Connect with us

technokrata

Teszt: Motorola F3 teszt – szuperolcsó

Motofonet-01

Kütyük

Teszt: Motorola F3 teszt – szuperolcsó

Tessék szépen megkapaszkodni! Komolyan mondom! Itt egy vadonatúj mobiltelefon, melyben nincs Wi-Fi. Nincs Bluetooth. Nincs kamera. És még színes kijelző sincs benne! Egyeseknek horror, másoknak talán maga a paradicsom – kezdődjék hát a Motorola F3 bemutató!

A cikket egy tényközléssel kezdem, mely szerint a GSM Association idei szavazásán a Motorola MotoFone F3 készüléke nyerte el ˝Az év alsókategóriás mobiltelefonja˝ díjat. Ez a 3GSM Világ Kongresszuson történt bejelentés azért mindenképpen jelent valamit.

A tesztkészülék már jóval a bejelentés előtt megérkezett hozzám, és jó néhány napig volt módomban megtapasztalni, hogy pontosan mire is képes ez a vadonatúj ultra-minimál mobil. Nem szoktam ilyet írni, de ezúttal elég lett volna akár egy nap, vagy még kevesebb is, hogy alaposan megismerjem a tesztkészüléket, lévén, hogy annak szolgáltatási köre annyira szűk, hogy azt már talán inkább szolgáltatási pontnak kellene nevezni.

Felmerülhet a kérdés, hogy 2007-ben vajon létezik-e valós igény az ilyen és ehhez hasonló spártai telefonokra? A válasz egyértelmű igen, ugyanis a fejlődő országokban rengetegen élnek, akik csak az ilyen olcsó telefonokat engedhetik meg maguknak. És bizony ez a vásárlói közönség nem 1 és nem is 2, hanem sok-sok millió főre tehető. A Motorola ezen az új hadszíntéren a MotoFone F3-at küldte csatába – lássuk, vajon milyen sikerrel.

Design

Az elmúlt években hozzászokhattunk már ahhoz, hogy a mobilgyártók legolcsóbb modelljei a legtöbb esetben nem csak keveset tudnak, hanem ˝noch dazu˝ még bűn rondák és igénytelenek is egyben. Nos a Motorola F3 tudása még a kevésnél is kevesebb, ezzel szemben a külalakja teljesen rendben van. Egyértelmű, hogy a gyártó most is a RAZR nyomvonalon haladt tovább, vagyis ultra-vékony kialakítással áldotta meg az F3-ast. Az alig 70 grammos tömeghez 114x47x9 milliméteres méretek társulnak.

A telefonnak azonban nem csak a formája, hanem az általános minősége is teljesen korrekt, vagy legalábbis alaposan meghaladja azt a szintet, amit egy ilyen rendkívül olcsó mobiltól várnánk. A készülékház teljes egészében fekete műanyagból készült, amin szerencsére nem látszanak meg az ujjlenyomataink, ezenkívül pedig sehol sem ropog vagy nyöszörög a borítás.

Az oldaléleken egyetlen kezelőszervet sem találunk, ami persze nem is csoda, hiszen a telefon gyakorlatilag alig rendelkezik olyan funkcióval, mely dedikált oldalsó gombot igényelne. A jobboldalon egyedül egy gravírozott Motorola felirat látható, a baloldalon pedig ezenfelül egy köralakú akksitöltő csatlakozó, illetve egy ezüstösen csillogó gomb kapott helyet.

Ez utóbbi oldja a könnyen leszedhető hátlapot, ami alatt egy 700 mAh kapacitású lítium-ion akkumulátor teljesít szolgálatot. Az akksi a gyári adatok szerint maximum 300 órás készenléti időt, illetve 8 órás beszélgetési időt tesz lehetővé, ami nagyjából meg is felel a valóságnak. Mivel nincsenek nagy fogyasztású alkatrészek (például színes LCD, kamera), a használati idő átlagon felüli.

Kijelző, billentyűzet

A felsőkategóriás mobilokban manapság már 16 millió színárnyalatú, gigantikus kijelzők terpeszkednek, a középkategóriában a 262, illetve 65 ezer színű TFT panelek a menők, az alsókategóriában pedig cSTN, illetve monokróm LCD-ket alkalmaznak a gyártók. Nos, a Motorola úgy gondolta, hogy még egy szürkeárnyalatú LCD is luxus lenne az F3-ba, így ebbe a modellbe végül is egy leginkább a régi LED-es órákéhoz hasonló, teljesen fapados kijelző került.

Clear Vision technológiájú Electrophoretic Display – jól hangzik, de a lényeg, hogy a MotoFone kijelzője csupán kétsoros és soronként hat-hat karaktert képes megjeleníteni, még hozzá ékezetek nélkül. Minimalizmus a javából, de biztos van, aki ezt szereti! Érdekesség, hogy a kijelző akkor is megtartja a tartalmát, amikor kikapcsoljuk a telefont, vagy levesszük az akkumulátort – mindig az utolsó állapot (például az idő) figyel rajta. Egyedi megoldás, hogy a térerő és az akksi töltöttségi információk nem magán a nagy kijelzőn, hanem afelett, két kis jól elszeparált kalitkában jelennek meg.

A billentyűzet formája a korábbi RAZR és SLVR modellekére emlékeztet, vagyis az összes gomb egyetlen közös lapból van kialakítva, melyen ívelt gumicsíkok terelik az ujjainkat. A kezelés rendkívül egyszerű, leszámítva, hogy a csillogó navigomb nem öt-, hanem csak négyállású, vagyis a közepe nem nyomható be.

Használat közben

˝Írja be a SIM PIN kódot!˝ – szól hozzánk érdes férfi hangon a Motorola F3, amint behelyeztük a SIM kártyánkat és bekapcsoltuk a telefont. Mit is mondjak, ez elsőre nagyon meglepő! Aztán jönnek a további utasítások, vagyis hogy nyomjuk meg az 1-es gombot, ha hangos, a 2-est pedig ha hang nélküli használatot szeretnénk kérni. Ha ilyenkor 1-est nyomunk, akkor a telefon minden egyes menüpontot hangosan kimond, ami elsősorban az idősebb felhasználók számára hasznos, amúgy inkább idegesítő.

A menürendszer olyan egyszerű, hogy egyszerűbb már nem is lehetne. Az LCD legalsó sorában egymás mellett hat darab kis ikont láthatunk, melyek között értelemszerűen a navigomb segítségével közlekedhetünk. Az első ikonra lépve a következő szöveg hallható: ˝üzenetküldés˝, ˝írja be üzenetét˝. És már kezdődhet is az SMS-gépelés, a megjelenített karakterek viszont nagyon csúnyák, de hát a kijelző csak erre képes.

A telefonban egy teljesen egyszerű, abszolút lecsupaszított telefonkönyv található, csengőhangot pedig a hét darab gyári példány közül választhatunk magunknak. A nyolcszólamú polifonikus hangok kellően hangosak és vibra rezgéssel gazdagíthatók, a hívások kihangosíthatók. Ezek lennének az alapfunkciók és akkor most jöjjön az összes ˝extra˝ szolgáltatás, egyetlen mondatba sűrítve. Van nekünk hívásinformációnk, egy ébresztőóránk, valamint egy digitális óránk (dátummal). Ennyi, kész, vége!

Konklúzió

A kétsávos (900/1800 MHz) GSM modullal felvértezett Motorola F3-at nem lehet a hagyományos módon értékelni, hiszen akkor a negatívumokat tartalmazó rubrikában hosszasan, napestig sorolhatnánk, mennyi minden hiányzik a telefonból. A teljesen pofásra sikeredett, szuperolcsó MotoFone-ban nincs semmi extra, sőt szinte semmi nincs benne, de ezúttal éppen ez a lényeg, ezen van a fő hangsúly.

Egy telefon a fejlődő országok piacára, illetve azoknak, akik spártai mobil fetisiszták. Egy mobil, mellyel végre tényleg szinte csak telefonálni lehet. Ki tudja, talán még divattermék is válhat belőle. Idővel mindenképp kiderül!



Szólj hozzá!

További Kütyük

Technokrata a Face-en

Tesztek