Connect with us

technokrata

Szóbeliség vagy SMS – új nyelv születik?

Kütyük

Szóbeliség vagy SMS – új nyelv születik?

Szakemberek keresik a választ arra, hogy a vezetékes és a mobil távközlés milyen hatást gyakorolhat a nyelvre.

A változatos csengőhangok, színes előlapok kavalkádjában sokszor elterelődik a figyelem a telefonhasználat valódi céljáról, az információátadásról. Vajon hogyan hatott a mobiltelefon megjelenése, és elterjedése a nyelvhasználatra? A kérdésre sokan, sokfelé keresik a választ. Tudományos vizsgálat mindeddig nem bizonyította a mobiltelefonálás nyelvromboló vagy éppen nyelvfejlesztő hatását sem. A vezetékes telefonálási szokások kedves, udvarias hangneme azonban egyre kevésbé divat. Úgy tűnik, az érvek és az ellenérvek, a mobil és vezetékes pártiak küzdelme ezen a téren is kiegyenlítettséget mutat.

A mobiltelefónia nyelvhasználatra gyakorolt hatása a verbális és az írott kommunikáció felől egyaránt megközelíthető. Ha a verbális funkciót nézzük, a helyhez kötött vezetékes telefon használata megköveteli bizonyos udvariassági formulák betartását. A hívó fél a köszönés után általában bemutatkozik, hiszen nem lehet biztos abban, hogy ki veszi fel a kagylót a másik oldalon. A mobilbeszélgetések során ezek az udvariassági formulák gyakran elmaradnak, hiszen a hívó felet nem csak a számkijelzés, de akár az előre beállított csengőhang alapján is azonosítani lehet. Ha mi mobilozunk valakinek, a hívott fél személye szintén nyilvánvaló, nem igényel azonosítást. Így a beszélgetés bevezető részének, az udvariassági formulák lemorzsolódásának lehetünk (fül)tanúi.

Vajon mi indokolja a mobilhasználat ellen megfogalmazott többi vádat, hogy slendriánná teszi a stílust, laposabbá, érdektelenebbé teszi a köznyelvet? Vannak, akik ezt a drága percdíjakkal magyarázzák, hiszen minél gyorsabban, minél több információt kell belesűrítenünk egy kurta beszélgetésbe. Vannak, akik a mobilhasználat helyhez kötetlensége felől közelítik meg a ˝romboló hatás˝ okát. A mobilhívás néha olyan váratlanul és olyan kellemetlen helyzetben ér bennünket, hogy csak egy gyors-furcsa válaszra futja erőnkből.

A mobilhasználat írásos funkciója, így az SMS-ezés többek szerint az írásbeliség trónfosztását jelenti. Mind a terjedelem, mind az anyagi korlátok a hosszadalmas, cirkalmas megfogalmazás ellen hatnak. Megfigyelhető, hogy a legtöbb SMS-ező ugyanazokat a szavakat használja üzenetei megfogalmazásakor, vagyis a szókincs bizonyos mértékű visszafejlődését látjuk. Az angol betűtípus használata, a magyar ékezetek szándékos, majd észrevétlen elhagyása a helyesírásra is káros hatással lehet.

Ellentmondásnak tűnhet, de a mobilhasználat nemcsak az írásbeliség, hanem a szóbeliség trónfosztásához is hozzájárulhat, hiszen a percdíjakon való spórolás sok esetben a beszéd írással vagy SMS-ezéssel való kiváltását vonja maga után. A cél az információ olyan, minimális terjedelmű megfogalmazása, ami még nem megy az érthetőség kárára. Az SMS-ezés ugyanakkor gazdagítja is nyelvünket, hiszen olyan ötletes rövidítésekkel bővülhet szókincsünk, amelyek egyébként nehezen találnának utat a köznyelvbe.

Nádasdy Ádám nyelvész a mobil és a vezetékes telefonálás mellett sem tör lándzsát: ˝A nyelvészet nem tud sem előrelépésről, sem visszalépésről. Ezek értékkategóriák, a nyelv pedig se nem javul, se nem romlik˝.
A nyelvész úgy véli, hogy az SMS-ezés során használt kifejezések előbb-utóbb az értelmező szótárba is bekerülhetnek: ˝Ez várható, hiszen minden kellően elterjedő új szó előbb-utóbb be kell, hogy kerüljön egy ideálisan nagy szótárba. Azonban az, hogy mi kerül bele például az értelmező szótárba, az nem annyira tudományos, mint inkább praktikus kérdés. Mint például egy atlasz készítésekor, hogy a kisebb folyók, patakok közül mit tüntessünk fel˝.

Sándor Klára, a Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvi Tanszékének tanára Mobil társadalom és nyelvhasználat: valami új vagy újra a régi? című tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy egy nyelv változásait nem egymástól független tényezők, hanem mindig tényező együttesek alakítják. Három fő csoportot különíthetünk el: a nyelvi rendszeren belüli viszonyokat, a társas viszonyokat, illetve a mindezekre vonatkozó attitűdöket. Fentiekben főleg a nyelvi rendszeren belüli viszonyokat tárgyaltuk (stílus, helyesírás, szóhasználat, választékosság stb.). Nem elhanyagolható mindazonáltal a társas viszonyok figyelembevétele sem. Érdekes megfigyelés, hogy felnő egy olyan generáció, mely számára már természetes a telefonhasználat, és melynek tagjai a mobiltelefont nem üzleti ügyek bonyolítására, információátadásra, hanem hétköznapi, külső szemlélő számára jelentéktelen dolgok megvitatására (˝locsogásra˝) használják. Ez a közvetlenebb nyelvhasználat szorosabbá fűzhető közösségi kapcsolatokat vonhat maga után. Az ember több, és gyakoribb kontaktust tarthat ismerőseivel ilyen módon. Kérdés persze, hogy ennek megfelelően nem válnak-e egyidejűleg tartalmilag felszínesebbekké is ezek a kapcsolatok?

Dr. Nyíri Kristóf filozófus, az MTA Filozófiai Kutatóintézetének igazgatója éppen a személyesség elvesztésére hívja fel a figyelmet. ˝Sokan így szabadulnak meg attól a gátlástól, amit a beszélgetőtárs személyes, metakommunikatív dimenziókat hordozó jelenléte okozna˝. Vagy ahogy a fiatalok manapság közérthetőbben megfogalmazzák: szerelmet vallani vezetékes telefonon, szakítani SMS-ben kell.

Tovább
Kapcsolódó cikkek


Szólj hozzá!

További Kütyük

Technokrata a Face-en

Tesztek