Így változtathatja meg az űridőjárás a földi életet az elkövetkezendő években

A kutatók feljegyzései szerint, körülbelül épp két évvel ezelőtt, 2012 július 23-án következett be a valaha volt legnagyobb koronakidobódás. Ez nem más, mint a számtalan naptevékenység egyik típusa, mely során jelentős plazmafelhő távozik a Napból, és indul útjára a bolygóközi térben. Az angol szakirodalomban CME-ként rövidített jelenség – ezen szélsőséges esetben – két kitörés egyesüléséből jött létre. A szokatlanul nagy erőt tovább fokozta, hogy négy nappal korábban egy másik számottevő kitörés kisöpört minden anyagot az útjából, így az átlagos kitöréshez viszonyítva négyszeres sebességgel száguldhatott az űrben. Szerencsére Földünk épp nem került a mágneses felhő útjába, de ha egy héttel korábban következik be ez a folyamat, az emberiség sorsa egészen másként alakulhatott volna.

Ez a néhány napos késlekedés azt jelentette, hogy a Föld nem telibe kapta az érkező sugárzást, hanem épp sikeresen elkerültük a tragikus találkozást, mely a GPS rendszerek összeomlásától kezdve, a telefonhálózatokon át szinte az összes konnektorba csatlakozó eszközt megölte volna. Az érkező mágneses hullámok az ionoszférába érkezve megbénították volna a rádió és GPS struktúrák működését, ezzel lehetetlenné téve számos repülő és hajó tájékozódását. Hasonló sorsa számíthattak a nagy, több tonnás transzformátor állomások is, melyek meghibásodásával több millió otthon maradt volna áram nélkül. A közel apokaliptikus állapot a becslések szerinte 2 trillió dollárnyi kárt okozott volna, mely megközelítőleg megegyezik Oroszország éves GDP-jével.

A 2012-es eset elkerülése azonban nem jelenti azt, hogy mindig ilyen nagy szerencséje lesz az emberiségnek. Az űrkutatók egy 11 éves ciklust figyeltek meg, melyben a napkitörések száma és ereje szabályos ütemben növekszik, majd csökken. Jelenleg épp egy mérséklődő szakaszban vagyunk, így esetleg néhány évre fellélegezhetünk, azonban a veszély továbbra is fennáll. Nem csupán újságírói túlzásról van szó, a Predictive Science vezető fizikusa Pete Riley számításai szerint 12% eséllyel éri a Földet hasonló erősségű napkitörés az elkövetkezendő évtizedben.

Az elmúlt időben szinte minden jelentős nemzetközi sajtószereplő megkongatta a vészharangokat, annak érdekében, hogy felhívja az ügy fontosságára a figyelmet. Sajnos a kitöréseket a tudomány jelenlegi állapota szerint nem tudják sem megelőzni, sem az űrben megállítani vagy lefékezni. Az egyetlen lehetőség az esetleges károk minimalizálása, és a plazmafelhőkre való felkészülés, mely célból jelenleg is négy űrszonda kering a Nap körül, rögzítve minden gyanús vagy veszélyesnek tűnő jelenséget.

A coloradoi Boulderben található Űridőjárás Előrejelző Központban a nap 24 órájában nyomon követik a Nap felszínét, és amennyiben szükséges figyelmeztetéseket adnak ki iparágak és külföldi kormányok számára. Egyedülálló módon akár napokkal egy mágneses felhő érkezése előtt jelezni tudnak, így a légitársaságok, áram szolgáltatók és olaj fúró kutak idejében fel tudnak készülni a veszélyre. Az amerikai Delta Airlines atlantai központjában folyamatosan dolgoznak rajta, hogy a tengerentúli járatok elkerülhessék az ilyen űrviharokat, melyek gáttolhatják a légiforgalmi irányítás és a repülők közötti kommunikációt. Az útvonal módosítások alig, maximum fél-, negyed órával befolyásolhatják a menetidőt, melyből az utasok csak annyit sejthetnek, hogy az időjárás miatt kellett kerülőt tenni. Az amerikai áramszolgáltatók szintén csökkenteni tudják a rendszerek terhelését, ha a Földön kívülről erős mágneses sugárzás érkezik, mely veszélyeztetné a transzformátor állomások épségét.

Mire elég ez a szintű felkészülés és riasztási rendszer egy, a 2012 júliusihoz hasonló vihar esetén? Ijesztően kevésre – vélik a tudósok, akik egyre hevesebben támadják a kormányok közömbös viselkedését a lehetséges kockázatok ellenére. A Lloyd’s of London 2013-as riportja már figyelmeztetett, hogy egy hasonló vihar felboríthatja az élelmiszerellátást, a nemzetközi pénzpiacokat, közlekedési rendszert és a kórházi ellátást is. Hiába kerül egyre inkább reflektorfénybe a kérdés, egyelőre nincs konkrét megoldás. A jelenlegi transzformátorokat újra kéne tervezni, hogy ellenálljanak heves mágneses behatásoknak is, a GPS és rádió rendszereket pedig stabilizálni kellene valamilyen új technológiával. A Föld teljes elektromos hálózatát felkészíteni szinte lehetetlen feladat lenne, márpedig a szükséges lépéseket előbb vagy utóbb el kell kezdeni megvalósítani.

Úgy tűnik eddig nagy szerencséje volt az emberiségnek, de az elkövetkezendő évtizedekben már lehet, hogy pórul járunk, ha nem kezdjük meg idejében a tervezést és nem dolgozunk ki megelőző terveket. Persze van benne valami különleges és lenyűgöző, ha az űrviharok miatt már Kubában is sarki fényt látnak, de az elektromos rendszerek nem fogják megköszönni. Lehet, hogy hamarosan a híradó utáni időjárás jelentésben is egyre gyakrabban hallhatjuk, hogy heves mágneses viharok sújtják Észak-Amerikát, és erős részecske sugárzással kell számolni Afrika északi partjainál.

Jelentős, feljegyzett űrviharok

1859 Carrington eset

Az angol Richard Carrington csillagászról elnevezett jelenség, minden bizonnyal az egyik, ha nem a legnagyobb valaha feljegyzett napkitörés volt egy felhőtlen szeptemberi reggelen. A Föld számtalan pontján, még olyan déli térségekben is, mint Kuba vagy Hawaii az ég piros, zöld és lila színekben pompázott. A fényjelenségeken túl a távíró rendszer is tanúskodott a szokatlanul erős mágneses térről, melytől a távíró vezetékek szikráztak, és számos területen meghibásodtak.

1941 Szurkoló incidens

A New York Times archívumai alapján egy jelentős űrvihar okozott zavart a Brooklyn Dodgers – Pittsburgh Pirates mérkőzés rádióközvetítésében 1941-ben. A negyedórás kimaradás után, mely alatt épp számottevő előnyre tett szert a Pirates, több ezer Dodgers szurkoló telefonált be a rádióállomásra panaszt tenni.

1989 Quebec Áram kimaradás

Az 1989-es márciusi űrvihar máig az egyik leghírhedtebb, hiszen Kanada jelentős része maradt áram nélkül miatta. A mágneses vihar 6 millió ember elektromos ellátását vágta el mintegy 9 órára, mely a becslések szerint 12 milliárd dollárnyi kiesést okozott a kanadai gazdaságnak.

2003 Halloween vihar

Amerika észak-keleti és észak-nyugati térségében okozott komoly transzformátor meghibásodásokat az október végi kitörés. A Nemzeti Repülési Hivatal GPS-alapú rendszere 30 órára felmondta a szolgálatot, jelentősen akadályozva a légiközlekedés működését. De nem csupán az Amerikai kontinensen, hanem Svédországban és Dél-Afrikában is komoly áram kimaradásokat eredményezett a jelenség.