Connect with us

technokrata

Teszt: Motorola RAZR2 – a trónkövetelő

MOTR2l-01

Kütyük

Teszt: Motorola RAZR2 – a trónkövetelő

A Motorola RAZR mobiltelefonok furcsa hasonlattal élve olyanok, mint a Barátok közt című TV sorozat. Az újabb modellek szinte egymás után özönlenek a gyártósorokról, a vásárlók pedig szinte csak úgy rajonganak értük, még akkor is, ha sok esetben inkább a külcsín, semmint a belbecs a vonzó. Következzék hát a mobiltelefónia Barátok köztjének legújabb felvonása, a RAZR2 V8.

A világ második legnagyobb mobilgyártójaként jegyzett Motorola valamikor 2004 nyarán, tehát lassan már három éve jelentette be a RAZR V3 típusjelzésű mobiltelefont. A készülék szuper-vékony kialakítása gyakorlatilag sokkolta a piacot és az eleinte még 150 ezer forintnál is többe kerülő V3-ast úgy vitték, mint a cukrot. A múlt idő egyébként nem is helyes, hiszen a RAZR mind a mai napig kelendő, olyannyira, hogy a Motorola legfrissebb adatai szerint eddig már körülbelül 100 milliót adtak el belőle világszerte.

Az elmúlt három esztendőben természetesen nem tétlenkedett a gyártó, hanem szépen lassan és óvatosan tovább fejlesztgette az eredeti modellt, így szépen lassan beszivárogtak a piacra az olyan kiadások, mint például a V3i, a V3x, vagy a V3xx. A Motorola azonban egészen 2007 tavaszáig, annak is szinte a legvégéig várt arra, hogy fellebbentse a fátylat a második generációsnak nevezett RAZR-ről, vagyis a RAZR2-ről.

A május 15-én maga Ed Zander, vagyis a cég első embere által leleplezett RAZR2 azonban nem egyetlen telefon, hanem egy egész sorozat. A csúcsmodell a keresztségben a RAZR2 V9 nevet kapta és van benne minden, mi szem szájnak ingere: UMTS, HSDPA, microSD, hogy csak a fontosabbakat említsem. Ennek a testvérmodellje az EVDO CDMA szabványú RAZR2 V9m, kisöccse pedig a most bemutatandó RAZR2 V8. A hozzánk eljutott tesztkészülék egyébként még csak egy sorozatgyártás előtti prototípus volt, így elképzelhető, hogy a végleges változat kisebb-nagyobb különbségeket mutat majd ehhez képest.

Design

A formai kialakítást illetően forradalmi újdonságokra ne várjunk, vagyis a RAZR2 egyszerűen csak továbbment azon az úton, amit az eredeti RAZR korábban megkezdett. Mondanom sem kell, hogy maradt az ultra-vékony és clamshell kialakítás. A RAZR2 V8 alaphelyzetben egész pontosan 103 milliméter hosszú, 53 milliméter széles és 11,9 milliméter vastag, miközben a mérlegen 117 grammot nyom. Érdemes ezeket az adatokat összevetni a V3 (98x53x13,9 mm, 95 g), vagy mondjuk a V3xx (103x53x15 mm, 107 g) hasonló adataival, ezenkívül pedig nem árt tudni, hogy a V9-es csúcsmodell ennél körülbelül 1,4 milliméterrel vastagabb.

Lényegi változás, hogy mostantól már az egész fedlap felhajtható, vagyis alulról eltűnt az a bizonyos kidudorodás. A grafitszürke készülék fedlapja egyébként üvegszerű, tükröződő burkolatot kapott, mely egyrészt nagyon designos, másrészt viszont szinte csak úgy vonzza az ujjlenyomatokat, így rengeteget kell tisztogatni a telefont. A hátsó szekció ezzel szemben a kéznek kellemes, puha gumírozást kapott, a levehető hátlap a gumi alatt egyébként fémből készült.

A bal élre került a hangerőállításhoz és profilváltáshoz használatos +/- gombpár, valamint egy másik gomb, mellyel csukott állapotban a billentyűzár, nyitott helyzetben pedig a kamera aktiválható. Ugyanezen oldalon keresendő a kis fül alá rejtett rendszercsatlakozó, mely a világon először nem miniUSB, hanem microUSB szabványú. Jöhetnek az új töltők. Jobboldalra került a hangtárcsázás billentyűje, a felső él azonban teljesen csupasz és legalul is csak a hangszórókat találjuk.

Kijelzők, billentyűzet

A RAZR2 egyik legnagyobb újítása szó szerint nagy: ez nem más, mint a külső kijelző. Elsőre talán hihetetlen, de igaz. A külső kijelző nem kevesebb mint 2 colos képátlóval, vagyis 30×40 milliméteres fizikai méretekkel rendelkezik, és felbontása sem éppen lebecsülendő. A 262 ezer színárnyalat megjelenítésére képes panel QVGA, vagyis 240×320 pixeles felbontású, azaz több pixelt tudhat magáénak, mint a RAZR V3 belső LCD-je (176×220 pixel).

Felmerülhet a kérdés, hogy minek egy ekkora és ilyen adottságú kijelző kívülre? Nos, a kiegészítő display ily módon alkalmas lehet például arra, hogy egy komplett SMS-t megjelenítsen. A V8-ason csukott helyzetben azonban nem csak olvasni lehet SMS-eket, hanem azokra reagálni is, no persze külső billentyűzet hiányában csak előre definiált szövegekkel. További érdekesség, hogy az LCD alsó szekciója érintésérzékeny. Amikor a zenelejátszót használjuk, ebben a sávban jelenik meg a három zenegomb, és amikor ezekre rátapintunk, egy enyhe vibráló visszajelzést kapunk, ami azt utánozza, mintha nem egy virtuális, hanem egy valódi gombot nyomnánk meg.

Ezek után a belső kijelző tulajdonképpen már nem sok újdonságot, vagy érdekességet tud felvonultatni. A 2,2 colos képátlójú, 34×45 milliméteres display külső társához hasonlatosan 240×320 pixeles felbontású és 262 ezer színárnyalatú. Fényerőállító szenzor nincs, így a fényerőt nekünk kell manuálisan beállítani, még pedig hat fokozatban. A kijelzőn alaphelyzetben négy ikont láthatunk, melyek ugyabár a navigációs gomb négy irányának felelnek meg. A menürendszer ikonos (3×3) és listás megjelenítésre képes, elemei pedig kedvünk szerint átrendezhetők.

A billentyűzet felső részét a nagyméretű, köralakú navigomb uralja, mellette pedig két funkció- és híváskezelő gombot, valamint egy-egy böngésző- és vissza billentyűre lehetünk figyelmesek. A vízszintesen gumibetétekkel tagolt billentyűzet gombjai amúgy jól eltalált méretűek és nyomáspontúak.

Kamera

Elárulom, hogy a RAZR2 kapcsán a kamera jelenti számomra a legnagyobb csalódást. A RAZR 2004-ben ugyebár 0,3 megapixellel indított, aztán a felbontás szépen lassan felkúszott 1,3, majd 2 megapixelre és a jelek szerint ezen a szinten most bizony meg is ragadunk egy ideig. A RAZR2 telefonokban ugyanis a várakozásokkal ellentétben nem 3, hanem csak 2 megapixeles kamera lapul, de ami ennél is fájóbb, hogy az autofókuszt sajnos úgy ahogy van, el lehet felejteni. További negatívum, hogy a fedlap felső szélére került kamera optikája mellett hiába keresünk LED-vakut, olyat bizony nem találunk. Egyelőre tehát csak álmodozhatunk a napokban már előre beharangozott 5 megapixeles, autofókuszos Motorolákról, melyek talán az év végén, vagy a jövő év elején fognak bemutatkozni.

Fotózáskor az optika képe az egész LCD-t betölti, a nyolcszoros átfogású digitális zoom pedig szerencsére még a legnagyobb felbontásban is használható. Ha már itt tartunk, a RAZR2 V8 a következő felbontásokat támogatja: 1.600×1.200, 1.280×1.024, 640×480 és 320×240 pixel. A képminőség három lépcsőben szabályozható. A fehéregyensúly (napos, éjszakai, felhős, otthoni, irodai) manuálisan állítható, csakúgy, mint a színtónus (színes, fekete/fehér, antik, negatív, vöröses, kékes, zöldes), vagy az expozíciókorrekció (+/- 2 EV). Sorozatfelvétel módban 4, 6 vagy 8 felvétel készíthető, akár maximális felbontásban. Az időzítő 5-10 másodperces késleltetést biztosít számunkra és a felvételekre dátumbélyeget is rá tudunk nyomni. Az elkészült felvételek MMS-ben, e-mailben és Bluetoothon keresztül továbbíthatók, illetve USB-n vagy Bluetoothon át azonnal ki is nyomtathatók.

Két videófelbontást kapunk, egész konkrétan 176×144 és 128×96 pixelt. Nem túl komoly.

Szolgáltatások

A négynormás (GSM 850/900/1800/1900 MHz) Motorola RAZR2 V8 GPRS és EDGE adatátvitelre képes, tehát az igazán gyors UMTS-re és HSDPA-ra vágyók jobban teszik, ha a RAZR2 V9-nek szavaznak majd bizalmat. Ez utóbbi modell egyébként a V8-cal ellentétben bővíthető microSD memóriakártyákkal, igaz belső memóriája nem 420 MB-os, hanem csak 45 MB-os. A későbbiekben egyébként várhatóan érkezik majd egy olyan V8-as is, melynek integrált memóriája 2 GB-os kapacitású lesz. Itt jegyzendő meg, hogy a telefon A2DP kompatibilis Bluetooth 2.0 kontrollert kapott, és az USB 2.0 interfész sem hiányzik belőle.

A speciális Linux-Java platformra épülő RAZR2 telefonokban egy 500 MHz-es órajelen ketyegő ARM11-es mikroprocesszor teljesít szolgálatot, ami a gyártó közlése szerint közel tízszer gyorsabb, mint a RAZR V3 chipje. A sebességgel a hétköznapi gyakorlatban sincsenek problémák, hiszen még a nálam járt prototípus is kellően fürgén hajtotta végre a rábízott feladatokat.

A telefonkönyvben maximum ezer kontaktot tárolhatunk el. Egy-egy bejegyzésen belül függőlegesen és vízszintesen egyaránt tagolva vannak a különböző adatok és információk, melyek lehetnek például normál jegyzetek, hangjegyzetek, hívóképek, illetve akár csillagjegyek is. A csengőhangok és SMS jelzőhangok kontaktonként személyre szabhatók, szűrni pedig többek közt e-mail cím, munkahelyi telefonszám, illetve használati gyakoriság szerint is tudunk.

A naptár nem kevesebb mint tizenkét különböző esemény kategóriát ismer, bejegyzéseihez pedig saját hangot, videót, jegyzetet, illetve résztvevői listát is elmenthetünk. A telefon három, állítható hangerejű ébresztést biztosít számunkra, a szundi időtartama 1 és 99 perc között állítható. A diktafonnal gyakorlatilag végtelen hosszúságú felvételek készíthetők. A zenelejátszó grafikus ekvalizert nem tartalmaz, de széles sztereót és úgynevezett Bass Boost funkciót igen. Szórakoztatásunkról két gyári játék, a Football és a Sudoku gondoskodik.

Konklúzió

A Motorola RAZR2 V8 logikus továbbfejlesztése a korábbi RAZR modelleknek, de forradalmi újdonságokat senki se várjon.

Nagyon tetszett a designos kialakítás, az érintésérzékeny és óriási méretű külső kijelző, a szép belső LCD, a nagy kapacitású belső memória, a profi naptár és névjegyzék, a gyors működés, a GPRS, EDGE, Bluetooth 2.0 (A2DP) és USB 2.0 adatátvitel. A kamera csalódást okozott, és kár, hogy a belső memória nem bővíthető, illetve, hogy hiányzik a sztereó FM rádió és a 3G adatátvitel.

A Motorola RAZR2 V8 előreláthatóan júliusban debütál majd a kereskedelmi forgalomban – ajánlott végfelhasználói ára 400 euró, vagyis mintegy 100 ezer forint. Hangsúlyozom, hogy az általunk bemutatott készülék egy prototípus állapotú telefon, mely több kisebb-nagyobb dologban eltérhet a majdan a boltok polcain felbukkanó, végleges változattól.



Szólj hozzá!

További Kütyük

Technokrata a Face-en

Tesztek