Teszt: Samsung D900 – kilapított élvezet

A dél-koreai székhelyű gyártó a közelmúltban óriási sikereket ért el előbb a D500, később pedig a D600 révén, és a Samsung vezetői nem titkoltan abban bíznak, hogy a most érkezett D900 is továbbviszi majd a szép hagyományokat. A gyártó valamikor idén május közepén rántotta le a leplet a teljes nevén SGH-D900-nak nevezett modellről, melyet alig egy hónappal később enyhén átkeresztelt. Konkrétan arról van szó, hogy az SGH-D900 típusjelzésében megjelent az Ultra Edition 12.9 elnevezés. Ez utóbbi természetesen nem másra, mint a telefon ultra-vékony kialakítására utal – a vastagság, illetve ez esetben sokkal inkább vékonyság ezúttal mindössze 12,9 milliméter.

Tesztalanyunknak egyébként már a doboza is különleges, ugyanis a mobil dobozok között legalább annyira vékonynak számít, mint a telefonok között a D900. Benne többek közt egy CD-ROM-ot, egy vékonyka leírást, egy USB adatkábelt, valamint egy vezetékes sztereó headsetet találunk; kár, hogy az alapcsomagban nincs memóriakártya. Eme rövid bevezető után pedig lássuk a részleteket, vagyis, hogy konkrétan mit is tud a számunkra az XXL GSM által biztosított készülék!

Design

Amikor először rápillantottam a D900-ra, egyből az jutott eszembe, hogy olyan, mint alapjaiban véve olyan, mint a D600, csak éppen átment rajta az úthenger. A D600 ducisága már a múlté, a D900 sokkal inkább olyan, mint egy anorexiás modell. A 85 gramm tömegű készülék kapcsán egyébként megjegyzendő, hogy bár sokkal vékonyabb lett, a hossza és a szélessége alaposan megnőtt (103,5x51x12,9 milliméter).

Az alapszín sötét fekete, de a komorságot sikerrel törik meg az olyan ezüstös betétek, mint amilyeneket a navigomb körül, a hangszórón, illetve a két oldalsó gombon láthatunk. A legtöbb műanyag felület egyébként matt, így nem látszanak meg rajtuk az ujjlenyomatok – fényes műanyagot csak az alsó és felső élnél fedezhetünk fel.

A csúszka mechanizmust nem sok kritika érheti, ami persze nem meglepő, hiszen a Samsung közismerten a sliderphone-ok mestere. A dupla nyomórudas mechanika ideális erőszükséglettel bír, a fedlapot felfelé mozgató hüvelykujjunk pedig a kijelző alatti kidudorodáson tud fogást találni. Ennek a kiemelkedésnek egyébként annyi negatívuma van, hogy a navigomb felső élének lenyomását némileg megnehezíti. A telefon aktív flipes, tehát egy egyszerű szétcsúsztatással is fogadhatók a bejövő hívások; csukott helyzetben a + gombbal vagy elutasíthatjuk (és egy előre megírt SMS-t küldhetünk) a hívást, vagy pedig lenémíthatjuk a csengést.

Baloldalra került a hangerőállító +/- gombpár, melyekkel többek közt a menüben is mozoghatunk fel-le. Ugyanitt kell keresni a bővítőslotot, melyet egy felhajtható gumifül alá rejtettek a tervezők. A 60 MB-os integrált memória microSD (TransFlash) memóriakártyákkal bővíthető. Jobboldalon található a kamera exponáló gombja, valamint az ugyancsak védőfül alá bújtatott töltő-headset csatlakozó aljzat. Kár, hogy nem szabványos miniUSB felületet kapott a telefon. A felső és alsó él teljesen csupasz – a hátlap mögött egy 800 mAh kapacitású lítium-ion akkumulátor teljesít szolgálatot, mintegy 250 órás készenléti, illetve 3,5 órás beszélgetési időt biztosítva.

Kijelző, billentyűzet

Ha már egyszer Samsung, akkor a profi sliding mechanizmus mellé csakis ragyogó kijelzőt kapunk a pénzünkért. A kellően nagy, egész pontosan 32×42 milliméter méretű TFT folyadékkristályos kijelző rendkívül éles és élettel teli képi megjelenítést tesz lehetővé. Ebben nagy szerepe van többek közt a QVGA, vagyis 240×320 pixeles felbontásnak, illetve a 18 bites színmélység által biztosított 262.144 színárnyalatnak. Fényszenzor hiányában a fényerőt magunknak kell állítani, amit egyébként öt lépcsőben tehetünk meg. A kijelző akár még erős napsütésben is jól látható.

A D900 egyike azon mobiloknak, melyek szinte azonnal nyugdíjba küldik a hagyományos, statikus háttérképeket. Hogy miért? Azt látni kell – de megpróbálom röviden leírni. A háttérképünkön alaphelyzetben a magyar parlament látható, nappal, ahogy éppen madarak röpködnek előtte, az esti órákban pedig automatikusan lemegy a virtuális nap és csillaghullás kezdődik. Mindenképpen egyedi és érdekes megoldás, főleg annak fényében, hogy tesztkészülékünkön nem is magyar szoftver volt. Ha ez esetleg még nem lenne elegendő, elég csak annyit mondanom, hogy amikor tárcsázás előtt számokat gépelünk be a billentyűzeten, azokat egy kis toll vési fel a kijelzőre, kellemes kis sercegés közepette.

Választhatunk listás és rácsos (3×3 ikon) megjelenítést, a skin pedig fekete vagy fehér lehet – mondanom sem kell, hogy a D900 egyéniségéhez sokkal inkább a fekete színvilág passzol.

A közvetlenül az LCD alatt elhelyezett kezelőszervek közül a trapéz alakú navigációs gomb játsza a főszerepet, melynek közepe OK, illetve böngésző funkcióval bír. Mellette a szokásos híváskezelő- és funkciógombok kaptak helyet, alatta pedig ott a C betűjeles törlőgomb. A hagyományos billentyűzet gombjai egymástól elszeparált módon végzik el a rájuk bízott feladatukat, a nyomáspont és az ergonómia is közel tökéletesnek mondható. A háttérvilágítás lehet fix, de akár általunk beprogramozott működési idejű is.

Kamera

Az 1,3 és 2 megapixeles felbontású mobil kamerák ideje ma már leáldozóban van, legalább is a felsőkategóriában mindenképp. Tudja ezt a Samsung is, így a D900-asba egy 3 megapixeles CMOS szenzort tuszkolt bele. Az optika és vele együtt a LED-vaku, valamint a kis tükör alaphelyzetben láthatatlan (védett), és csak akkor bukkan elő, amikor szétcsúsztatjuk a telefont. Fényképezéskor teljes képernyőn látjuk az optika képét, de a megjelenítés nem vált át függőlegesről vízszintesre.

A Samsung friss üdvöskéje nem kevesebb mint 9, azaz kilenc különböző felbontást vonultat fel, melyek közül értelemszerűen a legnagyobb, vagyis 2.048×1.536 képpontosat érdemes használni, de amennyiben fogytán van a szabad helyünk, bármikor átválthatunk a következő felbontások valamelyikére: 1.600×1.200, 1.280×1.024, 1.024×768, 800×600, 640×480, 320×240, 240×320, 240×180 pixel. Ezenkívül a képminőség is állítható, három fokozatban. A normál mellett létezik egy mozaik üzemmód, valamint egy sorozatfelvételi mód is – ez utóbbiban 6, 9, illetve 15 képet lőhetünk gyorsan, illetve nem annyira gyorsan egymás után.

A képek kellő élességéről autofókusz funkció gondoskodik, de például makró mód hiányában a közeli felvételek nem lesznek valami szépek. A fényérzékenység automatikusan állítódik, de annak sincs akadálya, hogy kezünkbe vegyük az irányítást és mi válasszuk ki az ISO100, ISO200 és ISO400 közül a számunkra leginkább megfelelő értéket. A fénymérés középre súlyozott, spot, illetve mátrix lehet, a vaku pedig fixen, automatán és kizárólag csak fotózáskor is működhet, ellenben a vörösszem hatást nem képes csökkenteni. Nincs panorámakép funkció, de van keretbefotózás, időzítő (3, 5, 10 másodperc) és manuális fehéregyensúly állítás (napos, felhős, izzó, neon, naplemente). A sajnos csak digitális (és nem optikai) zoom a navigomb fel-le nyomogatásával, a fényerő pedig ugyanennek a kezelőszervnek az oldalra biccentésével szabályozható.

Bár ma már korántsem számít rekordértéknek, azért egyáltalán nem lenézendő a 352×288 pixeles maximális videófelbontás. Elérhető továbbá egy 320×240, egy 176×144 és egy 128×96 képpontos felbontás, a képminőség pedig négy szinten állítható.

Konklúzió

A Samsung SGH-D900-ról elmondható, hogy egy nagyon jó és egyben szép megjelenésű telefon és ahogy a dobozán is olvasható: a világ legvékonyabb, 3 megapixeles kamerás csúszkamobilja. Persze mint tudjuk, tökéletes mobiltelefon nem létezik, így a D900 sem az, de néhány apróbb hibájával és hiányosságával együtt igen is nagyon szerethető.

Pozitívum: egyedi külső megjelenés, jó minőség, kiváló kijelző, 3 megapixeles kamera, rengeteg fotós opció, egyszerű bővíthetőség, nagy kapacitású telefonkönyv, jó naptár, MP3 lejátszó, sztereó Bluetooth headset támogatás, Java MIDP 2.0, GPRS és EDGE támogatás, Mass Storage funkció.

Negatívum: nem 3G kompatibilis, nincs FM rádió és infravörös port, a gyári csomagban nincs memóriakártya.

A Samsung SGH-D900 az XXL GSM-nél 101.900 forintos áron kapható (a cikk írásának időpontjában).