Connect with us

technokrata

Teszt: Nokia 5300 – fiatalos zenemobil

Nokia5300f-01

Kütyük

Teszt: Nokia 5300 – fiatalos zenemobil

Kétségtelen tény, hogy manapság a zenemobilok korát éljük – egyre nehezebb eladni az olyan telefonokat, melyek nem képesek zenebonálni. Nagyon jól tudja ezt a Nokia is, mely most az 5300-val próbálja meg elhódítani a zenei vénával rendelkező mobilosok szívét, illetve fülét.

Az első kémfotók valamikor az idei nyár utolsó napjaiban érkeztek meg a Nokia 5300-ról, és ezeken a felvételeken nem csak jelen tesztalanyunk, hanem annak kistestvére, a Nokia 5200 is látható volt. Nem kellett sokat várnunk arra, hogy a piacvezető finn gyártó hivatalosan is lerántsa a leplet ezen új fejlesztéseiről: szeptember végén sor került a hivatalos debütálásra is.

Elég akár csak egyetlen pillantást is vetni a két új Nokiára, hogy megállapítsuk, hogy ezúttal nem a Mozart-rajongó, öltönyös üzletemberek, vagy az idősebb korosztály tekinthető a célközönségnek. Nem bizony, hiszen a Nokia 5200 és a Nokia 5300 révén a gyártó kifejezetten a fiatalokat szeretné meghódítani magának. Míg például egy Sony Ericsson W850i, vagy egy Sony Ericsson W950i akár egy aktatáskában is otthon érzi magát, addig ez a két új Nokia sokkal inkább a tinédzserek hátizsákjába való.

A piaci pozícionálás teljesen érthető: a Nokia 5200 a szűkebb pénztárcájú vásárlójelölteknek való, a Nokia 5300 Xpress Music pedig azoknak a némileg tehetősebb vásárlóknak, akik számára fontos a szép kijelző, a nagyobb felbontású kamera és a memóriakártya.

Mi most a nagytestvért, vagyis a Nokia 5300-t fogjuk vallatóra, mely az XXL GSM jóvoltából vendégeskedett nálunk néhány napig. Következzék hát a vallatás!

Design

Míg néhány évvel ezelőtt még nehezen tudtunk volna elképzelni szétcsúsztatható kialakítású Nokia mobilokat, addig ma már nem is egy ilyen telefon van jelen a piacon, gondoljunk csak például a 6270-6280-as párosra. Jelen tesztalanyunk azonban nem ezekre a modellekre, hanem sokkal inkább a Nokia 6111-re hasonlít: a finn tervezők a 6111 alapdesignjára építkeztek, annak belbecsét pedig felturbózták, hogy maximálisan megfeleljen a 2006-os elvárásoknak.

A Nokia 5300 106,5 gramm tömegű és alaphelyzetben 92,4 milliméter hosszú, 48,2 milliméter széles, valamint 20,7 milliméter széles, vagyis elmondható róla, hogy kicsit nagyobb és nehezebb lett a Nokia 6111-nél.

Ahogy azt már a bevezetőben említettem, a készülék vélhetően elsősorban a fiatalok körében lesz népszerű. Ez azért vehető szinte teljesen biztosra, mert az esetében alkalmazott színek, illetve színösszeállítások meglehetősen nehezen nyomhatók le a konzervatívabb, idősebb vásárlók torkán. Nyoma sincs a hűvös elegenciának, ehelyett inkább fiatalság-bohóság feelingje van a telcsinek.

A nálunk járt tesztkészülék piros-fehér színkombinációt kapott. Ezt a kombinációt valahogy úgy kell elképzelni, hogy a telefon felső egyhatoda és alsó kéthatoda fehér, a közrefogott rész pedig piros színben pompázik. A szétcsúsztatáshoz használt mechanika alapvetően jól eltalált erőszükséglettel rendelkezik, ellenben kár, hogy a fedlap nem keveset lötyög, illetve, hogy a kijelző alatt nincs ott az a bizonyos kitüremkedés, melyen megkapaszkodhatna a hüvelykujjunk.

Baloldalt az alsó részen találjuk a 2,5 milliméteres audiócsatlakozót (a dobozban van 3,5 milliméteres átalakító), a felső szekcióban pedig három zenegombot, még pedig gumiborítás alá rejtve. Az ellentétes oldalon a fedlap csupasz, alul pedig a következőkre lehetünk figyelmesek: kameragomb, hangerőállító (zoom) billentyű, infravörös port.

Az alaposan lekerekített külsejű telefon alsó része kihasználatlanul üres, ami nem meglepő, hiszen a felső élre került a mini töltőcsatlakozó, a miniUSB interfész és az ON/OFF gomb. Ez utóbbival többek közt profilt is válthatunk, illetve a billentyűzetet is le tudjuk zárni.

Kijelző, kezelőszervek

Szerencsére régen elmúltak már azok az idők, amikor a Nokia még a drágább, felső kategóriás modellekbe is ronda kijelzőket tett. Olyannyira elmúltak, hogy ma már egy olyen középkategóriás Nokia zenemobilban, mint amilyen az 5300, is QVGA LCD-be botlunk. A 2 colos képátlóval, illetve 30×40 milliméteres fizikai méretekkel rendelkező display a mai elvárásoknak megfelelően 320×240 képpontot tudhat magáénak, ami éles, pixelmentes képi világot eredményez. A TFT technológiára építkező kijelző ezen túlmenően 18 bites színmélységű, ami ugyebár 262 ezer színárnyalatot és élethű színátmeneteket jelent. Kár is lenne tovább ragozni: a Nokia 5300 kijelzője egyszerűen úgy jó, ahogy van.

A legújabb S40 platformos telefonon gyárilag csak egyetlen témabeállítást találunk, ellenben a készenléti betűszín egy színskála segítségével teljesen személyre szabható. A betűméret az üzenetszerkesztőben három, a telefonkönyv kapcsán kettő, a webböngésző esetében pedig három fokozatban állítható, így a Nokia 5300 kezeléséhez szerencsére nem feltétlenül kell elővenni a szemüvegünket. A háttérkép lecserélhető, van kijelzővédő és még csúszka animáció is. Az aktív készenlét funkció immár régi ismerősnek tekinthető és ez esetben is nagyon jól használható. A menürendszerben egyszerre összesen kilenc (3×3) ikont láthatunk a tizenegy darabból. Az ikonok teljesen átrendezhetők és választhatunk listás, rácsos, rácsos címkés, illetve lapos megjelenítést is.

Az LCD alatt a minimalista design jegyében fogant kezelőszervekre lehetünk figyelmesek. Középen ott a szokásos ötirányú navigomb, mellette pedig két-két funkció-, illetve híváskezelő gomb. Ezek nyomáspontjával nem nagyon tudtam kibékülni, sokszor véletlenül egymás után kétszer nyomódott le egy-egy gomb, amikor csak egyszer szerettem volna megnyomni azt. A fedlap alatti hagyományos billentyűzet kék háttérvilágítást, ovális dudorral ellátott felületet és jól eltalált ergonómiát kapott.

Kamera

A Nokia 5300 hátlapjára pillantva nem sok jóra számíthatunk, már ami a fényképezős funkciókat illeti. Hogy miért mondom (írom) mindezt? Nos azért, mert az optika a süllyesztés, vagy védőlap hiányában könnyen összekarcolódik, hiányzik a LED-alapú segédfény és bizony a 2-3-4-5 MEGAPIXELS felirat hiányában már rögtön az elején szertefoszlanak a nagy felbontással kapcsolatos álmaink.

Bizony-bizony, az általam egy évvel ezelőtt tesztelt Nokia 6111 óta nem sokat fejlődött a digitális fényképezőgép modul. Abban a készülékben egy 1 megapixeles, ebben pedig egy 1,3 megapixeles felbontású CMOS képszenzor lakik, ami a hétköznapi gyakorlatban azt jelenti, hogy a fényképek maximális felbontása 1.152×864 pixelről alig 1.280×1.024 képpontra növekedett. Ez is valami, de azért egy 2 megapixeles kamerának jobban örülnénk így 2006 vége felé járva.

Amint életre keltjük a fényképezőgépet, a kijelző képe vízszintes orientációt kap és teljes egészén az optika által látott kép jelenik meg – a kamera a telefon nyitott és csukott állapotában egyaránt használható. A nyolcszoros nagyítású digitális zoom a már említett legnagyobb felbontás mellett is minden további nélkül használható, a zoom fokozatmentes és gyors is egyben. A képminőség három fokozatban szabályozható és a további felbontásokat kapjuk a pénzünkért: 1.280×960, 800×600, 640×480, 320×240 és 160×120 pixel.

Gyenge fény mellett vaku hiányában egyedül az éjszakai üzemmód segítségére számíthatunk, az önkioldó révén pedig 10 másodperccel eltolhatjuk az expozíciót. Sorozatfelvétel módban három darab maximális felbontású kép készül gyors egymásutánban, melyek aztán egy külön mappában tárolódnak el. A fehéregyensúly állítás (napos, felhős, izzó, fénycső) és az effektek (valótlan színek, szürkeárnyalatos, szépia, negatív, túlexpó) sem hiányoznak a repertoárból.

A videófelvételek hosszát csak a rendelkezésre álló szabad memória korlátozza, ellenben kár, hogy csak két alacsony felbontás (176×144 és 128×96 pixel) közül van módunkban választani.

Szolgáltatások

A háromsávos (GSM 900/1800/1900 MHz) Nokia 5300 ugyan még nem harmadik generációs készülék, viszont a GPRS Class 10-en kívül az annál jóval gyorsabb (maximum 236,8 Kbit/s) EDGE Class 10 technológiát is támogatja. Nem meglepő módon Wi-Fi nincs a telefonban, de a Bluetooth kontroller (A2DP, sztereó headset) természetesen ott figyel a készülékházban, vagyis wireless funkciók tekintetében nincs igazán szégyenkeznivalója a Nokia újdonságának.

Vélhetően sokan fogadják majd örömmel a beépített sztereó FM rádiót, mely Visual Radio képességekkel is fel van vértezve. A 2006-os elvárásoknak megfelelően MP3, AAC, AAC+, eAAC+ és WMA formátumú zenéket minden további nélkül lejátszik a készülék, csengőhangnak pedig MP3 muzsikákat és hatvannégy szólamú polifonikus melódiákat állíthatunk be. A zenelejátszó alkalmazás egyébként hét ekvalizer beállítással rendelkezik, így a hangzás teljesen személyre, illetve zenére szabható. Természetesen a diktafon sem hiányzik a repertoárból.

Az alig 5 MB-os belső memória microSD (TransFlash) memóriakártyákkal bővíthető. A gyári csomagban egy 256 MB kapacitású kártya rejtőzik, ellenben kár, hogy cseréjéhez le kell szedni a telefon hátlapját, de legalább nem kell újraindítani a készüléket.

A hívócsoportos telefonkönyvben többek közt jegyzettel, hívóképpel, saját csengőhanggal, vagy éppen e-mail címmel felruházható kontaktokból maximum ezer darabot menthetünk el. Az SMS szerkesztőben maximum ezer karaktert zsufolhatunk egy (láncolt) üzenetbe, továbbá kapunk csoportos küldési lehetőséget és prediktív szövegbeviteli megoldást is. MMS-eink maximum 300 KB-osak lehetnek, audióüzenetben pedig maximum 3 percnyi hangfelvételt küldhetünk el ismerőseinknek. Ezenkívül az e-mail kliens és az IM (Instant Messaging) alkalmazás sem hiányzik a Nokia 5300-ból. Érdekesség az úgynevezett Multimédia Plusz funkció, melynek segítségével nem csak szabványos képeket, videókat és hangokat, hanem gyakorlatilag bármilyen formátumú anyagot továbbíthatunk más készülékekre.

Az ébresztő funkció 5 és 60 perc között állítható szundi funkciót kapott, a heti/havi nézetes naptárban pedig öt különböző típusú eseményt (tárgyalás, hívás, születésnap, feljegyzés, emlékeztető) tárolhatunk el. Említést érdemel továbbá a jegyzetkészítő, a tudományos (sin, con, tan) számológép, az időzítő, a stopper, az átváltó, a világóra, valamint a WAP 2.0 böngésző. A Music Guess alkalmazás egy listát készít a telefonon tárolt zenéinkből, majd pedig véletlenszerűen megszólaltatja azokat, nekünk pedig ki kell találni, hogy éppen mit hallunk.

Konklúzió

A Nokia 5300 Xpress Music egy korántsem tökéletes, ettől függetlenül nagyon jól megtervezett és elsősorban a zenerajongó fiataloknak szánt csúszkamobil. Tudása teljesen rendben van és nem is kerül sokba, szóval alapvetően sikerre van ítélve.

Pozitívum: fiatalos megjelenés, remek kijelző, videófelvevős kamera, memóriakártyás bővíthetőség, gyári microSD kártya, fejlett zenelejátszó funkciók, sztereó Bluetooth headset támogatás, sztereó FM rádió, GPRS és EDGE adatátvitel, infravörös port, Push To Talk, fejlett üzenetküldési funkciók, korrekt naptár és telefonkönyv, Java MIDP 2.0.

Negatívum: lötyögő fedlap, nehézkes memóriakártya csere, korlátozott tudású kamera, nincs benne 3G.

A cikk írásának időpontjában a Nokia 5300 az XXL GSM-nél 68.400 forintos áron kapható.



Szólj hozzá!

További Kütyük

Technokrata a Face-en

Tesztek