Teszt: Samsung F500 – kétarcú, DivX-es mobil

Hogy miben világelső a Samsung SGH-F500? Nos, van szerencsém bejelenteni, hogy ez a világ első olyan mobiltelefonja, mely hivatalos DivX minősítést kapott, vagyis meglehetősen komoly videólejátszási képességekkel rendelkezik. A készülék az F500 típusjelzés mellett egyébként egy szerény kis ˝The Ultra Video˝ nevet is magáénak tudhat, vagyis a vásárlók számára azonnal egyértelművé kívánja tenni, hogy ő bizony egy kifejezetten videólejátszásra kihegyezett telefon.

A Samsung F500 egyébként korántsem egy magányos harcos, hiszen létezik neki egy Samsung F300 típusjelű testvérmodellje is. Ez az ugyancsak tavaly decemberben bejelentett modell a videólejátszás helyett a zenére fókuszál és könnyű felismerni a reklámját, hiszen abban még maga Beyoncé is szerepet kapott. A következetes elnevezési stratégiának megfelelően az F300 a keresztségben a ˝The Ultra Music˝ nevet kapta.

Eme rövid kis bevezető után pedig következzék a készülék górcső alá vétele, vagyis maga a teszt!

Design

Csakúgy, mint az F300, az F500 is kétarcú kialakítást kapott. Hogy pontosan mit is jelent ez? Nos annyit, hogy a készülék egyik oldala pontosan úgy néz ki, mint egy hagyományos mobiltelefon, vagyis van rajta egy kisebb kijelző és egy hagyományos billentyűzet, a másik oldalán viszont meglepő módon még egy, ráadásul nagyobb méretű LCD és néhány kezelőszerv kapott helyet. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ennek mi értelme? A Samsung alapkoncepciója szerint a felhasználók a telefon egyik oldalát csak telefonáláshoz használják, a másik oldalát pedig kizárólag a multimédiás szolgáltatások igénybevételéhez.

Alaphelyzetben normál mobil üzemmódban indul a telefon. Jobboldalt találunk egy kis csúszkát, melyet felfelé mozgatva lezárjuk a billentyűzetet, felfelé csúsztatva pedig átkapcsolhatunk a készülék másik oldalára, vagyis életre kelthetjük a PMP üzemmódot. Ugyanezen oldalon keresendő a microSD (TransFlash) memóriakártyákat fogyasztó bővítőslot és a kamera exponáló gombja. Baloldalra került a headset, illetve a töltő csatlakozó aljzata, a hangerőállító gomb, illetve egy süllyesztett Reset gomb.

A nálunk járt készülék fekete alapszínnel rendelkezett és a felső élet leszámítva, az oldalain egy elegáns ezüst díszcsík futott körbe. Megjegyzendő egyébként, hogy a Samsung fehér és barna változatban is gyártja az F500-at. Eddig még nem esett szó a telefon egyik különleges megoldásáról, vagyis arról, hogy alsó és felső szekciója elforgatható egymástól. Ennek az az előnye, hogy amikor videólejátszóként funkcionál a telefon, akkor kiválóan le lehet támasztani az asztalra. A SIM kártyát úgy tudjuk a helyére csúsztatni, hogy szétforgatjuk a telefont, majd pedig a felső rész alsó sarkába belökjük a kis kártyát.

A telefon egyébként 116,4 milliméter hosszú, 50,4 milliméter széles és 10,7 milliméter vastag, vagyis némileg vastagabb az F300-nál (9,4 milliméter).

Kijelző, billentyűzet

A ˝mobiltelefon˝ oldalra került kijelző 1,5 colos képátlón, vagyis egész pontosan egy 23×29 milliméteres felületen tárja elénk a különböző információkat. Ez az átlagosnál mindenképpen kisebb méretet jelent, azonban ha belegondolunk, az alap funkciókhoz tulajdonképpen teljesen megfelel, de persze hosszú SMS-eket gépelni jobban esne egy kicsit nagyobb LCD-n. A kis mérethez képest teljesen rendben vannak a display további specifikációi, mármint a 176×220 pixeles felbontás és 65 ezer színárnyalat. A fényerő öt fokozatban állítható és nem csak a háttérkép, hanem még a tárcsázási stílus is teljesen személyre szabható. A tárcsázás kapcsán megadható a betűméret, a betűtípus, illetve az is megoldható, hogy a számokat egy lúdtoll vésse fel a kijelzőre, vagy pedig kis cetliken jelenjenek meg azok. A menürendszer 3×3-as felépítésű, és az éppen aktuális ikon jobboldalt nagy méretben látható.

A kis kijelző alatt két funkcióbillentyűt, egy navigombot, két híváskezelő billentyűt, valamint egy videóhívás-, egy törlő és egy úgynevezett kapcsoló gombot találhatunk. Utóbbi révén gyorsan elérhetők a különböző hívás-, üzenet- és böngésző funkciók. A szám/karakter gombok az alsó szekcióba kerültek és kellemes fehér háttérvilágítást kaptak, valamint a nyomáspontjuk is teljesen korrektnek nevezhető.

Az ellentétes oldalra egy jól megtermett, 2,4 colos képátlójú (36×48 milliméter) TFT panel került, mely kiválóan alkalmas arra, hogy videókat és fotókat jelenítsen meg, vagy éppen a kamera keresőjeként funkcionáljon. A négy lépcsőben állítható fényerejű display QVGA, vagyis 320×240 pixeles felbontású és 18 bites színmélysége révén 262 ezer színt képes a szemünk elé tárni. Orientációja nem függőleges, hanem vízszintes, vagyis a hat alap menüpont között is vízszintesen tudunk közlekedni. Ezek a menüpontok egész konkrétan a következők: Videó, Zene, Album, Dokumentumok, Fényképező, Beállítások.

A vízszintesen tartott telefon jobb részére kerültek a PMP kezelőszervek. Középen egy hagyományos nyomógomb található, körülötte viszont egytől egyig csak olyan gombok laknak, melyeket nem kell nyomkodni, hanem elég megérinteni őket. Sőt, egyes menüket és funkciókat úgy tudunk elérni, hogy a panelen elhúzzuk az ujjunkat valamelyik irányba. Egyedi és high-tech megoldás, de a kezelést sokszor feleslegesen elbonyolítja.

Kamera

Amiről a Samsung F500-on elsőre azt gondolnánk, hogy egy videóhívásokhoz szánt kiegészítő kamera, nos az ez esetben az egyetlen, vagyis fő fényképezőgépünk. A kis kijelző balfelső sarkához biggyesztett műanyag lencse mögött egy 2 millió képpontot felvonultató CMOS képszenzor teljesít szolgálatot, mely ugyebár maximum 1.600×1.200 képpontos felvételek elkészítését teszi lehetővé. A képminőség 4 fokozatban állítható, ezenkívül pedig a további felbontások is a rendelkezésünkre állnak: 1.280×960, 1.024×768, 800×600, 640×480, 320×240 és 176×144 pixel. Vakut sajnos nem kapunk, így ha kevés a fény, egyedül az éjszakai mód segítségére támaszkodhatunk.

A kamera képe teljes egészében betölti a 2,4 colos nagy kijelzőt, de persze önarcképet is készíthetünk a kis 1,5 colos LCD segítségével. A fényérzékenység ISO100, ISO200 és ISO400 lehet, ellenben nagy kár, hogy az autofókusz kimaradt a kamerából. A zárhang kikapcsolható, megváltoztatható és még a zoomolás hangját is személyre tudjuk szabni. Az időzítő funkció 3, 5, illetve 10 másodperc késleltetést biztosít, ezenkívül pedig tizennégy különböző kerettel és öt digitális effekttel díszíthetjük felvételeinket. A fehéregyensúly (felhős, napfény, megvilágított, fluoreszkáló) manuálisan állítható, sorozatfelvétel módban pedig 6, 9 vagy 15 darab fotó készül gyors egymás utánban, de ilyenkor sajnos VGA-ra redukálódik a felbontás.

Videózás terén középszerűen teljesít a Samsung F500. A videók minősége 3 fokozatban állítható, felbontásuk pedig 320×240, 176×144, illetve 128×96 pixel lehet. Kár, hogy a 640×480 pixeles felbontásról le kell mondanunk, ez igazán bekerülhetett volna az Ultra Video telefonba.

Szolgáltatások

A háromnormás (GSM 900/1800/1900 MHz) Samsung F500 wireless tantárgyból kiváló érdemjegyet kaphat, hiszen a telefon nem csak a jó öreg GPRS és EDGE hálózatokban használható, hanem a jelentősen gyorsabb UMTS és HSDPA adatátvitelt is támogatja. Utóbbinak ráadásul nem is az 1,8, hanem a 3,6 Mbit/s-os változatát, vagyis szinte csak özönlenek a bitek és byte-ok a készülékre. Wi-Fi ugyan nincs az F500-ban, de a Bluetooth 1.2 kontroller minden további nélkül kezeli a sztereó füleseket, ezenkívül pedig nem mehetünk el szó nélkül az USB 2.0 interfészről, valamint az igen csak hasznos USB Mass Storage funkcióról. Az integrált memória közel 400 MB kapacitású és ugyebár microSD kártyákkal egyszerűen bővíthető.

Multimédiás állományok tekintetében egyáltalán nem válogatós a készülék, ami persze nem is csoda. A videólejátszó a DivX, MPEG4, WMV és H.264 formátumú anyagokat képes kezelni és még feliratokat is meg tud jeleníteni, három különböző méretben. Ha esetleg kicsinek találjuk a 2,4 colos kijelzőt, érdemes használatba venni a TV-kimenetet és a telefon képét kinyomni egy hagyományos televíziós készülékre.

Az MP3, AAC, AAC+ és WMA kompatibilis zenelejátszó alkalmazás a várakozásoknak megfelelően a háttérbe húzódva is képes működni; ekvalizere a következő alapbeállításokat tartalmazza: normál, rock, jazz, komoly, basszus, élő, tánc és lágy. A két gyári játék, a Power InlineX és a The Last Age kiváló háromdimenziós grafikával lep meg bennünket és remek kikapcsolódást biztosít, legalábbis néhány perc erejéig.

Az ezer férőhelyes telefonkönyvben minden egyes kontakthoz tizenhét különféle információ, így például hívókép, csengőhang, SMS hang, illetve akár egy százkarakteres jegyzet is elmenthető. A T9-es szótárral támogatott SMS szerkesztőben egy-egy láncolt üzenet maximum 918 karakterből állhat, a belső memóriában pedig maximum kétszáz SMS tárolható el. A naptárban száz találkozó és ötven évforduló esemény menthető el, jegyzetből és feladatból pedig húsz-húsz darabnak van helye a memóriában. A diktafonnal maximum hatvanperces felvételek készíthetők és azok rögtön továbbíthatók is, MMS-ben, e-mailben és Bluetooth-on keresztül egyaránt. Szólnunk kell továbbá az ötféle ébresztési lehetőségről, a világóráról, a számológépről, az átváltó alkalmazásról, az időzítőről, valamint a stoperről.

Konklúzió

A Samsung SGH-F500 egy a maga nemében mindenképpen különleges mobiltelefon, mely jól illik az F300-zal megkezdett multimédiás, ultra-vékony terméksorozatba, azt azonban kötve hiszem, hogy slágermobil válna belőle. Megjegyzendő, hogy a telefonnak létezik egy DVB-H TV-vevővel felszerelt változata is, mely F510 néven kerül forgalomba.

Pozitívum: általánosan jó minőség, egyedi forma, szép kijelző, ergonomikus billentyűzet, nagy belső memória, könnyű bővíthetőség, fejlett multimédiás funkciók, TV-kimenet, GPRS, EGDE, UMTS és HSDPA, sztereó Bluetooth, USB 2.0, 2 megapixeles kamera, remek telefonkönyv és diktafon.

Negatívum: karcolódásnak kitett kijelzők és optika, a kamera nem autofókuszos, a videókamkorder lehetne nagyobb (VGA) felbontású, nincs benne sztereó FM rádió.

A cikk írásának időpontjában a Samsung SGH-F500 még egyik hazai mobil operátornál sem kapható.