Az ész a fontos

Mi van a McLarennél? Hogy lehet az, hogy a vb-címvédő Button áll jobban és nem a 2008-as világbajnok Hamilton? Mivel, mitől eredményesebb Jenson Lewisnál? Különb-e egyáltalán, vagy csak a mázlijának köszönheti eddigi sikeresebb szereplését?

Amikor kiderült, hogy a Brawntól igazolt Button lesz Hamilton csapattársa a McLarennél, sokan biztosan nem fogadtak az újonnan érkezőre a házi kedvenc ellenében. Minimum elvárás volt, hogy a wokingiak által “tenyésztett”, übermensch pilóta nem találhat legyőzőre istállón belül. Pedig a csoda megtörténni látszik, mert jelen állás szerint, a hatodik futam után 11 ponttal és két futamgyőzelemmel Button vezet kollégája előtt.

Mondhatnánk, ez nem akkora ügy, Hamilton majd visszavág. Ám ez Button előadását látva nem lesz könnyű feladat: vezetési stílusa szöges ellentéte Hamiltonénak, úgy tud egy időben agresszív lenni és nyomás alatt tartani versenytársait, hogy közben az autóját, az abroncsokat is kíméli. Ez látszólagos semmittevésben nyilvánul meg, hiszen úgy nyer, úgy nyert Ausztráliában és Kínában is, hogy gyakorlatilag nem is vettük észre a pályán (joggal ugrik be a professzor Alain Prost neve). Elegerészik, körözget, mint akinek minden mindegy, mégis a kritikus etapokon, a taktikus, komoly döntési helyzetekben megvillantja azt a zsenialitását, amely már a BAR-Hondánál is az övé volt, (mondjuk a csapnivaló autó kikezdte az önbizalmát), de igazán a tavalyi Brawn-uralom alatt kristályosodott ki.

Ezt a McLaren csapatfőnöke, Martin Whitmarsh is így gondolja, hiszen elismeréssel nyilatkozik Buttonról: “Számomra nem meglepetés a szereplése, úgy gondolom, hogy Jenson fantasztikus munkát végez a csapatnál. Érett világbajnok sok-sok tapasztalattal, egyértelműen tanult a karrierje nehéz időszakaiból. Nagyszerűen viselkedik a stábbal, versenymérnökével, kiválóan dolgozik együtt Lewisszal és ragyogóan teljesít a pályán.”

És valóban, a Kínai Nagydíj után végérvényesen bebizonyosodott, hogy a győzelmek nem pusztán a taktikus gumiválasztásnak és a szerencsének köszönhetőek. Button “erőből” nyert, odatette magát, ahogyan azt egy címvédő világbajnoktól várjuk, igazi versenyt futott a többiekkel szemben, de valahol egy másik dimenzióban autózva. És ebben az időjárási anomáliák sem zavarták, sőt, maga mellé fordította azokat, előnyt kovácsolt mások hátrányából.

Barcelonában, az első európai futamon, ahol szokás szerint mindenki felgyorsul kicsit, és ami közismerten autógyilkos aszfaltcsík, ismét nagyot alkotott. Noha az edzésen csapattársa letolta, a versenyt már nem tudta befejezni, kockát formált gumijából, defektezett és kiesett. Utólag persze megpróbálták a felni hibájára kenni a dolgot, de a pályán mutatott agresszivitását látva ezt nehezen hisszük. Hamilton mosolyogva méltatta Button teljesítményét, persze az úthenger alatt fekvő ember mosolya nem mindig őszinte. Vajon mi járhatott a fejében, miközben az elismerő szavak elhagyták a száját: mi történik itt, tán elfelejtettem vezetni?

Nem, Hamilton nem felejtett el vezetni – bár sportszerűségből lenne még mit tanulnia -, csak őt is váratlanul érte Gomb Jenő produkciója. Eddigi mclarenes hegemóniája megtört, a csapattárs túlnőtt rajta. És itt most szó sincs sorrendről, taktikáról a boxban, ezek tiszta, nyíltsisakos küzdelmek, amelyek a pályán dőltek el, és amiben Hamilton alulmaradni látszik. Ez minden bizonnyal frusztrálja rendesen – abban reménykedhet, hogy a “mázli” szó új értelmet nyer: talán Jenson szerelői ismét elkövetnek valami bakit (felesleges alkatrészt hagynak autóján), az így elvesztett pontocskákat összeszedegetheti, ez lehet az egyetlen módja felzárkózásának. Mert Button a pályán önhibából nem fog betlizni.

Sokat így sem hozott rajta Hamilton, sőt, elmormolhat egy imát a Monacóban történtek miatt.  Egy biztos: az idei pontszabályok nem neki kedveznek, túl nagy a tét, nem hibázhat.
Ki látja lelkét: talán nagyobb dominanciára számított saját részről?