Connect with us

technokrata

Ki tudja, hol áll meg?

20100227090446.jpg

Garázs

Ki tudja, hol áll meg?

A magyarországi autópiac helyzete
A legpesszimistább becsléseket is alulmúlták a hazai autópiac 2009-es eladási számai: kevesebb, mint 80 ezer új személygépkocsit értékesítettek a hazai szalonokban, ezek egy része ráadásul külföldön landolt.

Autóeladások 2009 – A Magyar Gépjárműimportőrök Egyesületének adatai (a legnépszerűbb gyártók adatai)
MÁRKA DARABSZÁM
Suzuki 13.599
Opel 7.511
Ford 7.492
Volkswagen 7.059
Toyota 5.485
Škoda 5.088
Renault 3.756
Nissan 2.820
Fiat 2.775
Honda 2.739
Peugeot 2.536
Chevrolet 2.255
Seat 2.235
Kia 2.013
Citroën 1865
Mazda 1277
Audi 1151
BMW 1100
Volvo 1093
Mercedes 989
Hyundai 847
Mitsubishi 715
Dacia 571
Lexus 234
Saab 224
Subaru 214
Alfa Romeo 206
Lancia 172
Porsche 102
Mini 78
Jaguar 75
Land Rover 71
Smart 48

Egy németországi barátom járt Magyarországon két hete, nem hitt a szemének, amikor a fővárosban végigautóztunk. „Mi ez a rengeteg üres szalon és telep egymás után? Úgy néztek ki, mint valami hatalmas bevásárlóközpont, amit felszámoltak, s az árusok már kiköltöztek belőle…” Csak ingatta a fejét, ahogy én is. Nincs mit szépíteni a dolgon, a kereskedések zöme kénytelen volt lehúzni a rolót, ami tulajdonképpen nem meglepő, hiszen az autóeladások 2004-től esnek. Az ezt megelőző év csúcsa (csaknem 210 ezer eladott új jármű) után fokozatosan jutottunk el a 2008-as 158 ezres határhoz, ahonnan viszont – akkor még kevesen gondolták – hatalmas szakadék következett: 2009 maga volt a pokol, 78 590 darab új személygépkocsit adtak el a kereskedésekben. Ami még riasztóbb, hogy ebből csak alig több mint 60 ezer volt az itthon gazdára talált járgány, vagyis a magyar piac 60 százalékos zsugorodásáról beszélhetünk. Az okok többfélék.     

Megkérdezett szakértőink zöme arról beszélt, hogy a lakosság túlságosan megijedt a gazdasági válság várható (vagy már nagyon is jelen lévő) hatásaitól, és „behúzta a kéziféket” még akkor is, ha egyébiránt szüksége lett volna új autóra. A vásárlások másik része viszont éppen az elmúlt évek hitelezési politikája miatt maradt el. Arról van szó, hogy a 8-10 évre nyúló és az önerő nélküli, vagy minimális befizetéssel elindított svájci frankos konstrukciók (amikből nem kevés vevő „kért”) alig engedik levegőhöz jutni az autótulajdonosokat, a futamidő nagy részében kisebb a jármű értéke, mint a tartozás. Ergo inkább tovább használják az autót, nem kísérleteznek az eladással, és az új megvásárlásával. Az is igaz, hogy aki esetleg nem ijedt volna meg, vagy nem betonozta be magát rossz hitelbe, annak a kedvét elvették a vásárlástól: a forintgyengülés felhajtotta az árakat, a rossz helyzetben lévő kereskedők szinte teljesen abbahagyták a sokszázezres akciózásokat, s a hitelezési feltételek is nehezedtek. A kereskedőket nemcsak az eladások visszaesése rendítette meg. Az egyes becslések szerint körülbelül 350-400 ezres eladásokhoz kalibrált kapacitásokat eleve nem lehetett fenn tartani hosszú távon, a cégek egy része már két-három évvel ezelőtt lehúzta a rolót, vagy bebocsátást kért más, tőkeerős vállalkozások szárnyai alá. Most ezek a tőkeerős cégek is szinte mind megroggyantak, hiszen az egyre karcsúsodó eladások, valamint az elszegényedő autótulajdonosok ritkább szervizlátogatásainak következményeként megcsappantak a bevételeik, miközben a gyenge forint miatt egekbe szöktek a készletek és a beruházások finanszírozására felvett kölcsönök részletei.

Az újautó eladások visszaesése természetesen hatott a használtpiacra is. Ott is eleve kisebb volt a forgalom, bár a becslések szerint a visszaesés mértéke csak 25-30 százalék. De csökkent a jó üzletnek számító, megkímélt, rendszeresen karbantartott járművek száma, mivel ezekből – éppen a válság miatt – csak keveset hoztak ki a piacokra. Egy pest környéki autókereskedő ugyanakkor arról számolt be, nagyon mennek az 1 millió forint körüli, olcsón fenntartható, nem túl öreg gépkocsik, ezekből egyes országrészekben most szinte hiány van. Ez sovány vigasz, a telepeken ott porosodnak a nagy értékű, és a nagy teljesítményű, viszont keveset érő autók, amiket a fizetőképes kereslet csökkenése és az idei évtől bevezetett vagyonadó szinte eladhatatlanná tett.    

Az újautó kereskedők 2010-re vonatkozó jóslatai tavaly év végén még visszafogott optimizmust sugároztak, a kérdésben véleményt nyilvánító szakemberek 2009-et nevezték a mélypontnak. A januári számok miatt nincs ok túl sok derűre, az összesített eladási listán alig több mint 2900 autót jegyeztek fel, azaz a tavalyi év hasonló időszakával párhuzamba állítva -50,3 százalék az eredmény.

Külföldön még megy a szekér

Európa országainak többsége roncsprémiummal kedveskedett polgárainak, sok pénz állt a vevők rendelkezésére, amit el is költöttek: szinte robogott a piac mindenütt, mint egy gyorsvonat. Nagyon ment az olcsó portéka, a Dacia és a többi márka filléres modelljei hatalmas sikereket értek el. Sokan óvtak a túlzott lelkesedéstől, mondván, ha elfogy az extra pénz, oda lesz a vásárlókedv is. A kormányok egy része (például az olasz, a brit és a francia) meghosszabbította a „roncsért pénz” programját, talán ennek is köszönhető, hogy a Jato Dynamics nemzetközi autóipari piackutató cég felmérése szerint 2010 első hónapjaiban tovább szárnyalt a nyugat-európai autópiac (csaknem 15 százalékkal bővült tavaly januárhoz képest). A kép azért nem rózsás mindenütt, Nyugaton mennek a dolgok, viszont Kelet-Európa válsága nem enyhült, vagyis a mi régiónkban továbbra sem talál magára az ágazat. 

Dübörög viszont Kína, hiszen a januári számok (1,32 millió!) 115 százalékos pluszt mutatnak 2009 év első hónapjához képest. Éves szinten 10 százalékos növekedési ütemre számítanak.

Úgy tűnik, a kiutat egyelőre nem látja senki. Még 2009-ben a hazai autós szervezetek egy része a regisztrációs adó csökkentését szerette volna elérni, de ezt az újautósok nem tartották jó ötletnek, hiszen a gyárak árképzése függ a helyi adóktól (vagyis ha alacsony az adó, növelt áron adják az autókat). A roncsprémium lehetőségét elvitte a gazdasági válság. Idén további nehezítésként új hitelezési szabályok is életbe lépnek: márciustól nincs önerő nélküli hitelezés, a leghosszabb futamidő 84 hónap, a még mindig versenyképes svájci frankos hitelt jogszabályi korlátozásokkal küldik a kispadra az eurós és a még mindig drága forintossal szemben, s nyártól az adós minősítése is az eddiginél sokkal szigorúbb lesz. Szakértők szerint sok múlik a választásokon (hogy milyen hangulatban lesznek az emberek), s talán a nyár is meghozza a várva várt fordulatot. Meglátjuk. Addig lehet bizakodni.

Tovább
Kapcsolódó cikkek


Szólj hozzá!

További Garázs

Technokrata a Face-en

Tesztek