Miért veszett ki az empátia a világból?

Brad Bushman, a Michigani Egyetem professzora, és Craig Anderson, aki hasonló minősítésben dolgozik az Iowai Állami Egyetemen, közösen állítják, hogy bizonyítékot találtak a modernkorban tapasztalható általános empátiacsökkenés és az erőszakos médiatartalom közötti összefüggésre. Pink Floydot idézve Bushman leszögezte, hogy kutatásuk szerint a túl sok erőszakos tartalom látványa érzéketlenné teszi az embereket, emiatt például kevésbé hajlamosak segítséget nyújtani egy sebesült, megsérült személynek.

Tanulmányuk készítése során 320 középiskolai diák segítségét kérték. A tanulóknak nagyjából 20 percig kellett erőszakos, vagy erőszakos tartalommal nem bíró számítógépes játékokkal foglalkozniuk. Ezt követően „véletlenül” tanúi lehettek egy verekedésnek (természetesen mindkét fél be volt avatva), amely az áldozat megsebesülésével járt – utóbbi bokasérülésre panaszkodott és fájdalmas hangokat hallatott.

A két professzor megvizsgálta, miként reagálnak a helyzetre a kutatásban részt vevő diákok. Azoknak, akik erőszakos játékokkal kapcsolódtak ki, jelentősen tovább tartott cselekedni, és segítséget nyújtani az áldozat számára, mint az erőszakmentes szórakozást folytatóknak. Az első csoportba tartozók ráadásul kevésbé mutatkoztak hajlandónak beszámolni a verekedésről. Amikor néhányuk mégis említést tett a történtekről, akkor az eseményt a valósnál kevésbé súlyosnak festették le.

Egy másik kísérlet során 162 felnőtt mozilátogatót vontak be a felmérésbe. Azt vizsgálták, hogy milyen reakciót vált ki egy bepólyált lábú, mankóval bicegő nő látványa. A kutatási alanynak el kellett ejtenie a mankóit, a két professzor pedig megfigyelte a reakciókat. Hasonló eredményre jutottak, mint a diákok kapcsán: az erőszakos filmeket nézők közül sokkal kevesebben siettek a sérült(nek látszó) nő segítségére.

Mindazonáltal nem Bushman és Anderson volt az első, aki a téma tanulmányozásának szentelte idejét – az erőszak és a számítógépes játékokkal már mi is több cikkben foglalkoztunk.