Connect with us

technokrata

Tényleg szükségünk van ennyi kütyüre az autóban?

elektro_2_medium

Garázs

Tényleg szükségünk van ennyi kütyüre az autóban?

A csúcstechnika jó dolog, azonban nem biztos, hogy szükségünk van rá.

A minap tettem egy rövid autós túrát fővárosunkban. Bár alig 10 kilométert közlekedtem, s csak fél szemmel sandítottam körbe, közvetlen környezetemben rögtön 5 olyan autóst láttam, aki füléhez szorított mobiltelefonnal próbált esetlenül közlekedni. Ebből hárman olyan autóban ültek, amiben széria a kihangosító. Ez a felvezetés azonban ezúttal mégsem az emberi butaságra igyekszik rámutatni.

elektro_1_medium

A képlet látszólag egyszerű. Hogyan adjunk el egy autót? Úgy, hogy többet kínálunk, mint mások, lehetőleg arányosan jobb áron. S hogyan adjuk el évtizedeken át autók millióit? Folyamatos fejlesztéssel. Nem is kell folyton a konkurenciát nézni, elég, ha csak saját házunk táján körbepillantunk. Tegyük fel, hogy egy sikeres autógyártó vagyunk, aki kiváló modellekkel látja el a piacot. Egy idő után ideális gazdasági viszonyok között azonban a piac összes vásárlója kiváló modellekkel autózik (hiszen lecseréli régi négykerekűjét), így valahogy rá kell vezetnünk az embereket a cserére. Ezt lehet generálni gyorsított avulással, aminek viszont komoly buktatói vannak, melyek különböző utakon azt eredményezik, hogy a vásárló elpártol tőlünk egy másik márkához. Vagy lehet folyamatos kutatással, fejlesztéssel. Erről lesz most szó.

A 21. századi autógyártás ugyanis eljutott arra a szintre, hogy önmagában nézve – a megbízhatósági bakiktól eltekintve – rossz autó szinte nincs. Egymás tükrében vannak kiemelkedően jó és kiemelkedően balul sikerült modellek. Azonban a hagyományos értelemben stagnáló luxuskategória mellett még a kisautók is annyit ugrottak előre néhány év alatt, hogy bizonyos esetekben kijelenthetjük, egy adott kategória jelenlegi képviselője képes rápirítani a felette álló kategória előző generációs típusára, akár márkán belül is. Hosszabb távon pedig még nagyobb differenciát vehetünk észre.

elektro_5_medium

Egyre nehezebb tehát újat mutatni az embereknek. Miben lehet? Természetesen korunk továbbra is kitartóan fejlődő ágazatában, az elektronikában. Néhány évtizeddel ezelőtt a jövőt a rengeteg funkció és kapcsoló jelentette, mára viszont a letisztultság és a vizuális gyönyör mentén képzeljük el jövőképünket. Az elsődleges fejlesztési irány tehát a kapcsolók felszámolása és a látványos, lehetőleg minél nagyobb képernyők autóban való elhelyezése.

Érthető, hiszen nincs is szebb dolog egy szép, zavaró sallangok nélküli műszerfalnál. Ám a funkció és a látvány nem mindig jár kéz a kézben, így sokszor rájövünk, hogy sokkal több időt töltünk a vezérlő vagy éppen a képernyő böködésével, mintha egy dedikált gombot megnyomtunk volna. Márpedig ez nem mellékes, minden egyes másodperc, amelyet a vezetésre történő odafigyelés nélkül töltünk, apró méregcseppként szennyezi be tevékenységünket, növelve a baleset kockázatát.

Az idei Las Vegas-i Fogyasztói Elektronikai Kiállítás (CES) elhozta a jövő hozzáadott értékeit. Nagy meglepetésre ne számítsunk: még több, még nagyobb, még jobb képernyő, természetesen általában mindenhol érintés-érzékeny funkcióval. Illetve kamerák, amelyek lehetővé teszik, hogy az autó gondolkodjon helyettünk. Elfelejthetjük a gombok nyomogatását, a felületek tapogatását, a közeljövőben gesztikuláció segítségével is állíthatjuk a hangerőt vagy éppen kapcsolhatjuk hazavezetésre a navigációt. Kétségtelenül imponáló jövőkép, hogy mindössze egy ördögi kacsintással elővehetjük kedvenc Rolling Stones számunkat – de vajon tényleg erre van szükség?

elektro_2_medium

Hiába kötünk okostelefonunkkal szoros barátságot, a felmérések azt mutatják, hogy az autózók jó része nem foglalkozik a hozzáadott funkciókkal, sőt, meglepően nagy hányaduk valójában azt sem tudja, hogy mire képes az adott autó. Ezen mi sem lepődünk meg, amikor látjuk, hogy hányan telefonálnak kihangosító nélkül olyan autókban, ahol mindössze egyszeri, kb. 60 másodperces beállítás után örökre elfeledhetnénk a készülék markolásának maceráját. Pedig ezt törvény is tiltja. Igaz, a biztonsági öv használatára is határozatok – és halálesetek ezrei – hívják fel a figyelmet, mégis van, aki ezzel sem törődik.

Az önvezető, vagyis autonóm autók kora rohamosan közeledik, s mivel a vezetésre nekik köszönhetően kevesebbet kell figyelnünk, lesz időnk a funkciókban elmerülni. Nem nehéz megjósolni, mi fog történni: hiába az okostelefonos átfogó kapcsolódás, a nagyobb kijelzők és megoldások, a legtöbben mégis jó barátjukkal, a telefonjukkal fognak kapcsolatba lépni a négykerekűben.

De miért nem szeretjük annyira az autók központi rendszerét? A válasz egyszerű: mert nem olyan jók. A különböző elektronikai eszközök mai fejlettségi szintjét ismerve elképzelhetetlen, de nagyon is előfordul, hogy még a több százezres felárral kínált rendszerek között is találunk olyat, amelyik idegesítően lassú, régimódi érintésvezérléssel rendelkezik, megjelenítésében pedig nemhogy az ezredfordulót, de inkább a 80-as és 90-es éveket idézi. A PC Pultos kollégák gyakran 1-2 éves fejlesztéseket is joggal tartanak elavultnak, de mit szólnának, ha tudnák, hogy némelyik autóban a Commodore 64-et idéző megjelenítéssel kell 2015-ben megbarátkozni.

bmw_ces_2015_8_medium

Ne legyünk negatívak, hiszen vannak kimondottan gyors és jó rendszerek is, ráadásul egy autóban sokkal több mindennek meg kell felelnie a központi rendszernek. Például üzembiztosnak kell lennie a rázkódás és a szélsőséges hőmérsékleti viszonyok ellenére is, méghozzá hosszú évekig. Mégis, néha érthetetlen zsákutcákba tévednek a fejlesztők, leginkább a gombok felszámolása miatt. A Ford új rendszeréhezpéldául nincsenek fix gombok, amivel még nem lenne baj, de például ha tolatunk és bekapcsol a tolatókamera képe, onnan egészen addig nem is tudunk átlépni más menübe, amíg el nem kezdünk előre menni. Apró hiányosság, ami egyetlen visszalépő gombbal megoldható lenne, de jól szemlélteti a mai trendek által teremtett kihívásokat.

A másik furcsaság, hogy hiába vannak nagyméretű, 6-10 colos megjelenítők, a fejlesztők gyakran nem használják ki ezeket és egészen apró gombokat kell eltalálnunk ahhoz, hogy például a rádióállomások között váltsunk. Mozgó járműben ez még nagyobb összpontosítást igényel, a gyakorlásról nem is beszélve. Gyakorolni vagy éppen betanulni pedig a mai világban nincs ideje senkinek, a kezelési könyvek is inkább csak a végső segítség mentsvárát jelentik a társadalom nagy részének. Persze egy adott felhasználói réteg nemtörődömsége soha nem szabad, hogy útját állja a fejlődésnek, de sajnos sok esetben találkozunk azzal, hogy a marketing szempontból jól csengő előrelépés nem feltétlenül teszi egyszerűbbé a felhasználást. Például átlagban vajon milyen gyakran használják ki a felhasználók az önparkoló rendszereket, amik papíron szuperül csengenek, de lassúak s használatuk körülményes?

Ez persze nem csak az autógyártás hibája, felhozhatnánk példának akár a fényképezőgépeket is. Mára a csúcstechnika lehetővé tette, hogy akár teljes képérzékelős, professzionális fényképezőgépeket is könnyen hordozható méretűvé tegyenek. A számos előny mellett viszont van egyetlen hátrány, amely a felhasználást sokak számára ellehetetleníti: a kisméretű fényképezőgép ház, amely miatt sehogy sem tudunk jó fogást találni.

elektro_7_medium

Az autógyártáshoz visszakanyarodva, nagyon sok kiváló ötletet is láthatunk, jellemzően a nagyvonalúbb kutatásokat finanszírozni képes prémium szektorban. Ügyes dolog például, hogy a komfortzónánkban maradva, a mobiltelefonunkkal vagy tabletünkkel vezérelhetjük járművünk egyes funkcióit, így például az ülésállítást vagy ülésfűtést – igaz, ez leginkább az utasokhoz szól. A Jaguar átlátszó oszlopai és a teljes szélvédőre vetíteni képest információs rendszere viszont olyannyira a jövő szelén vitorlázik, hogy már a bemutató videót elnézve is egy pillanatra eláll a lélegzetünk az ötlet és a kivitelezés nagyszerűségétől – szériába vele!

Ezen a két ötleten felbuzdulva előfordulhat, hogy a kutatási irányt kellene sok helyen pontosítani. Nem feltétlenül csak azt kellene vizsgálni, hogy a jól hangzó és népszerű trendeket hogyan lehet bepréselni az autózásba, hanem inkább arra kéne koncentrálni, hogy az autózáshoz kapcsolódó felhasználást hogyan lehetne megkönnyíteni. Például ott van az elektromos ülésállítás kérdése, melyre általában csak egyszer van szükség (különösen, ha memóriás a rendszer), ennek ellenére mindig találunk rá dedikált gombokat. Ha ezeket felszámolnák és a központi kijelzőn (vagy bármilyen mobil készülékünkön) állíthatnánk ezt, a gyártó költséget is csökkentene és láthatatlanná varázsolna egy funkciót, amelyet viszonylag ritkán használunk. A gyakran használt szolgáltatásokat (klimatizálás, rádió) viszont érdemes lehet szépen saját gombon hagyni – hiába hangzik ódivatúan, egyszerűen sokkal intuitívabb és közvetlenebb egy gombot megnyomni, mint a gyakran lassú érintőképernyőn két almenünyit leböködni. Ugyanez a helyzet a műszerfali fényerő szabályozásával és sok egyébbel is.

Az autóvásárlásnak egyre több változója van, egyre gazdagabb a kínálat, bőségesebb a személyre szabhatóság. És egyre inkább nem mindegy, hogy milyen opciók mellett tesszük le a voksunkat és milyen szolgáltatásokat díjazunk joggal. Ahogy a nagy felnik esetében, úgy az elektronikai rendszereknél sem árt elővenni a racionalitást – százezreket spórolhatunk. Sokat segít még, ha magunkba nézve megállapítjuk, hogy milyen szintű technikai felhasználók vagyunk, mennyi időt szánnánk a megtanulásra, esetleg a használatra. Megfelelő mérlegeléssel és bizonyos rendszerek kihagyásával nagy összeget spórolhatunk, amit ténylegesen hasznos tételekre költhetünk.

Ha itt-ott bukdácsolnak is és néha falsot jeleznek, akkor is érdemes lehet a modern vezetési segédrendszerekre vagy legalább egy jó xenon/LED megvilágításra áldozni. Hiszen ha csak egyszer mentenek meg minket a bajtól, már áruk sokszorosát visszahozták – ellentétben egy-egy nagyobb és trendibb kijelzővel.

Forrás: Autó Pult



Szólj hozzá!

További Garázs

Technokrata a Face-en

Tesztek