlen módon kinyomtathatók, vagy akár MMS-ben, e-mailben és Bluetooth-on keresztül továbbíthatók ismerőseinknek. Újdonság, hogy az elkészült felvételek visszanézéskor automatikusan beforognak a kellő irányba, ami ugyebár az integrált mozgásérzékelőnek köszönhető. A fotók a PhotoDJ alkalmazásnak köszönhetően egyébként akár már a telefonon is szerkeszthetők, effektezhetők.

Amennyiben videózásra adjuk a fejünket, maximum 320×240 pixeles felbontásra és 15 képkocka/másodperces sebességre számíthatunk, ami ugyebár 2007 vége felé közeledvén igen csak karcsú, és e területen bizony még a Cyber-shot Sony Ericssonoknak is bőven van még fejlődniük.

Szolgáltatások

Miért raktak a fejlesztők mozgásérzékelőt a W910i-be? Több mint valószínű, hogy a marketing team külön kérésére, mert ugyan ez elsőre mindenképpen különleges dolog, de valljuk be, hogy a hétköznapi életben vajmi kevés hasznát vesszük a dolognak. Ötletes dolog, hogy a Walkman zenelejátszó képe automatikusan elfordul, ha a készüléket elforgatjuk, de valamiért kicsit nyögvenyelősen, lassan megy végbe a folyamat. A mozgásérzékelő révén egyébként a telefon rázogatásával válthatunk a zeneszámok között, illetve akár össze is keverhetjük a playlist-ünkben szereplő muzsikákat.

Ha már itt tartunk, a W910i-n a vadonatúj Walkman 3.0 szoftver teljesít szolgálatot, mely olyan apróságokkal kényeztet el bennünket, mint például többek közt a lehalkuló és felhangosodó lejátszás, az egyedi vizuális megjelenés, a széles sztereó funkció, az ötsávos ekvalizer, illetve a Mega Bass hangszínbeállítás. A TrackID funkciós telefonhoz egyébként egy vezetékes sztereó headset jár, de természetesen a Bluetooth 2.0 A2DP sem hiányzik a készülékből, így akár vezeték nélküli fülesekkel is hallgathatjuk a zenéket, vagy éppen a rádiót. Az integrált sztereó FM rádió 20 csatorna adatait képes eltárolni, RDS funkciós és kihangosítható, sőt akár ébresztéshez is használható.

Öt különböző ébresztést definiálhatunk, melyek lehetnek csendesek vagy hangosak, ismétlődőek és szöveggel, illetve képpel kiegészítettek. A naptár sajnos csak egyfajta esemény kategóriát támogat, ellenben az ismerősönként maximum huszonegy különböző információ tárolására képes telefonkönyvre egyetlen rossz szavunk sem lehet. A névjegyzék egyébként legfeljebb ezer kontakt, illetve hétezer hívószám tárolására képes. Kapunk még továbbá RSS olvasót, Netfront webböngészőt, illetve teljes körű SMS, MMS és e-mail kompatibilitást. Furcsa, de megszokható, hogy SMS íráskor nem 160-ról számol vissza a szerkesztő, hanem csak onnantól kezdve, amikor már csak 20 karakterünk van hátra. A számológép nem rendelkezik tudományos funkciókkal, ezenkívül pedig időzítő, stopper és kódmemória is van a telefonban.

Szórakoztatásunkról három gyári játék gondoskodik, melyek közül kiemelendő a Marble Madness 3D, mely kihasználja a telefonba szerelt mozgásérzékelő funkciót. Ebben a játékban arra gurul a golyó, amerre mi a kezünkkel a telefont döntjük. Akiknek ez esetleg nem jön be, választhatnak Tetris-t és autóversenyt is.

A négynormás (GSM 850/900/1800/1900 MHz) Sony Ericsson W910i-ben GPRS, EDGE, UMTS és HSDPA (maximum 3,6 Mbit/s) egyaránt található, egyedül talán csak a Wi-Fi hiányzik, ez azonban ebben a kategóriában még egyáltalán nem elvárható funkció. A belső memória 40 MB-os kapacitással rendelkezik, és jó hír, hogy a gyári alapcsomagban nem csak egy mini USB kártyaolvasót, hanem egy 1 GB-os M2 memóriakártyát is találhatunk.

Konklúzió

A Sony Ericsson W910i méltó folytatása a korábbi Walkman mobiltelefon termékvonalnak. A zenei funkciókat, a gyors adatátvitelt és az egyedi menürendszert illetően rengeteg dícséret illeti a fejlesztőket, de például a kamera lehetne jobb is. Összességében véve elmondható, hogy a W910i az idei karácsonyi szezon egyik sikervárományos, bár korántsem hibátlan mobiltelefonja lehet.

Pozitívum: jó minőség, divatos forma, nagyméretű és remek minőségű kijelző, egyszerű bővíthetőség, 1 GB-os gyári memóriakártya, 2 megapixeles kamera, fejlett zenelejátszó képességek, sztereó FM rádió, Bluetooth 2.0 (A2DP), USB 2.0, GPRS, EDGE, UMTS, HSDPA, fejlett telefonkönyv és üzenetkezelés, egyedi témák, személyre szabhatóság.

Negatívum: alulméretezett kezelőszervek, nincs szabványos miniUSB és 3,5 milliméteres csatlakozó, a közepes minőségű kamerából hiányzik az autofókusz és a vaku, alacsony videófelbontás.

A cikk írásakor még egyik hazai mobil operátor kínálatában sem lelhető fel a Sony Ericsson W910i.



Szólj hozzá!

További Kütyük

Technokrata a Face-en

Tesztek