Nagyobb a mozgástér a távközlésben

– Ön azon kevés vezetők közé tartozik az infokommunikációs szakmában, akik úgy tudtak pozíciót váltani, hogy a hitelességüket nem vesztették el. Tudatosan váltott az informatika területéről a távközlésre?- Amikor megérett bennem a váltás gondolata, elhatároztam, hogy informatikai céget nem választok. Tudtam, hogy ha az egyik nap meggyőződéssel képviselem a cégem termékeit, akkor másnap egy másik cégnél ezt nem tehetem hitelesen. Azért is választottam a távközlést, mert bár egészen más terület, mint az informatika, mégiscsak technológiai iparág, ahol otthon érzem magam.- Mekkora szerencse kellett ahhoz, hogy egy egészen magas pozícióból egy hasonlóra sikerüljön váltani?- Véletlenül sem szeretnék nagyképű lenni, de mert az előző pozícióimban sok “látható” eredményt értem el – természetesen a kollégáim segítségével -, nagyon sok komoly megkeresésem volt. Ezek közül a Vodafone-é volt a legizgalmasabb.- Milyen különbségeket tapasztal a két iparág között?- Kívülről a különbségek sokkal kisebbnek látszódhatnak, mint belülről. A legnagyobb különbség, hogy az informatika sokkal nagyobb sebességgel halad a globalizáció felé. Mindez a legeklatánsabban abban nyilvánul meg, hogy a multinacionális informatikai cégeknél az esetek többségében a központban döntik el, hogy milyen terméket fejlesszenek, hogy milyen marketinget adjanak hozzá, mert gyakorlatilag mindenhol egyformán képesek az új terméket eladni. Mindehhez még a támogatást, a supportot, de akár a back-office-t is kiszervezik. Az is látszik, hogy az it-piac sokkal konszolidáltabb, mint a távközlési. A távközlésben lényegesen több a helyi sajátosság, ami persze adódhat abból is, hogy nincsenek olyan szintű globális cégek, mint az informatikában. Emiatt jóval több a lehetőség a helyi kezdeményezésekre, fejlesztésekre. Itt sokkal nagyobb a helyi önállóság és szabadság az it-iparághoz képest. A telekommunikáció területén nagyobb a mozgástér, sokkal több a lokális adottság, amitől a dolog sokkal érdekesebb és rugalmasabb.

Az informatika és a távközlés azonban erősen konvergál. Mindazonáltal a nagyobb távközlési cégek is a globalizáció útjára léptek. A Vodafone a közeljövőben Magyarországon indít egy globális szolgáltatóközpontot. Az informatika is beköltözik a telefóniába, gondoljunk csak a mobil-tartalomszolgáltatásra vagy arra, hogy a Google is mobil operációs rendszert kezdett fejleszteni.- A magyar távközlési piac miben különbözik a nyugat-európaitól?- A magyar piacon sokkal később indult be a vezetékes telefónia terjedése, mint a fejlettebb nyugati országokban, ezért jóval nagyobb sebességgel terjedt el a mobiltelefónia. Érthető, mekkora reveláció volt, hogy míg korábban tizenöt-húsz évet is várni kellett egy telefonvonalra és az emberek ki voltak éhezve a telefonálásra, addig a mobilszolgáltatók megjelenése után csak be kellett menni a boltba, s fél óra múlva már lehetett beszélgetni. A másik jellegzetesség, hogy bizonyos szempontból a nyugati, más szempontokból viszont a keleti piacokhoz hasonlít a magyar piac. Valahogy úgy, mintha a svéd adórendszert az etióp fizetésekkel kereszteznék. Míg a piac 110 százalékosan telített, azaz gyakorlatilag alig van növekedési lehetőség, addig az iparág szabályozása, adóztatása kőkemény. További magyar sajátosság, hogy a korai indulással együtt komoly verseny alakult ki, ezért a mobilcégek igen magas technikai minőségben szolgáltatnak. Ezt a versenyhelyzetet azután csak fokozta a Vodafone megjelenése a piacon, ami az árversenyt is beindította, emiatt mára rettentően alacsony szintre csökkentek az árak. De magyar sajátosság szerintem az is, hogy szinte robbanásszerűen terjed a mobilinternet.- A mobilinternet nem lehet a növekedés hajtóereje?- Dehogynem! A fő növekedési potenciált itt látom. Tovább nőhetnek azonban még a sim-kártya-eladások is, hiszen egyre több eszközben használják azokat, például taxikban, biztonsági berendezésekben és így tovább. Úgy látjuk, egyre nő azok száma, akik több előfizetést vásárolnak a különböző szolgáltatóknál, hogy így optimalizálják a költségeiket. Ennek ellenére ez utóbbi területen, még ha nő is a kártyaeladás, valójában nulla közeli a növekedési lehetőség, mert amennyivel több kártyát adunk el, annyival kisebb – a csökkenő árak miatt – a nyereség.- Mennyire érintené fájdalmasan önöket az internetadó néven elhíresült kezdeményezés?- Azt gondolom, nem a nyolctized százalék fáj az internetszolgáltatóknak elsősorban. Persze senki nem örül, ha újabb adóval sújtják. Az “internetadó” gondolata azonban rossz üzenetet sugall, rosszkor. Magyarországon még mindig közel hatmillióan nem férnek hozzá – ilyen vagy olyan okokból – az informatika és az internet áldásaihoz, miközben világszerte elsőrendű és vitán felül álló kérdés az internet terjedésének segítése. Ha igaz a hír, szerencsére az ötletgazdák már lemondtak az adó bevezetéséről.- Ha nagyobb lenne az internetpenetráció, mondjuk 80 százalékos, akkor el tud képzelni egy ilyen jellegű adót?- Nem. Amikor elértük a nyolcvanszázalékos lefedettséget, akkor azért kell dolgozni, hogy a százat érjük el minél gyorsabban. Az internetnek annyi közvetett haszna van, hogy felmérések szerint minden internetben hagyott pénz az ötszörösét termeli meg. Magyarország az internetet tekintve finoman szólva sincs az élvonalban. A helyzet olyan, mintha egy Trabantban pöfögnénk az emelkedőn, miközben a többi ország márkás autóban száguldana el mellettünk. Sosem érjük utol a többi országot, ha még egy gödröt is ásunk a Trabant elé.- Merre tart a mobiltávközlés?- Nem szívesen jósolok, de az biztosnak látszik, hogy egyre gyorsulni fog a fejlődés. Az elmúlt húsz évben több történt ezen a területen, mint az azt megelőző százban. A konvergencia tovább fog erősödni, megállíthatatlan lesz az univerzális eszközök terjedése. Már ma is több mint 50 százalékos a mobillefedettség világszerte – azaz közel hárommilliárdan használják a mobil technológiákat -, és ez csak növekedni fog a jövőben. A mobil-szélessávú internettel a világ jó része el lesz látva, gyakorlatilag bármilyen tartalom bárhonnan, bármikor egyszerűen elérhető lesz. Úgy látom, meg fog változni a kereskedelem, a reklámoktól kezdve minden abszolút személyes lesz. Persze mindez attól is függ, hogy a globális folyamatok milyen irányt vesznek.

Beck György számos szervezet vezető tisztségviselője. A Menedzserek Országos Szövetségének elnökségi tagja, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének pedig társelnöke. A Magyar Vízilabda Szövetség alelnöke. A hazai informatikáért folytatott tevékenységéért 1996-ban Neumann-díjjal jutalmazzák, 1997-ben és 1999-ben az Év Informatikai Menedzsere, 2000-ben pedig az Év Menedzsere díjban részesül. 2003-ban elnyeri a „leginspirálóbb vezető” díját, 2004 elején pedig az Ernst and Young „Az év üzletembere” választásán „A példakép” díj győztese. 2004-ben szülővárosától, jelenlegi lakhelyétől, Ceglédtől díszpolgári címet kap. 2005. augusztus 20-án a Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tünteti ki.

Beck GyörgyA szegedi József Attila Tudományegyetemen végez matematikusként 1978-ban, 1982-ben szerez matematikai doktori címet. 1978-tól hazai informatikai vállalatoknál dolgozik, először a Számítógép-alkalmazási Kutató Intézetben (Számki) szoftverfejlesztéssel foglalkozik tudományos munkatársként, majd a Számalk tudományos főmunkatársa. Időközben a dán műszaki egyetemen tudományos ösztöndíjjal végez tanulmányokat. 1990-ben egyik alapítója a Digital Magyarországnak. Először szoftvertámogatási vezető, majd üzletági menedzser, később a cég kereskedelmi igazgatója. 1994-ben nevezik ki a Digital Magyarország vezérigazgatójává. A Compaq és a Digital egyesülése után 1998 júliusában ő lesz a Compaq magyarországi vezetője. 2000 nyarától – magyarországi megbízatásának megtartása mellett – a cseh, a lengyel és a szlovák Compaq-leányvállalatokat magában foglaló kelet-közép-európai országcsoport vezérigazgatói feladatait is ellátja. A HP és a Compaq egyesülése után, 2002 nyarától a HP Magyarország vezérigazgatója. 2007 januárjában csatlakozik a Vodafone-hoz, ahol a magyar leányvállalat vezérigazgatói feladatát látja el.