A legtöbben alábecsülik a recesszió mértékét

– Nemrég tartotta évi találkozóját leányvállalatai vezetői számára az IFS. Mennyire látják súlyosnak Svédországban a válságot?- Vannak tények, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az egyik ilyen az, hogy recesszióban van a globális gazdaság. Amerika a legutóbbi adatok szerint már 2007 decembere óta, és a jövőre azok a piacok is recesszióba kerülhetnek, amelyek az informatikának fő piacait jelentik: Nyugat-Európa és az egész fejlett világ. Az is általános vélekedés, hogy nem várható javulás a jövő év harmadik negyedévénél előbb. Ami azonban még sajnálatosabb, az az, hogy a recessziótól való félelemnek van egy öngerjesztő hatása, ami azt jelenti, hogy a piaci szereplők még jobban beépítik cselekedeteikbe a recessziós várakozást, erre pedig félelem és inaktivitás a reakció: a beruházások elhalasztása, kivárás.- Milyen hatással lehet a válság Magyarországra?- Ha visszagondolunk arra, amikor a 2006. őszi gazdasági stabilizációs csomagot bejelentették itthon, valami hasonló történt a duális magyar gazdaság kis- és középvállalatainál. Az alapvető különbség azonban az, hogy most a magyar gazdaság mindkét lába, a multik és a kkv-k is részesei a krízisnek. Nálunk ez a jelenlegi szituáció azért izgalmas, mert szemben Lengyelországgal, Csehországgal, Szlovákiával, a hazai kkv-k három éven belül másodszor kerülnek komoly válsághelyzetbe, és ez már nagy valószínűséggel jelentősebb áldozatokat fog szedni. Úgy gondolom, hogy a mínusz egyszázalékos gazdasági növekedési előrejelzés Magyarországra nézve túl optimista. Ezt támasztják alá azok a reálfolyamatok is, amelyeket ügyfeleinknél látunk, tapasztalunk.- Partnereik, és rajtuk keresztül önök, hogyan élik meg a válságot?- Egy jó informatikai szállító, ha megfelelően diverzifikált ügyfélkörrel rendelkezik, minimum hat-nyolc hónapra látja előre munkáit, ahogyan mi is. Nálunk az éves üzletmenet két periódusra oszlik. Az első nagyjából májusig tart, az év második felére tervezett üzletek pedig március-április folyamán kötődnek. Jelenleg azonban megmondhatatlan, hogy a kivárás és a félelem miatti inaktivitás következtében az év második felében milyen munkáink lesznek, ezért nekünk is folyamatosan ébernek kell maradnunk, és ha szükséges, akkor április-május környékén kell döntéseket hoznunk, akcióterveket kidolgoznunk, de az első negyedévben ki fog derülni, hogy mi várható az év hátralévő részében. A magyar gazdaság sajátosságaiból adódóan – például, hogy az autóipari beszállítók elég nagy hangsúllyal szerepelnek az exportban, vagy hogy az elektronikai ágazatban az élőmunka hozzáadott értéke még mindig magas – az elbocsátások biztosan folytatódni fognak. Talán csak azoknál az ágazatoknál lesz kisebb a leépítés, amelyekben nagy a képzett, drága emberi erőforrás aránya, ilyen például az informatika. Itt sokkal tovább fognak a cégek kivárni, és csak az utolsó pillanatban fogják elbocsátani alkalmazottaikat, hiszen a munkaerő pótlása és kiképzése sokkal többe kerül, mint a válság ideje alatti foglalkoztatásuk. Mivel ma még bizonytalan a recesszió mértéke – és ahogy látom, a legtöbben alábecsülik -, úgy gondolom, hogy lesz még egy töréspont jövő év kora tavaszán, amikor már látni lehet a válság igazi nagyságát, jelenleg csak az elbocsátási hullám elejét látjuk.- Vannak olyan iparágak, ágazatok, amelyeket enyhébben érinthet a recesszió?- Vannak. Szerencsére az IFS már az ezredfordulón elkezdett koncentrálni a hadiiparra, az energiaszektorra – azon belül is főként az alternatív energiákra -, amelyeket valószínűsíthetően enyhébben fog érinteni a válság, és ahol mindennek ellenére vannak, lesznek beruházások. Az ERP-piac persze vissza fog esni, amit az a tény is alátámaszt, hogy a piacvezető SAP már szeptember közepén bejelentette, jelentős visszaesésre számít. Törvényszerű, hogy ha a piacvezetőnek nem megy jól, akkor a piac többi szereplőjének sem mehet.- Régóta állítják elemzők, hogy az informatikai befektetések növelése a vállalatok hatékonyságának és ezen keresztül túlélésének is kulcsa. Igaz lehet ez a mostani helyzetre is?- A mostani válság egyben lehetőség is a cégeknek, hogy legyőzzék versenytársaikat. Egy jó vállalatvezetés a leépítésekkel párhuzamosan olyan folyamatátalakítást és informatikai fejlesztést is elvégezhet, amelyekkel a válság mérséklődését követően megerősödve veheti fel a harcot megmaradt versenytársaival. Bár ez így kecsegtetően hangozhat, a fő kérdés azonban az, hogy a vállalatok hogyan tudják a fejlesztéseket finanszírozni. Nagyon sok olyan magyar tulajdonú gyártó cég van, amelyik 300-400 főt foglalkoztat, ám egyszerűen nincs forráshoz jutási lehetősége, mivel az EU-ban csak 250 főig számít kis- és középvállalkozásnak egy társaság. Sok múlik a kormányzati intézkedéseken a tekintetben, hogy ezek a cégek forrásokhoz juthassanak, ellenkező esetben félő, hogy tönkre fognak menni. Egyelőre úgy látom – sajnos -, hogy sem az adótörvény-változások, sem pedig a támogatási politika nem mutat semmilyen újdonságot a középvállalkozások esélyeinek javítását illetően.