Connect with us

technokrata

A gőzhajótól az i-Mievig

20100806081321.jpg

Garázs

A gőzhajótól az i-Mievig

A Mitsubishi története
Negyven, de 140 éves is a háromgyémántos márka, nézzük, honnan hova jutott.

Mint a legtöbb autógyár, úgy a Mitsubishi sem négykerekű, robbanómotoros autók révén vált ismertté, hiszen az alapító Yataro Iwasaki 1870-ben elindított hajózási vállalkozásával írta be nevét országa és a világ történelmének könyvébe. Iwasaki úr 1834-ben született a Kochi prefektúra területén, Shikoku szigetén. Szamuráj családban nőtt fel, és oszakai kereskedelmi tanulmányai mellett a lakhelyének környékét uraló Tosa család szolgálatában állt. A vállalkozói ambícióihoz szükséges eszközöket – a három bérelt gőzhajót – a Tosa család biztosította. Indulásakor vállalkozásának neve Tsukumo Shokai volt, de néhány éven belül nemzetközi posta-gőzhajóvállalattá fejlődött és a Yubin Kisen Mitsubishi Kaisha (magyarul Mitsubishi Posta-gőzhajózási Vállalat) nevet kapta.

A Mitsubishi név hallatán egy japán családnevet sejtenek sokan, miközben csak egy mozaikszó és két családi címer áll a furmányos név és az egyszerű logó mögött. A “mitsu” magyarul hármat jelent, a “hishi” pedig a szigetországban honos gesztenyefajt jelöli, amely levelének szögletes formája családi címerükre hasonlít és első munkaadója, a Tosa klán három levélből álló címerére. Továbbá a “mitsubishi” kifejezést japánban sokáig a gyémántkristályra és a rombuszforma kifejezésre használták.

Terjeszkedés japán módra

A jól működő cég hajóinak szénellátása érdekében nyereségét állami szénbányák felvásárlására fordította, majd 1884-ben a nagaszaki hajógyár is tulajdonába került. A cég terjeszkedéséből már Iwasaki úr fia, Hisaya is kivette részét, aki a Pennsylvania Egyetemen végzett, és elnöksége 1893-tól 1916-ig tartott. Hisaya átszervezte és korszerűsítette a bányászati és hajózási üzletágakat, ennek köszönhetően lehetősége nyílt a gazdaság több szektorában is bővíteni a Mitsubishi portfóliót. Ezáltal tett szert jelentős piaci részesedésre a papíriparban, a bank- és az ingatlanszektorban, valamint a söriparban. Hisaya egyik unokafívére pedig megalapította Japán első síküveggyárát, az Asahi Glass vállalatot, így minden összeállt az autógyártás megkezdéséhez. Még mielőtt ez megtörtént volna, 1916-ban a Cambridge-ben végzett unokatestvér, Koyata Iwasaki átvette az elnöki posztot, és összevonta a hajó- és repülőgép-gyártási divíziókat (ez utóbbi az első világháború idején abszolút prioritást élvezett a többi iparággal szemben a fejlesztést és gyártást illetően). A sokoldalú gyár az 1920-as összevonás után a Mitsubishi Heavy Industries (MHI) névre kereszteltetett, és repülőgépek mellett autókat, autóbuszokat és tankokat is fejlesztett és gyártott.

Kezdjük a csúcson!

Az első modell 1917-ben került ki a kobei hajógyárból Modell-A típusjelöléssel. Ennek alapja a maga korában korszerűnek számító Fiat Tipo 3 volt. Az automobil elsődleges célcsoportja a japán felsővezetők és állami cégek vezérei voltak, éppen ezért fektettek hangsúlyt – a megbízhatóság és a japán kézműves tradíciók mellett – az exkluzivitásra és a kényelemre. A hét személyt befogadni képes kocsiszekrény lakkozott ciprusfából készült és egy 2800 köbcentis, 25 lóerős erőforrás mozgatta, melynek végsebessége 32 km/h volt. Sajnos a magas vételár és a konkurens amerikai és európai tömegmodellek miatt csak 21 darab készült belőle, gyártását 1921-ben leállították.

A következő modelljük elkészüléséhez 13 évre és egy kis állami ösztönzésre volt szükség. A katonai célokra is alkalmas autó fejlesztésére szóló megbízásnak köszönhetően született meg 1934-ben a PX 33. Ez volt az első, Japánban gyártott összkerékhajtású, közvetlen befecskendezéses dízelmotorral szerelt autó. Az erőforrás 6,7 literes volt, teljesítménye pedig majdnem 70 lóerő. Sajnos a várt siker ismét elmaradt, hiszen az állam elállt felvásárlói szándékától, és inkább autóbuszok és tehergépjárművek gyártását kívánták ösztönözni. Civil lakossági megrendelés híján a projektet négy prototípus legyártása után 1937-ben törölni kellett.

A több lábon álló céget nem ingatta meg a kezdeti projektek zátonyra futása, ugyanis a cégcsoport a második világháború idején átállt a hadiipari megrendelések kiszolgálására, emiatt az autógyártást teljes egészében félretolták. A repülőgép divízió virágzott inkább, és a gyár ontotta magából a Mitsubishi Zero típusú vadászgépeket. Ezekkel nem feltétlen harcászati tevékenységet folytattak, hanem öngyilkos kamikaze akciókat hajtottak végre. A vállalat ’46 után több száz kis cégre szakadt a szövetséges hatalmak szankcióinak köszönhetően, mindemellett sem a nevet, sem pedig a jelképeket nem használhatták. A szétdarabolás azt eredményezte, hogy a szigetország nyugati, keleti és középrégiójában tovább működő járműipari részlegek az amerikai egységcsomagban érkező Kaiser-Motors személyautó modelljeit, a Henry J-t szerelhették csak össze. A cégek nevei ekkor még West Japan Heavy Industries, East Japan Heavy Industries és Central Japan Heavy Industries voltak, és csak az ’52-es San Francisco-i békeegyezmény után nyílt lehetőség az újraegyesülésre (Mitsubishi Corporation néven), amit 1964-ben a Mitsubishi Heavy Industries beindítása követett. Még ebben az évben szerződést kötöttek a Willys Jeep polgári változatának összeszerelésére is. A Jeep CJ-3B projekt oly’ sikeresnek bizonyult, hogy az amerikai licensz alapján gyártott Mitsubishi dzsipek 1998-ig nagymértékben hozzájárultak az eladási számok gyarapításához.

A népautó kisautó

Az 50-60-as években gőzerővel indult meg a fejlesztés: ismét elkezdték gyártani a Fuso nevezetű buszokat és a Mitsubishi Mizushima név alatt futó háromkerekű, platós, kétszemélyes robogót. Ennek népszerű utódai voltak a Mitsubishi Go és Leo, valamint az amerikai C-10-es robogó alapján készült Silver Pigeon (ezüst galamb). A győztes hatalmak részéről csökkent a gyár működését korlátozó szankciók száma és ereje, ennek köszönhetően 1960-ra elkészült az első önálló fejlesztésű családi kisautó, a Mitsubishi 500. A négyszemélyes, 20 lóerős autót a szegényebb népréteg számára is elérhető autónak szánták, ezért a vásárlási kedv jócskán megugrott a korábbi próbálkozásokhoz képest. Egy évvel később megjelent a továbbfejlesztett verzió is, a Mitsubishi 500 Super DeLuxe. Kényelem és teljesítmény terén nagy előrelépés volt a DeLuxe, ennek ellenére a ’62-es Macau Grand Prix-n a 750 köbcenti alatti kategória első négy helyén az 500-as futott be. Az események felgyorsultak: 1962-ben megjelent a Minica, egy 350 köbcentis, legalacsonyabb adósávba sorolt kisautó, melynek Japán autós nemzetté válásában volt nagy szerepe. A belföldi piacra készült kisautó dicsőségét emeli, hogy már a Mitsubishi Motors Company megalakulása előtt megszületett, és hogy máig létező, praktikus és gazdaságosan üzemeltethető (hetedik generációs) autója a szigetországnak.

Colt – még mindig szól a hatlövetű

A mindenkinek ismerősen csengő nevű Colt 1963-ban jelent meg. A kétajtós kisautót egy 594 köbcentis, 25 lóerős, kéthengeres, léghűtéses, előre beépített OHV motor hajtotta. A három évvel később bemutatott Colt 1000-rel már egy komoly szintet ugrott az autó élményben, teljesítményben és minőségben egyaránt. Amellett, hogy teljes értékű négyajtós, családi autó volt, dinamikus autózást és hosszabb túrákat is képes volt teljesíteni. Nem véletlen, hogy az 1964-es Japán Grand Prix-n elért kategóriagyőzelmével a Mitsubishi ralikorszakának mérföldköve lett. A dobogós helyezés után több motor- és karosszéria-változatot is piacra dobtak. Megjelentek a kupé és kombi változatok is, és a motorválaszték is kibővült 800, 1100 és 1500 köbcentisre. A világon mindenütt nagy eladási számokat vártak ettől a modelltől, de ehhez néha leleményes marketing-stratégia kellett. Például Nagy-Britanniában a Mitsubishi márkanév elhagyásával – egyszerűen csak Colt néven – forgalmazták az autót, de 2002-ig több helyen is Mirage névvel került a piacra.

Galant – nehezen kapott zöldkártyát

A középkategóriás Galant (francia szó, jelentése: gáláns, udvarias) 1969-es kigördülése jelentett nagy áttörést a gyár életében, ugyanis ez már a Mitsubishi Motors Company (MMC) decemberi megalakulását követően került piacra. Az áramvonalas szedán meghajtásáról egy másfél literes, négyhengeres erőforrás gondoskodott. Egy évvel később pedig már egyhatos motorral is piacra dobtak egy izmosabb verziót. A kétajtós “hardtop” kivitelű modell (egybefüggő oldalsó üvegfelületekkel az elhagyott B-oszlopnak köszönhetően) 1971-es amerikai megjelenését a Chrysler 15 százalékos részvénytulajdonlása tette lehetővé. Az USA-ban a kocsit Dodge Coltként, 1978-tól pedig Dodge Challengerként és Plymouth Sapporóként árusították. 1980-ban a Chrysler – csakhogy elkerülje a csődeljárást – kénytelen volt eladni ausztráliai gyárát a japánoknak, így az MMC ott is jelentős gyártókapacitásra tett szert. Ekkortájt már az egymilliós darabszámot is meghaladta a gyárból kigördült autók száma, és világszerte ismert volt, de az USA-ban az első Galant modellek megjelenését követően Mitsubishi névvel futó verdák csak több mint tíz elteltével (1982-ben) jelentek meg.

Pajero – a név kötelez?

Az első Pajero prototípus 1973 novemberében került leleplezésre a Tokyo Motor Show-n. Ezzel a tanulmánnyal egy öt évvel későbbi kiállításon is megjelentek, de a végső debütálásra csak 1981-ben került sor. A Parizs-Dakar-ralin győzelmet először ’85-ben aratott, két évvel első megjelenését követően. Ezzel nem csak az off-road reputációja nőtt, hanem az értékesített darabszám is. A négygenerációs modell sikerét mintha nem csorbította volna a félreérthető névválasztás. A “pajero” elnevezést ugyanis egy patagóniai macskaféle ihlette, de ez a macsó jellegű hangzás csak a japán fül számára hallatszott találónak. A spanyol szleng szerint ez a szó kissé obszcén (angolul wanker, magyarul köcsög) jelentéssel bír, ezért a tengerentúli értékesítéshez egy szalonképesebb alternatívát kellett adoptálni. Így lett a Pajeróból spanyolajkú nyelvterületeken és Indiában Montero (jelentése: hegyi harcos), Nagy-Britanniában pedig Shogun.

A vásárlók kegyeinek elnyerésében minden bizonnyal nagyobb szerepe volt az ötféle motornak és a kétféle karosszéria-kivitelnek, mint a névnek. Továbbá a rövid tengelytáv, a négykerék-meghajtás, valamint a vászon- és keménytető opció mellett a futómű, a széria szervokormány és a 2,5 literes dízelmotor is ígéretessé tette az akkori SUV-paletta új tagját. 1983-tól hosszított tengelytávú, családi felhasználásra alkalmas kivitelt is forgalomba hoztak, de a modell sikerét talán számokban a legegyszerűbb kifejezni. 1982 és 2007 között összesen 2 674 331 darab került eladásra.

Jackie Chan és a Mitsubishi

A harcművészeti polihisztor filmes karrierjének kezdete óta a Mitsubishi kizárólagos partnerként van jelen a forgatásokon. Ezen kívül létezik egy évente megrendezésre kerülő Jackie Chan Kupa is, ahol profi túra-autóversenyzők és fiatal sztárjelöltek versengnek a Macau GP pályán (a helyszín 2004-től már Shanghai), kizárólag Mitsubishi autókkal. 2005-ben a színész tiszteletére a Mitsubishi Motorsport részleg 50 darab Jackie Chan Special Edition verziót készített a Lancer Evo IX-ből, mivel az akrobatikus mutatványairól és a komikus improvizálásairól ismert színész a Kínai Ralliart Team tiszteletbeli igazgatója lett.

És a hajó megy tovább…

1975 óta a Chrysler mellett olyan autógyárak is szövetségeseik voltak (némelyik a felsoroltak közül jelenleg is partnerük), mint például a Hyundai, Proton, Volvo, PSA Peugeot-Citroen konszern, valamint a brit Colt&Lonsdale. A legnagyobb mértékű hanyatlást viszont az 1998-ban létrejött gigászi fúzió – a DaimlerChrysler AG – 37 százalékosra nőtt részesedése hozta. A nagyravágyó tervek megfeneklettek, és az MMC hatalmas adósságokat halmozott fel. A probléma a részvények visszavásárlása után 2005-ben megszűnni látszott, de az ígéretes növekedést a 2008-as válság megfékezte. Mindezek ellenére az innovatív törekvések (i-Miev, ASX) és az üzleti ars poetica töretlen maradtak, miszerint “a vásárlók kiszolgálása nem az autók eladásával ér véget – akkor kezdődik!” Az MMC jelenleg a világ öt országában: Japánban, az Amerikai Egyesült Államokban, Hollandiában, Thaiföldön és a Fülöp-szigeteken rendelkezik autógyártó-kapacitással, de van ezeken kívül három motor- és sebességváltó-gyára is. A világszerte igen jól beágyazott cég 136 leányvállalattal, üzleti és szerződéses partnerrel rendelkezik, termékeit pedig 170 országban árusítják.



Szólj hozzá!

További Garázs

Technokrata a Face-en

Tesztek