Connect with us

technokrata

Szélessávú internetezés az elektromos hálózaton

Kütyük

Szélessávú internetezés az elektromos hálózaton

Időről-időre erőre kap az a kezdeményezés, mely az elektromos hálózatot akarja felhasználni szélessávú internetezésre. Nemrég újabb fejezet nyílt a történetben – avagy ˝amikor megráz az e-mail˝…

Mint az Internettel kapcsolatos fejlesztések jelentős részének, az elektromos rendszer jeltovábbítására való felhasználásának is az USA-ban született meg az ötlete. A világon már sokfelé foglalkoznak, foglalkoztak a témával, kísérleti hálózatok már működnek is, ám mégsem tudott annyira elterjedni a megoldás, mint mondjuk a DSL technológia. Pedig elektromos kábel mindenhol van, ahol számítógép is – hiszen ez utóbbi nem is lenne üzemeltethető áram nélkül…

Nemrég az amerikai Szövetségi Hírközlési Bizottság (Federal Communications Comission – FCC) javaslatot tett az eszközgyártó vállalatoknak annak érdekében, hogy egységesítse az elektromos hálózat szélessávú internetezésre (broadband over power line – BPL) való használhatóságához szükséges szabályokat. Az FCC reményei szerint ez hozzájárulhat ahhoz, hogy végre a különálló hálózatokon átnyúlva egységes felületet lehessen az Egyesült Államok fogyasztói számára kínálni – különösen a nehezen elérhető vidéki területek ˝bekötésében˝ segédkezve.

Ugyan a BPL szabályoknak megvannak a maguk korlátjai, s korántsem olyan mélyrehatóak, mint lehetnének, a szélessávú Internet-csatlakozást kínáló cégek és az elektromosság előállításában és továbbításában érdekelt vállalatok pozitívan fogadták az FCC határozatát, melyet a kritikus első lépésnek tekintenek a BPL valósággá válásának irányába. Ennek egyik kézzelfogható jelét az EarthLink adta, mely alig egy héttel a bizottság bejelentése után tette közzé, hogy belekezd a szélessávú internetezés elektromos hálózaton való tesztelésébe. Ez egyelőre csak 500 háztartást érint, de ha beválik, akkor bizonyára sokkal szélesebb körben is alkalmazni fogják majd. Az eljárás egyébként ötvözi a vezetéknélküli technológia előnyeit is: az áramszolgáltató csomagkapcsolt jeleket továbbít hálózatán, azaz az elektromos kábeleken keresztül, majd ezeket a jeleket Wi-Fi eszközökkel sugározza végül szét a felhasználók számára. A szolgáltatás első három hónapja alatt havonta 20, majd utána havi 40 dollárba kerül; azt azonban sajnos nem tudni, hogy mekkora az elérhető legnagyobb sávszélesség.

Végülis, ha ilyen ˝könnyen˝ megvalósíthatónak tűnik a BPL, eddig miért nem terjedt el? Hiszen elektromos vezeték szinte mindenhol van, olyan helyeken is, ahová telefon, DSL vagy koaxiális kábelek nem jutnak el. Ám különböző technikai korlátok, emberi érdekek és költséges, ámde sikertelen próbák eddig megakadályozták, hogy széles körben alkalmazható legyen. Ez utóbbira egyébként illusztris példával szolgál a még 1997-ben a Nortel Networks és a brit United Utilites energiaszolgáltató kezdeményezésével elindult projekt, mely Manchester városában bontogatta szárnyait, ám a nem várt technikai akadályok és az egyre magasabbra rúgó költségek miatt végül 1999-ben megszűnt.

Legproblémásabbnak a jelek interferenciája mutatkozik. Az egyik amerikai rádióamatőr szövetség elnöke, Jim Heynie szerint a jelenséget még hallani is lehet; Heynie – sokakkal egyetemben – úgy véli, hogy ezen változtatni kell. Már csak azért is, mert ezek a nem kívánt hatások egyéb kommunikációs jeleket is megzavar(hat)nak; amint erre több nemzetbiztonsággal foglalkozó ügynökség is felhívta a figyelmet. A technológiai akadályok elhárítása után azonban még meg kell egyezni az áramellátást biztosító vállalatokkal is; illetve figyelembe kell venni azt is, hogy a fejlett világ egyes részein már csökken a szélessávú előfizetők számának növekedési szintje.

Tovább
Kapcsolódó cikkek


Szólj hozzá!

További Kütyük

Technokrata a Face-en

Tesztek