Connect with us

technokrata

Anyósként is élvezni

20100914082411.jpg

Garázs

Anyósként is élvezni

Ariel Atom és Caterham próba
Tolnám ki a szemét, ő meg az enyémet. Az Atom túlvilági.

Meghívtak Ariel Atomot és Caterhamet próbálni, de egyiket sem lehetett vezetni. Őszintén mondom, nem is bánom. Na jó, utóbbit némi barátkozás után csak el tudtam volna terelgetni viszonylag gyorsan és feltehetőleg karcmentesen, de az Atomhoz idő kell. Sok. Meg hely és pénz.

Ha volna egy Atomom, én sem szívesen adnám oda a népeknek. De még a Caterhamet se. Előbb elcipelném a tesztelőt gokartozni, gyorstalpalóznánk egyet elméletileg, jöhetne egy kisebb és gyengébb, persze úgy is élvezhető karosszériás autó, majd egy komolyabb, és így tovább az 500 lovas utcai sportgépekig.

Érkezés után tűzokádás, ahogy kell

Ekkor következhetne a Caterham. Ha azzal az illető ki tudja magából hozni a maximumot, plusz egy rettenet erős Audival, BMW-vel, Mercivel, Porschéval, Ferrarival vagy Lamborghinivel is elboldogul, na akkor, de csak akkor néhány kör az Atommal – utasként. A betanult pályán. Hogy a már közel tökéletesen ismert közegben lássa, merre hány méter.

Gyakorlás szimulátoron, még egy kis elmélet, banki garancia és mehet a móka, a pörgés-forgás, az elbizonytalanodás, a rácsodálkozás. Hogy hű, ez valóban nagyon gyors és hű, de meg kéne tanulni vezetni. Már ha tényleg tempósan (és biztonságosan) akar vele közlekedni az ember.

Valahogy így lenne ideális. De kerüljön az autóbolond bármilyen kapcsolatba és helyzetbe is az Atommal, jó lesz neki és felejthetetlen. És nem is durván drága – tessék csak megérdeklődni itt vagy itt.

Ez így olyan 10 millió, az Atom meg 15+

Az én időm, mint anyós a minap a kiskunlacházi reptéren jött el az otomoto.hu jóvoltából. A Caterhammel kezdtem, így tűnt logikusnak. Klasszik kis brit sportkocsi ultrakönnyű csomagolásban, hátsókerék-hajtással, (lekapott) vászontetővel, patentos, max. félkilós “ajtókkal”, patentos csomagtartóval, racsingosan, kit-carosan le-fölpakolható, szintén pehelysúlyú géptetővel, minimál műszerezetséggel.

Ő a legszerényebb Super 7 volt, a Roadsport 120-as: motor elöl, Ford-féle 1.6-os Ti-VCT 120 lóval, 5 fokozatú váltó, 14-es kerekek, semmi extra. Vagy mégis? Sperrdifi, állítható Bilstein futómű és a lényeg: 500 kg alatti önsúly. Gyorsulás 0-100-ra 6 mp – mint egy Focus RS, például.

Az 1.6-os Focus-motornak csak fél tonnát kell cipelnie

Értelemszerűen alacsony üléspozíció, nyitottan zéróközeli szél-, bogár- és kavicsvédelem – én megúsztam, de raliversenyző pilótám pont a fejére kapott egyet a mellettünk eldübörgő Atomtól. A mellettünk az egyenesben eldübörgő Atomtól. Mert kanyarban a Caterham is brillírozik. A sperrnek és az üdvös súly/lóerő aránynak hála szépen kilő a fordulókból, a széria Avon gumik meglepően jól fognak a tárcsafékekkel egyetemben.

Az Atom nem sokkal gyorsabb a kanyarban, viszont fél- vagy harmadgázon lehetünk, a tapasztaltan is óvatos sofőr bácsi ellenkormányozgat, fülig ér a szám. Menetstabilizáló, kipörgésgátló, bármi elektronikai segédlet? Felejtős. Egyenesben a padlógáz pedig arcleszakítós. Bukó nélkül Clarkson-utánzós. Más dimenzió. Százon 2,9 mp alatt. Kettőkilenc. Mint egy speedmotor. Vagy egy WRC. Elképesztő.

A 6 fokozatú váltóhoz sűrűn kell nyúlni. Mondjuk másodpercenként. Indulásnál érződik egy kis késlekedés, olyan 16 ezred, saccra, aztán magához tér a kompresszor, s kiderül, milyen is a 300 lóerő viszonya a 470 kg-mal. Intim. Az ember alá-mögé dugott Honda Civic Type-R motorblokk a rásegítéssel fölmarja az aszfaltot és közben igen, kinyírja a gumit…

A fülemtől centikre légbeömlés, mámorító hangorkán. Az F1-rokon nyomórudas, minden ízében állítható futómű irracionális stabilitást kölcsönöz ennek a puskagolyónak, a fékhatás sem egyszerű, belső szerveim újra és újra azt üzenik az agyamon át, hogy valami rendkívüli történik a maga végtelenül szerethető módján.

Csendélet két gyors menet közt

A sisakplexi rejtekében, a négypontos öv szorításában és a bőrözötten sem a komfortról szóló kevlár ülésben nem érdekel, hogy nincs szélvédő, ajtó, ablak, konkrétan semmi, ami elő szokott fordulni egy négykerekű személygépjárműnél. Figyelgetem, ahogy szemvillanás alatt 8000-ig forog a motor, de látni a a felfüggesztést, a váltót, mindent – csodás.

Egyébiránt van már brutálisabb Ariel Atom is. (Háromliteres alu V8-as motorral, 507 LE, 523 kg, 2,4 a százas sprintidő, 322 a vége, 25 darabot készítenek a versenyváltozatból kb. 50 millió forintos áron.) Túlvilági. Miként az sem egyszerűen értelmezhető, hogy ez a maroknyi angol beteg által készített acélvázas, szénszál-merevítéses ajzószer, ez a szárnyas fejvadász simán forgalomba helyezhető – pedig az.

Visszatérve az első mondathoz: rendben, nem őrültem meg, szívesen vezettem volna mindkettőt. A Caterhammel kirándulni is mennék, az Atommal meg bevenném magam legalább két napra egy reptérre, s tanulnám, tolnám kifelé a szemét, ő az enyémet, s vakulnánk meg kormány a kézben békességben, boldogságban.

De ugyanígy ellennék azzal a versenygokarttal is, amelyhez szintén volt szerencsénk a kollégákkal egy pár kör erejéig Pödör Balázs mester társaságában. Egy pedállal kevesebb, a slick gumival több. Élményben egál.



Szólj hozzá!

További Garázs

Technokrata a Face-en

Tesztek