Connect with us

technokrata

Próbaút: Seat Ateca – az autó, amiért családot alapítasz (vagy nem)

VISTADIFERENT

Garázs

Próbaút: Seat Ateca – az autó, amiért családot alapítasz (vagy nem)

A Porsche Hungária meghívásából egy kétnapos próbaútra mentünk a Seat Atecával, ahol kipróbálhattuk a gyártó legújabb városi terepjáróját. Nemhiába.

Életem első tesztautós élménye valamikor tizenöt évvel ezelőtt, egy Seat Leonnal esett meg, ami a maga 75 lóerejével, ám annál meggyőzőbb formavilágával azóta piszkálja az agyamat, hogy egyszer második, harmadik, vagy akárhányadik autónak vegyek egyet a gyártó egyik talán legjobban sikerült modelljéből. Golf 4-esem volt ugyan, de a Seat valahogy fiatalosabb, lendületesebb márkának tűnt már akkor is.

VISTADIFERENT

A Seat Atecával idén nyáron „találkoztam” először, amikor barcelonai nyaralásunk során a külföldre szökött emigráns barátaink eldicsekedtek azzal, hogy rendeltek egy ilyet. A típusról – miután nem követem naprakészen az autóipar újdonságait – sok fogalmam nem volt, annyit azonban elmondtak a barátok, hogy olyan, mint a Quasqai, csak Seat és szebb. Aztán jött a meghívás és a személyes találkozás rá két hónappal itthon, az előző nap Spanyolországból érkező autókkal.

VISTADIFERENT

Szerelemgyerek

A Seat első SUV-ja, vagy hívjuk aminek akarjuk, elölről nekem kicsit suzukis, hátulról pedig audis. A nagy, 18, 19 collos kerekek optikailag – nagyon dicséretes módon – nagyítják a kocsit, 16-os felnivel biztosan butábban nézne ki, így viszont oldalról is nagyautós benyomást kelt. Az autó külső formavilágát a szögletes idomok uralják, ennek ellenére csak mérsékelten tűnik szigorúnak, vagy férfiasnak. Két színben, fehérben és rozsda-arany színben érkeztek autók a próbára, Bocha kollégával, a Mobilarénától egy fehéret kaptunk, hogy végigjárjuk vele a Balaton-felvidéket.

Jellegzetesen német a formaterv, minden kézre esik

Az Ateca belseje nagyon kompakt, olyan, mintha németek tervezték volna minden egyes szegletét (jé!:)), nincsenek felesleges nagyzolások, terek, minden a helyén van. Egy kivételével – ezt mint amúgy Quasqai tulajdonos kritikaként is értendő –állítólag nincs hűtött kesztyűtartó az extrák között, ami az anyósülésen ülő apukáknak erős hoppon maradást jelent, már ami a desztinációig lehűlő malátaszörpöt, mint jól megérdemelt jutalmat illeti.

Ha pénztárcánk engedi, ilyen hangulatfény is lehet a beltérben.

Visszatérve a belsőre, a műszerfal anyaga engem a Golf 4-esre emlékeztet, ami – amúgy perpillanat látens Golf-buzi lévén – igencsak tetszetős. A kormány, az ülések, a gombok, a minden – részben gondolom a magas Xcellence felszereltségnek köszönhetően – minőségi anyagokból van, nyoma sincsen spórolásnak, vagy anyagokkal való fukarkodásnak. Mondom (írom) persze ezt úgy, hogy a Quasqai-unknak már 4 évesen szakadozott a bőrkormánya, csúnyán lekopott a kézifékkar, és csomó műanyag alkatrész – pl kalaptartó tartója – egyszerűen letört 5 év után, amiket a sufniból keresgélt csavarokkal kellett pótolni, megfúrva a karosszériát a belső részeken. Szóval első látszatra az Atecával ilyen baj nem lesz.

Extrák orrvérzésig

Az extrák viszont annál inkább adnak okot az „aggodalomra”: ahány extra, annyi hibalehetőség – tartja apám, az oldschool villamosmérnök -, az Atecánál még a belső fények színét is digitálisan állíthatjuk, nem beszélve a fullos tolató és felülnézeti kameráról, gps-ről, Google navigációra is képes telefon kapcsolatról, Apple CarPlay-ről vagy éppen a sávkövető rendszerről.  Ez utóbbi egyébként számomra teljesen újnak hatott: egészen fura élmény, amikor finoman kihúzza a kezed közül az autó a kormányt, mert elaludtál, vagy mert nem figyelsz a sávtartásra, ahogyan amúgy a felülnézeti kamerás parkolás is egészen elképesztő GTA 1-es élmény, már ami a parkolást illeti.

Ilyet amúgy először az új 7-es BMW-ben láttam: az autó a visszapillantó tükrökben és az elöl és hátul elhelyezett további 2-2 nagylátószögű kamerák képéből összerak egy felülnézeti képet és gyakorlatilag innentől kezdve nem is autót vezetünk, hanem számítógépes játékot játszunk. Visszatérve a realitásokhoz : egy dolgot hiányoltuk még az autó extrái közül Bochával: az adaptív tempomatot, azaz ha beállítjuk, hogy tempomat 130 (150), és a sávkövetést bekapcsoljuk, akkor azért jól esne, ha az általunk utolért járműbe nem rongyolnánk bele, hanem a rendszer levenné automatikusan a sebességünket. Aztán persze utánaolvastunk és van benne, szóval vagy régi Motorola-módra jól elrejtették a menüben, vagy mi vagyunk a hülyék, nyilván az előbbi.

A váltó fölött USB csatlakozó is található

Technokrata felhasználóként régi jó barátként üdvözöltük az USB portot a műszerfalon, illetve olyan meglepetések is értek minket, mint a középkonzolba helyezett vezetéknélküli mobiltöltő, ami egyben antenna erősítő is. Ezt szeretnénk is kérni MINDEN autóba innentől, ahogyan a Bluetooth-on keresztüli zenelejátszást, kihangosítást, telefonkönyv szinkronizációt, és a Jedi-módot is, ami csak akkor mutat extra menüpontokat a középkonzol kijelzőjén, ha a kis kezünkkel arra nyúlunk éppen.  Apropó, ha már a kijelzőnél tartunk, nem bírom nem megemlíteni, hogy mennyire intuitívan kezelhető az Ateca fedélzeti rendszere.

A magyarul is tudó fedélzeti rendszer több konkurenstől eltérően ugyanis oldalsó gombokat is kapott (így van dedikált navigáció, rádió és multimédia is), azaz a bonyolult, almenük helyett pofonegyszerűen megtalálhatjuk azt, amit épp szeretnénk. Mindezek mellett az Atecába rendelhetünk 4G-s mobilnetet is, melynek segítségével az autó egy mozgó Wifi hotspottá változik és valamennyi bent ülő mobiljával rácsatlakozva internetezhetünk. Sőt, nemcsak ilyen, kütyümániásoknak tetszetős extrák könnyítik meg az életünket, de olyan mindennapi csemegékkel is találkozhatunk, mint az elektromos csomagtérajtó.

Ez persze önmagában már évtizedek óta elérhető, de jelen esetben a Seat a Volkswagen csoport többi típusához hasonlóan a lökhárítóba szerelt érzékelőkkel könnyíti meg a tulajdonos mindennapjait. Ennek a lényege, hogy elég csak a lökhárító alsó része felé “rúgni”, amire a kulcs nélküli rendszerrel ellátott autó azonnal ki is nyitja a csomagteret. Nem nehéz végiggondolni, hogy mennyire hasznos, ha épp az egyik kezünkkel a gyerekünket fogjuk, a másikkal pedig a csomagot és valahogy utóbbitól a lehető leggyorsabban megszabadulnánk. Nos, így egyszerű! Az is rendkívül hasznos, hogy alacsony helyen parkolva lehetőségünk van az épp nyíló csomagtérajtó megállítására, így megelőzhető, hogy véletlenül megsérüljön a fényezés.

ateca

Nem nehéz végiggondolni, hogy mennyi pénzt lehet spórolni ezzel! Sőt, ha a lecsukó gombot nyomva tartjuk, még rögzíthetjük is az adott pozíciót, így legközelebb már csak addig nyitja ki az ajtót a rendszer. A csomagtér-szekciót érintő truvájok sorozata itt még nem ért véget, ugyanis helyhiány esetén másodpercek alatt eltüntethetjük az épp feleslegesnek bizonyuló üléseket. Ahelyett ugyanis, hogy rejtett gombokat kellene keresgélni, vagy épp a használati útmutatót böngészni, elég csak az egy-egy oldalon elhelyezett, jól látható karokat meghúzni és hopp, az ülések máris eldőltek az útból!

Teljesítmény és fogyasztás

Az Ateca általunk próbált, 150 lovas modellje négykerék-hajtású, ami nem kapcsolható, tehát akkor működik, amikor kell. A lóerő éppen elég, számottevő gyorsulási élményt is csak 2 és 4 ezres fordulat között tudunk elérni, de nyilván az Ateca nem erre van. A próbaút során kipróbáltuk az alap 1 literes turbóst is, no ott voltak szemöldök ráncolások a dinamikát illetően: városban jó-jó, elmegy, de azért a 4-es úton ötször átgondolnék egy előzést ezzel a motorral. Van állítólag 190 lovas dízel is a kínálatban, én azért egy 150-200 ló közötti benzines motorral is el tudnám képzelni ezt az autót, már ami a saját preferenciáimat illeti.

VISTADIFERENT

A 150 lovas dízel autónk 8 literes fogyasztást mutatott átlagosan, ami nem rossz, tekintve, hogy kb félig városban, félig autópályán gyötörtük az autót. Ketten ültünk benne, minimális csomaggal, tehát ez négy személy esetén talán valamivel 8 fölé szökhet, de – tekintve a négykerék-meghajtást és a próbaút alatti nehéz lábunkat – ez kiváló érték.

VISTADIFERENT

Verdikt

A felszereltségtől függően 5-10 millióig hamarosan a szalonokban megvásárolható Ateca egy nagyon kellemes, kényelmes, biztonságos városi terepjáró, ha lenne ennyi pénzem – mármint nyilván a nagyobbegyenlő 150 ló verzióra – akkor komolyan elgondolkoznék a Quasqai cseréjén. A két gyerekülés közé még filigránabbak bepréselhetik magukat hátra harmadikként, annyi a feladat – lévén a korlátozott méretű csomagtartó – hogy az autóhoz vegyük a babakocsit, ne fordítva…



Szólj hozzá!

További Garázs

Technokrata a Face-en

Tesztek