Connect with us

technokrata

Az ön Google fiókja mostantól nem elérhető

google

Dotkom

Az ön Google fiókja mostantól nem elérhető

Tanulságos történet arról, hogy minek tesszük ki magunkat azzal, ha mindent egy szolgáltatónál tárolunk, használunk.

Nem férek hozzá a Google fiókomhoz. Valaki, vagy valami elvette.

Hogy ki vagy mi és miért, azt nem tudom. És ahogy látom, soha nem is fogom megtudni.

Jó ideje használom már a Google-t, eleinte az ingyenes szolgáltatásaikra voltam rákattanva, de évek óta fizetek fényképek és dokumentumok tárolásáért és amióta Android telefonom van, nagyjából 70.000,- HUF szoftvert vásároltam össze. Nem warezoltam, nem lopkodtam a szoftvereket (pedig nem lenne nehéz) hanem azt vallottam, hogy így tisztességes az üzlet. Mármint úgy, hogy amit megveszek, azt a hozzáférésemhez kötik és így az enyém lesz örökre. Így gondoltam. Azt persze nem gondoltam soha, hogy egy 16 karakterből (nagy és kisbetűkből, számokból és nem rám utaló adatokból) álló jelszót fel lehetne törni. Mert nem lehet. Azt sem gondoltam, hogy egy szerverhiba miatt esetleg rosszul léptet ki a rendszer, és ezért veszik el a jelszavam. Nem gondoltam, hogy amibe az ember százezreket fektet és az életéből éveket áldoz, attól ilyen simán meg lehet fosztani.

De főleg azt nem gondoltam, hogy egy FIZETŐS szolgáltatásnak NINCS ÜGYFÉLSZOLGÁLATA. Hogy sehová nem fordulhatsz Magyarországon, ha baj van. Hogy csak egy rohadt webes kérdőív van, amiben azt ígérik, hogy 3-5 napon belül majd elbírálják, visszakapod-e a fiókodat, vagy nem. Egy olyan kérdőív alapján, amiben olyanokat kérdeznek, hogy mikor kezdtem el használni a szolgáltatást (Napra pontosan? Honnan tudjam?), kikkel levelezek gyakran (Mivel nem férek hozzá a levelezésemhez, honnan tudjam?), hogy melyik szolgáltatásokat mikor kezdtem el használni (Mivel nem férek hozzá egyikhez sem, honnan tudjam?). Így aztán kitöltöttem a kérdőívet és várok. Arról sem kaptam értesítést, hogy egyáltalán beérkezett-e, vagy a szerverhiba, ami február 29-én jópár embert érintett, megakadályozta a kérdőív továbbítását is.

Úgyhogy mi van most?

Egyrészt van a YouTube-on majdnem 200 videóm, amikhez nem férek hozzá. Köztük a publikusakat meg tudom nézni – mint egy idegen – de a privátoknak gudbáj!

Vannak ugye a megvásárolt szoftvereim a telefonomra, amikhez addig férek hozzá, amíg a telefonomon meghagyom az egyébként elérhetetlen és szinkronizálhatatlan, elveszett felhasználói nevemet. Ez persze minden egyes próbálkozáskor kiírja, hogy hiba a jelszóval. Csak hogy idegesítsen… Nem törölhetem, mert akkor a számos megvásárolt szoftvernek annyi. Igaz, hogy így meg 5 napja nem lehet frissíteni…

A telefonomat tudom használni, mert csináltam egy másik felhasználói nevet, de a két felhasználós bejelentkezés hogy úgy mondjam kissé gyerekcipőben ját, így például nem kapom meg a leveleimet időben, mert nem szinkronizál normálisan. Ez a fő dolog, amiért a Google Mailt használtam, azaz a push rendszerű levélfogadás. Hogy a leveleim azonnal itt vannak a telefonomon. Ennek is annyi.

A Gtalk nem működik, mert kiírja, hogy hibás jelszó, de nem enged jelszót módosítani. Így aztán hiába vettem fel webes felületen az összes fontos személyt újra a csevegési listámba, nem tudok senkivel üzenetet váltani. A Gtalk sem szereti a többfelhasználós szinkronizálást.

A Google checkout, azaz a fizetős rendszer valószínűleg nem fog működni, mert egyszer már próbáltam ugyanazt a bankkártyát megadni a feleségem felhasználói fiókjához, de mivel az az én (azóta elveszett) fiókomhoz van párosítva, nem engedte. Így aztán valószínűleg ehhez az új fiókhoz sem fogja engedni, amíg amott nem szüntetem meg a párosítást. Dehát ahhoz meg nem férek hozzá, ugyebár…

A Blogjaimnak is annyi. Pár hete költöztem át a Blogger.com-ra (blogspot), ami szintén Google termék. Négy napig másolgattam a régi blogjaimat HTML kódban a korábbi helyről és napokig állítgattam a blogok kinézetét (háttérképek, elrendezés, miegymás). És azóta újabb blogokat is indítottam, amelyekbe számos bejegyzést is tettem. Ez a hobbim. Annyi neki. Most úgy érzem, hogy egyszerűen nincs erőm újra mindent átmásolni. A Saját blogjaimhoz is csak úgy férek hozzá, mint egy idegen. Ez fáj a legjobban. Ez az egyetlen igazi hobbim van/volt, nagyon élveztem az írást és hogy olvassák az ismerőseim, a barátaim. Így teljesedtem ki, valósítottam meg önmagamat. A személyiségem fontos része az írás. Annyi ennek is.

És végül, de nem utolsó sorban: 4900 e-mailem veszett el. Ennyi volt éppen, amikor egy utolsó pillantást még tudtam vetni a számlálóra. Ezekben az e-mailekben számos információ volt, amikre majd csak később fogok rádöbenni, mennyire is kellenének. Az életem.

Szóval akkor követtem el a legnagyobb hibát, amikor megbíztam egy megavállalatban, akiknek az én életem csak egy account, egy fiók. Akik szarnak rá, hogy legszívesebben kiugranék az ablakon elkeseredésemben.

Még az a szerencse, hogy az életem rendben van. A családom szeret, a barátaim szépen lassan, de rámtalálnak az új felhasználói név alatt is.

Szóval túl fogom élni.

Akkor miért is írtam ezt a bejegyzést?

Csak azért, hogy felhívjam a figyelmedet kedves olvasóm, hogy soha ne bízd az életedet valaki olyanra, aki – nincs szebb kifejezés rá – szarik a fejedre. Akinek nem számítanak a Te érzéseid, akinek Te egy adat vagy. Aki arra sem veszi a fáradságot, hogy legalább válaszoljon a kérdéseidre. Aki csak a profitra törekszik, így aztán egy tízmilliós országban nem foglalkoztat legalább pár embert, akik ilyen balhék esetén segíteni tudnának rajtad.

Ne tegyél fel mindent egy lapra!

Forrás: MSSI/ techsit.blog.hu



Szólj hozzá!

További Dotkom

Technokrata a Face-en

Tesztek