Connect with us

technokrata

BMW, sör, satöbbi

20101023105551.jpg

Garázs

BMW, sör, satöbbi

Oktoberfesten jártunk – stílusosan egy BMW 530d Touringgal.

Adta magát az ötlet, hogy a bajorok egyik legbajorabbik kedvtelését a lehető legstílusosabban a legbajorabb márkával látogassuk meg, így hát a 200. Oktoberfestre a legújabb BMW 530d Touring vitt el minket – részletes értékelés itt. Húsznál is többen, csapatostul támadtuk meg Münchent, a tesztautóban negyedmagammal utaztam kényelmesen és gyorsan.

Még sosem jártam az Oktoberfesten annak ellenére, hogy életem jelentős részét Németországban, a Bajorország melletti Baden-Württembergben töltöttem. Bezzeg útitársaim között olyan is akadt, aki “csupán” huszadjára itta le magát a sárga földig – régen, fénykorában állítólag még 16 – literes – korsóval (masskrug) bánt el, most alig tízig jutott el délelőttől zárásig.

Hogy esélyünk legyen bejutni bármelyik sátorba, csütörtök hajnalban indultunk háromnapos túránkra. Célszerű nem hétvégén szembesülni az irtózatos tömeggel, bár számomra így is megdöbbentő volt, mennyien kíváncsiak erre az össznépi, hagyományos “búcsúra”. A 700 km-t 7 óra alatt tudtuk le, a tervezett boxkiállást Mondsee közelében iktattuk be, közel a német határhoz.

Kint sokkal több a kombi

Münchenbe 9-kor értünk kialvatlanul, mégsem fáradtan – az 5-ös kombinál tökéletesebb utazóautó nem sok van. A hátul békésen “alapozók” sem panaszkodtak (nem is zavartatták magukat), nekem meg segített vezetni a BMW az adaptív tempomatjával és a sávelhagyásra figyelmeztető rendszerével. A szélvédőre kivetített sebességadatok és navigációs utasítások a legkevésbé vonják el a sofőr figyelmét alapvető feladatáról, idegen helyen, többórás éjszakai vezetés után kifejezetten jól jön a holttér-figyelés, az intelligens világítás, illetve az orr- és tolatókamera, nehogy kárrendezésre kelljen költeni a sörre szánt pénzt.

Turistahegyek, népviseletbe öltözött helyiek (tudják: dirndli és lederhose) és barátságos arcok már a metróban is – ezek az első benyomások a Wiesenre tartva. A barátságtalan és humorérzéktől mentes sztereotípiákat nyugodtan el lehet felejteni a németekkel kapcsolatban – aki még mindig elhiszi, hogy a jófejség osztogatásakor kimaradtak a sorban állásból, azok legkésőbb ilyenkor szembesülnek azzal, hogy a világ bizony változott: nyitott, segítőkész és kifejezetten jókedvű légkör uralkodik Münchenben, nem csupán a feszt sörzamatos idilljében.

Érdemes nem túl messze foglalni a szállást az ünnepnek helyet adó réttől, több okból is. Kifejezetten kulturált a tömegközlekedés – hibrid buszok róják hangtalanul a várost, tiszta és gyors a metró -, de rengetegen igyekeznek az eseményre hétköznap délelőtt is, csúcsidőben, például péntek délután az elviselhetőség határát súrolja a tömeg. Egy végigsörözött nap után pedig nem árt, ha könnyen hazatalálunk. Taxit fogni ilyenkor nem a legegyszerűbb feladat, ráadásul kifejezetten drága is.

Apropó taxi: számomra értelmezhetetlen flottával működnek a társaságok. Természetesen a német előírásoknak megfelelően elefántcsontszínű autók várják a drosztokon az utasokat, néhány éve egyébként a különleges fényezést fóliával is ki lehet váltani, ha a cég gondol autóinak későbbi eladhatóságára. Az autópark nagyon vegyes, és nem kevés meghökkentő árú és típusú darabbal lehet találkozni. A legtöbb taxi természetesen E-osztály, minden korosztályból, egy-két 124-es is akad még.

Érdemes benézni a múzeumba

Ebben eddig semmi meglepő nincs, viszont taxiznak R-osztállyal, és vadonatúj S-klasse autókkal is viszonylag sűrűn találkozni, úgyhogy bárki beülhet egy ilyenbe, ha a soron következő Kundschaftra várakozó fuvaros épp luxus Mercedest hajt. A BMW 5-ös is gyakori, de arra azért nem fogadtam volna, hogy GT-vel, illetve friss 7-essel is megéri egyeseknek űzni az ipart. Az Audi meglehetősen alulreprezentált, A6-nál drágább “sárgát” nem láttunk.

Az Oktoberfest alapterülete érzésre 4-5 felvonulási térrel egyezik meg. Természetesen nincs belépő, a környező utcák le vannak zárva a rendezvény idején, minden bejárat körül rendőrök irányítják a tömeget, és segítenek, ha kérdés adódik. Nem szotyi-, lufi- vagy világítós karkötő-árusokat kell keresnünk, ilyesmivel nem fogunk találkozni. Ha nem vagyunk biztosak az irányban, a metróból kilépve egyszerűen követni kell a tömeget. Útközben maximum heringes szendvicset veheteünk utcai árustól, ez viszont kifejezetten ajánlott egyrészt, mert finom, másrészt, mert gyomrunkat taktikusan fel kell készíteni arra a néhány liter sörre, ami a későbbiekben várja.

A hatalmas sörsátrak és a vurstli attrakciói minden évben pontosan ugyanott találhatóak meg. A legnagyobb sátor a HB halle, nagyjából tízezres férőhellyel. Összesen egyébként százezer ülőhely várja a vendégeket, ha a szabadtéri padokat is beleszámoljuk. Ha nem esik az eső, akkor még nagy hidegben is élvezhető a kinti lét, fázni nem fogunk, az alkohol mellett villannyal üzemelő, padok fölött vagy mellett elhelyezett fűtés tartja rendben a hőháztartásunkat. Amennyiben valakit érdekelnek a vidámparkos attrakciók, mindenképpen azzal kezdje, hogy végigpróbálja az összes szóba jöhető baromságot józanul, ezt a tanácsot illik komolyan venni. Egy tisztességes adag adrenalint úgy 5 eurótól fölfelé mérnek, 2-5 perc erejéig. Én kávé helyett ezzel indítottam a napot:

Nem csak annak néz, az is… Ami ezután jött, már csak levezetésnek tűnt. Bár gyomorforgatásból voltak ennél keményebb megpróbáltatások, G-hatásban mindent vitt. Itt egy eléggé teljes képet kapni a felhozatalról:

A nagy izgalom hatására és persze a korgó gyomor miatt is, kezdésként, jó idő esetén, a friss levegőn elfogyasztott sör és ebéd jelenthet gyógyírt. A kiszolgálás villámgyors, pontos, mosolygós. A nagy sörfőzdék külön nedűvel készülnek évről évre az eseményre, picit magasabb alkoholtartalommal és friss, természetes, mindenféle tartósítószertől mentes ízélménnyel kényeztethetik magukat a szenvedélyes sörivók. Egy liter folyékony kenyér nagyjából 9 euró. Aki ezt sokallja, az véletlenül se kérjen szódát, abból egy liter 8 eurót jelent a számlán. Fájt, amikor megláttam.

Könnyű és rafinált gasztronómiai élvezetekre ne számítson senki. Lehet választani nehéz, zsíros és még nehezebb, zsíros falatok közül. Valamivel csak meg kell ágyazni a sörnek. A csülköt és a bajor fehér kolbászt ajánlom kezdőknek, az árak 15-25 euró között mozognak. Jó társaságban, alkohollal repül az idő, nincs ebben semmi újdonság, arra kell csak figyelni, hogy ha be akarunk jutni bármelyik sátorba legalább körülnézés szintjéig, délután 2-3-nál ne tervezzük későbbre a bóklászást. Egész egyszerűen nem fogunk bejutni sehová, addigra ugyanis megtelnek a többezres férőhellyel rendelkező fedett alkalmatosságok, és a biztonsági őrök senkit nem engednek be, sőt azt se nagyon fogadják vissza, aki csak dohányozni megy ki. Cigizni ugyanis, nagyon helyesen, tavaly óta már nem lehet a sátrakban.

Jó társaságban I.

Mindenhol tradicionális sördalokkal szórakoztatják az élőzenét játszó zenekarok a délutánra már érezhetően illuminált állapotba kerül bajorokat és turistákat, akik közt feltűnően sok az olasz és angol ajkú, azon belül is leginkább amerikai. A szervezettség egyébként lenyűgöző, bár mást talán nem is várna az ember Münchenben. A biztonságért felelős személyzet nagyon határozott, ugyanakkor illedelmes, és csak akkor látható, ha valahol baj van, akkor viszont azonnal. A mellékhelységek tiszták, és bőven van belőlük.

Sötétedés után sem változik az alapvető karaktere a fesztiválnak, annyi megjegyzéssel, hogy kifejezetten sok kisgyermekes családot és idős párt lehet látni a munkaidő leteltével, békésen sétálgatva. Két teljes napot érdemes számolni a Wiesenre, ha valaki sokat akar hullámvasutazni, akkor talán többet is. A második  napon takaréklángon kell habzsolni az élvezeteket, főleg akkor, ha hazafelé vezetni kell. Márpedig kellett. A BMW múzeum megér egy fél- vagy akár egésznapos kitérőt, mi is beiktattuk, lenyűgöző.



Szólj hozzá!

További Garázs

Technokrata a Face-en

Tesztek