Kütyük
Egy GPS-t luxusautóval, legyen szíves!
Bruce Gain áttekinti a GPS-vevők világát az apró hordozható típusoktól a luxusautókba épített modellekig. Az eredmény igazán meglepő.
A BMW 3 beépített interfésze és a HP rx1950 Navigator két különböző rendszert jelentett, hiszen egyikük az autóba volt építve, a másik pedig egy PDA-ba volt beágyazva. Nagyon gyorsan kellett eljutnom a svájci határ mentén úticélomhoz, ami nagyjából 25 mérföld távolságban volt. Amikor a hotelben voltam, használhattam az IPAQ-ot, hogy megnézzem az e-maileket az Outlook Express-szel, a hotel Wi-Fi hálózatát használva. Meg is nyitottam szépen a kapott Microsoft Word dokumentumot. Bár, mint említettem, a Michelin GPS szoftver nem volt használható az autón kívül.
Az rx1950 rögzítési rendszerét idegesítően bonyolult volt felszerelni. Függetlenül attól, hogy merre forgattam a készüléket a bölcsővel együtt nem sikerült rögzítenem a szélvédőhőz. A bölcsőhöz tartozik egy tapadókorong, ami egy felragasztandó műanyagra rögzülne. A tapadókorongot nem sikerült biztonságosan rögzíteni a műanyaghoz. Erre csak rátett egy lapáttal, több mint 20 percbe került, mire levakartam a ragasztót a műanyag lap eltávolítása után. A megoldás az volt, hogy a tartót nem szereltem fel, csak megtámasztottam, így viszont a bukkanók gyakran leröpítették helyéről.
A HP eszköz az aktiválás után automatikusan betöltötte a GPS menüt, ami a szokásos kategóriákat kínálta fel: kedvencek, POI-k, címek. Az ország, város és utca bevitele után egy percen belül egy bársonyos női hang közölte velem, hogy a következő körforgalomban jobbra kell fordulnom. A kalkulációs protokoll nagyjából ugyanolyan, mint a Garmin és a Navman eszközök esetében.
Itt volt az idő aktiválni a BMW navigációs rendszerét. Először elfordítottam egy gombot, ami a könyöktámasz előtt volt, amivel a konzolhoz navigáltam. Nem hiába lehet sokat hallani a BMW modellek rengeteg kapcsolójáról, funkciójáról, ami az ülésállítástól a hőmérséklet-érzékelésig terjed. Esetemben nem volt semmi gond, olyan egyszerűen lehetett megadni az adatokat, mint az rx1950 Navigator-ral.
Nem volt sok különbség a két rendszer között – mindkettőnél előfordult, hogy egyszerre balra és jobbra is irányítottak. Mindkettő pontos volt egyébként, csal néha jelezték, hogy rossz felé fordultam, amikor egy új körforgalomba hajtottam, amit nem ismertek.
A BMW kijelzője részletesebb térképeket és mellékutca-adatbázist tartalmazott. A HP csak a követendő főutakat tudta megjelölni, míg a BMW a mellékutcákat és párhuzamos utakat is kijelezte a közelben. A BMW térképével szét lehetett nézni a környéken is: amikor Genovában dugóba kerültem, gyorsan végignéztem a mellékutcákat, hogy kikerüljem a forgalmat. De a kérdés az, hogy ez a plusz funkció és a sokoldalúbb térkép megéri az $1,500 dolláros árkülönbséget?
