Connect with us

technokrata

Teszt: Nokia E70 – tárt karokkal…

NokiaE70-02

Kütyük

Teszt: Nokia E70 – tárt karokkal…

Vannak olyan mobilosok, akik inkább csak telefonálni szoktak, vannak olyanok, akik a telefonálás mellett havi néhány SMS-t is eleresztenek ismerőseiknek, aztán pedig vannak olyanok is, akik havonta több tucatnyi SMS-t írnak és folyamatosan e-maileznek is a telefonjukon. Nos, mostani tesztünk főszereplője a legutóbbi csoportba sorolható felhasználók számára készült, de az E70-es nem csak az üzenetküldési funkciók terén jeleskedik. Lássuk hát!

A piacvezető finn gyártó valamikor tavaly november közepén rántotta le a leplet vadonatúj, business kategóriás okostelefonjairól. A triumvirátus első tagja nem más, mint az E60, ami mondhatni egy teljesen unalmas modell, lévén, hogy sem kialakítása, sem pedig tudása révén nem nyújt egyedit vagy kiemelkedőt. Az E61 már sokkal érdekesebb darab, hiszen újszerű kialakítást és teljes értékű QWERTY billentyűzetet kapott, de például a kamera még ebből a modellből is hiányzik. Jelen tesztalanyunkban, az E70-ben viszont már ott van a fényképezőgép, és ebből sem hiányzik a QWERTY billentyűzet. (Megjegyzendő, hogy az említett három modell után a Nokia egy kompakt kialakítású E-sorozatú modellel is előrukkolt, mely nem más, mint az ugyancsak kamerás E50.)

A Nokia az E70 tervezésekor nem merészkedett számára ismeretlen területekre, hiszen a finn fejlesztők könnyűszerrel felhasználták a 2003-ban megjelent Nokia 6800, illetve a 2004-ben érkezett 6810 és 6820 kapcsán szerzett tapasztalataikat. Ez egyébként meg is látszik a számunkra az XXL GSM által biztosított E70-en, mely egy abszolút kiforrott, sikergyanús készüléknek tűnik!

Design

A Nokia E70 design tekintetében leginkább a jó öreg Nokia 6810-esre emlékeztet, azonban lényeges különbség, hogy míg az említett elődmodell egy szimpla mobiltelefon volt, addig az E70-es már egy minden hájjal megkent okostelefon. Tévedés lenne azt hinni, hogy az E70 a smartphone piac egyik legkisebb képviselője – ez sajnos nem így van: a készülék konkrétan 117x53x22 milliméteres méretekkel rendelkezik (102 köbcentiméter), tömege pedig eléri a 127 grammot.

A telefonról szinte csak úgy sugárzik a high-tech, ami elsősorban az ezüst alapszínnek, a szürke betéteknek, illetve a letisztult vonalvezetésnek köszönhető. A felhasznált anyagok minőségével azonban nem lehetünk maximálisan elégedettek, hiszen a műanyagok nem egyszerűen csak olcsónak tűnnek, hanem néhol még zizegnek és mocorognak is egy csöppet. Mindez nem lenne olyan nagy baj, ha a telefon nem kerülne annyiba, amennyibe.

Az oldalsó éleken sajnos nem találunk hangerőszabályzó gombokat, így például a baloldalon egyedül egy fekete gombra lehetünk figyelmesek, mellyel a diktafon alkalmazás érhető el közvetlen módon. Utóbbinak az a szépséghibája, hogy egyszerre maximum egypercnyi hanganyagot enged csak felvenni. Az ellentétes oldalra került a kihangosító hangszóró, illetve az infravörös port, a felső él pedig teljesen csupasz. A bekapcsoló gomb az előlapon, a kijelző felett lakik, segítségével pedig természetesen profilváltást is végre lehet hajtani. Az alsó élre került az elmaradhatatlan Pop-Port, illeteve az akkumulátortöltő csatlakozója, mely nagy meglepetésünkre nem új mini, hanem még régi nagy kialakítású.

A hátlap mögött egy nem kevesebb mint 1.150 mAh kapacitású akkumulátor teljesít szolgálatot, ami GSM módban 10-14 napos készenléti, illetve 3-7 órás beszélgetési időt biztosít. 3G-t használva ezen adatok 11-16 órára, illetve 2,5-4 órára módosulnak.

A széthajtható QWERTY billentyűzet mindkét részén 28-28 darab gombot találunk – a széthajtás pillanatában a kijelző átvált függőlegesről vízszintes megjelenítésre. A bal felső sarokban található a háttérvilágítás gombja, a bal alsóban pedig egy menü billentyűre lehetünk figyelmesek.

Kijelző

A mobilgyártók elsősorban a multimédiára kihegyezett, csillagászati árú modelljeikbe szokták belerakni a legeslegjobb kijelzőjüket, a Nokia viszont mostanság más utakon kezd járni. Nemrégiben járt a szerkesztőségünkben a csúcskategóriás N93-as készülék, mely profi kamerát és rengeteg high-end megoldást kapott, viszont kijelzője nem a Nokia aktuális csúcsmodellje volt. Jelentem, hogy amelyik kijelzőt esetleg hiányolni mertük az N93-ban, az most ott van az E70-ben. Ennek vélhetően az az egyszerű magyarázata, hogy az N93 már amúgy sem éppen alacsony árát tovább növelte volna az abszolút csúcskategóriás kijelző, így az N93-tulajoknak most be kell érniük egy ˝csak˝ 240×320 pixeles és ˝csak˝ 262 ezer színárnyalatú kijelzővel.

Eme rövidke kitérő után következzen a lényeg: a Nokia E70-be ugyanaz a display került, mint ami a Nokia N90-ben van. Ez konkrétan 352×416 pixeles felbontást jelent, melynek köszönhetően a kijelző még hírből sem ismeri a pixeles és darabos képmegjelenítést. A képek és grafikák részletgazdagsága kiváló, a betűk vonalai egyáltalán nem recések. Ehhez ráadásul még hozzátartozik, hogy az aktív mátrixos TFT panel több mint 16 millió színárnyalatú. No comment!

A fényerő automatikusan állítódik, ugyanis a finnek az LCD felett, a hangszórótól balra egy fényérzékelő szenzort is elhelyeztek. A display ezenkívül kellően nagy, így például az SMS szerkesztőben egyszerre akár hatsornyi karakter is megjeleníthető. Gyárilag csupán egy témabeállítást kapunk, de utólag letölthetünk újakat. A listás/hálós menürendszer kényünk-kedvünk szerint alakítható, és az E70-esről is visszaköszön a már jól ismert aktív készenlét üzemmód.



Szólj hozzá!

További Kütyük

Technokrata a Face-en

Tesztek