Connect with us

technokrata

Hogyan interneteznek a Déli-sarkon?

Kütyük

Hogyan interneteznek a Déli-sarkon?

Szélessáv a mínuszokban.

Az Amundsen-Scott Déli Pólus Állomás számítógépes szobájában új bútorok és frissen festett fal kényezteti a hó hideg fehérségétől megfáradt kutatók szemét. A kicsi ablakokon keresztül látható sivár tájat a szürke szőnyeg, a tompa világítás igyekszik ellensúlyozni – no meg a nagy sávszélesség. Nemrég ugyanis modernizálták a kutatóbázis Internet-hozzáférést, így a korábbi csigalassúsággal szemben a kutatóknak már lehetőségük van akár napi 15 gigabyte továbbküldésére is.

A fejlődést jól jelzi, hogy a tavalyelőtt VoIP-re átállt állomás 1985-ben, amikor az első műholdas kapcsolat létrejött, naponta mindössze 200 kilobyte-nyi adatot tudott továbbítani az északi féltekén dolgozó kutatók számára. Ez egy átlagos MP3 dalnak alig 3-5 százaléka. Igaz, akkor még MP3 sem létezett (a legismertebb tömörített digitális dalformátum a múlt század 90-es éveinek elején jött létre). Viszont hamarosan a mostani állapot sem lesz kielégítő. 2014-re, a tervek szerint egy 10 méteres rádióteleszkóp, egy neutrinó detektor és még több olyan eszköz is online lesz, amelyek nagy adatmennyiséget generálnak – nap mint nap. A következő évtized közepére a Déli-sark közelében levő kutatóbázis a várakozások szerint napi 1 terabyte adatot továbbíthat majd (azaz a Hitachi nemrég bejelentett winchesteréből egyet pont megtöltene a napi kutatómunka eredménye).

Az bizonyára senki számára sem meglepetés, hogy a zord időjárási körülmények szokatlan megoldásokat igényelnek a kommunikáció fenntartása érdekében. Mivel a legközelebbi tengeralatti kábelcsatlakozás Új-Zélandon van, ezért az Iridium kommunikációs rendszeren felül további három műhold segíti az állomás kutatóit. Érdekesség, hogy a kutatók feje felett köröző szatellitek az állomásra való ideális rálátás relatív rövid ideje miatt egy nap mindössze 11 órán keresztül tudják biztosítani a nagy sávszélességet; az ott töltött idő nagyobb részében még mindig be kell érniük a lassabb adatsebességgel. Novemberben ez azt jelentette, hogy a műholdak új-zélandi idő szerint hajnali 3-kor kerültek ideális pozícióba, a kutatóknak tehát korán kellett kelniük, hogy ellenőrizhessék bankszámláikat, videoüzeneteket válthassanak, azaz saját céljaikra használhassák a csatlakozást.

Igazán magányos csak a Déli-sarkon lehet az ember, vallják az ott dolgozó kutatók. Nemrégiben történt, hogy valamilyen okból kifolyólag 27 órára teljesen megszakadt a kapcsolat a világ többi részével: nem volt se Internet, se telefon. „Akkor igazán, igazán elszigetelve éreztük magunkat.” – vallotta be az egyik kutató.



Szólj hozzá!

További Kütyük

Technokrata a Face-en

Tesztek