Hiánypótló

Nincs ebben semmi meglepő, hiszen Magyarországon a szabadidőautók kétharmada dízel aggregáttal talál gazdára, érthető – gazdasági – okokból.

A facelift-fejlesztéseket a Mazda brand erősítése motiválta. Ennek tükrében a vezetési élmény fokozására, a környezettudatosságra és a biztonságra fókuszáltak. Az európai igényeknek megfelelően új fejlesztésű MZR-CD 2.2 dízelmotor egy különleges katalizátorral egészül ki, melynek 15 literes tartályát a csomagtérbe kellett eldugni. A katalizátor AdBlue adaléka egy feltöltéssel 20 ezer kilométer megtételére elegendő, ezáltal az autó megfelel az EURO 5-ös környezetvédelmi normáknak.

A külső és belső újításokkal a prémium jelleget akarták erősíteni, ennek ellenére a műszerfal leglátványosabb elemét – a navigációs kijelzőt – nagyon szűkre szabták és távolra helyezték. Idővel hozzá lehet ugyan szokni, de a kategóriatársak ezt a szolgáltatást egy kicsit látványosabban kínálják.

A külső motívumok közül a ködlámpa, a sportosabb légbeömlő, a több krómdíszítés és a nagyobb felni árulkodik a ráncfelvarrásról. Egyébként a bevált külső formavilágot nem kellett túlzottan átszabni, hiszen a vásárlóknak ezzel az égvilágon semmi bajuk nem volt, sőt!

Az autó belsejében viszont már több olyan dologgal is találkoztam, amelyekre a csalódottságom miatt úgy néztem, mint gyújtogató a vizes szalmára. Az opcionális kulcsnélküli indítás a luxus érzetét keltette bennem egészen odáig, amíg meg nem láttam a kormányoszlop tövében a bumfordi indító tekerentyűt. Amikor szembe találtam magam vele – bevallom – kis híján elsírtam magam, mert az a micsoda leginkább a régi olajkályhák kapcsolójára emlékeztetett . Itt gyorsan hozzá kell tennem, hogy ami nekem nem jött be, az lopásbiztonság szempontjából előnyös lehet, mivel ez a rendszer megnehezítheti a kocsi törvénytelen megszerzését.

Az új CX-7-es volánja a világ talán legbonyolultabb kormánykereke. Kis ismerkedés után meg lehet szokni ezt is, de azt nem igazán értem, hogy a tempomat kezeléséhez miért van szükség hat kezelő gombra – ha akár eggyel is több lett volna rajta, úgy éreztem volna magam, mintha köbüki kezelőpultjánál ülnék.

A gyári navigációs berendezés hibátlanul működik és ami a legfontosabb, hogy állítólag itthon sem téved majd el. Jól választott útvonalat, jókor szólalt meg, nem hibázott. Az SD-kártyán alapuló térinformatikai alapanyagot a Navteq szállította hozzá. A kijelzője lehetne valamivel nagyobb de nem tükröződik a képernyője, a színei pedig gyönyörűek.

Na nem baj, gondoltam, majd a 173 lóerő kompenzálja a fenti hiányosságokat. Miután több nap is eltelt és kiigazodtam a kapcsolókkal zsúfolt műszerfalon, túltettem magam azon, hogy nekem kell sebességet váltanom, valóban kárpótolva éreztem magam a dízelmotor teljesítménye miatt. A világos színű bőrbelső is levett a lábamról, mert kimondottan illik ehhez az autóhoz.

A helykínálat elől bőséges, hátul is elegendő, talán csak a hátsó fejtér az amivel probléma van, de ezt csak a 185 felettiek érzékelik.

Ránézésre nem gondoltam volna, hogy az autó önsúlya alulról karcolja az 1,9 tonnát. A benzinesnél több mint hetven kilóval nyom többet az állandó négykerék-hajtás részegységei és a csomagtartóban rejtőzködő SCR (Selective Catalyc Reduction) tartály miatt.  Ehhez képest a motor nagyon dinamikusan mozgatja ezt a Godzilla-súlyú kasztnit, sőt a fogyasztását is mindenki csak dicsérheti.