Connect with us

technokrata

Nincs mese, az állam kulcsmegrendelő

Dotkom

Nincs mese, az állam kulcsmegrendelő

Nagyon sikeresek és nagyon sikertelenek vagyunk – jelentette ki lapunknak Kornai Gábor, az AAM-csoport elnöke, aki nemrég nyerte el az “Év ICT-véleményformálója 2007” díjat egy üzleti-informatikai magazin olvasóinak szavazatai alapján. Az elismerés kapcsán a magyarországi informatikai piacról kérdeztük a vezetési tanácsadó cég elnökét.

– Néhány hete ön az év infokommunikációs véleményformálója. Milyen hatással van önre a díj?- Hallatlanul bizsergeti a hiúságomat, viszont ahelyett hogy inspirálna, pont az ellenkező hatást éri el. Megijedek tőle. Nem szeretném magam azzal áltatni, hogy fontos a véleményem. Nyomaszt, hogy esetleg súlya lehet annak, amit mondok, és esetleg tényleg befolyásolhatom a piacot, az embereket. Ezért sokkal óvatosabban kell nyilatkoznom a jövőben.- Az egész iparág éves teljesítménye függhet az Európai Unió támogatásaitól. Az informatika magyarországi helyzetéről mi a véleménye?- A második Gyurcsány-kormány megalakulásával a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség új kezekbe került, a legtöbb vezető pozícióban csere történt, és ilyenkor az új seprűknek jogában áll átgondolni, hogy úgy csinálják-e, ahogy eddig ment, vagy változtassanak. Bajnai Gordon vezetésével azt hiszem, hogy fontos elvekben alakították át a Nemzeti Fejlesztési Hivatal korábbi működését. Ezek az átalakítások nagyon lényegesek és jelentősek, fontosak és időszerűek, tehát semmilyen tartalmi kifogást nem szeretnék megfogalmazni, sőt inkább örömömet fejezném ki, hogy a támogatások egy részét normatív alapra helyezték, az irányító hatóságok működését jobban koncentrálták. Egyetlenegy kifogásom van, mégpedig az, hogy picit tovább tartott az átalakítás, mint kellett volna. Kevesebb idő is elég lett volna, ha kompetens erőforrásokat vonnak be ezekre a projektszerűen is végrehajtható feladatokra, például olyan vezetési tanácsadókat, mint amilyen a mi vállalatunk. Azt gondolom, hogy a dolgok jó irányba mozdultak, csak lassabban a kelleténél.- Egészségesnek tartja, hogy a fél iparág – beleértve nagy multinacionális társaságokat is – az állami megrendelésektől várja az éves terveinek megvalósulását?- Magyarországon a GDP körülbelül ötven százaléka kerül központi újraelosztásra. Iszonyatos mennyiségű pénz folyik át a költségvetésen, ezért az állam kulcsmegrendelő, s nemcsak ebben az iparágban. Nekünk például a forgalmunk fele származik közvetlenül kormányzati forrásokból, a mi életünkben a kormányzat és a költségvetés tehát kulcsszerepet játszik. Nagyon sok vállalat életében ez ugyanígy van.- Hogyan érintené az AAM-et, ha csökkenne az állami újraelosztás aránya?- Mi az állami megbízásokból általában olyan célfeladatokban – például igazgatásrendészeti projektekben vagy a választások szervezésében, lebonyolításában – veszünk részt, amelyeket nem érintene az újraelosztás mértékének csökkenése. Ezek nem olyan feladatok, amelyek eltűnnek azért, mert a kormányzat részvállalása a GDP-ben csökken. Azt gondolom, hogy ezt elsősorban az oktatás, egészségügy érezné meg. Mindkettőnek jót tenne az állami szerepvállalás csökkentése, ha ez nem elvonást jelent, hanem privatizációt.- Ha lehetősége lenne befolyásolni a kormányzatnak az informatika területét érintő tevékenységét, akkor min változtatna?- Ezen legutoljára akkor gondolkodtam el, amikor az Informatikai Minisztériumot beolvasztották. Csak olyan stratégiai lépéseket tudok elképzelni, amelyek mintegy megágyaznak az informatikának, és az informatika iránti igényt erősítik. A tv, a mobiltelefon elterjedéséből látszik, hogy képződhet tömeges igény, és a tömeges igény “eladja” a készülékeket, a szolgáltatásokat mindenféle állami támogatás nélkül is. Az informatikát a mainál sokkal intenzívebben kellene oktatni a kulcsgenerációknak. A fiatalok már egészen jól állnak informatikai, számítástechnikai képzések lehetősége terén, ellentétben például a ma hatalmat gyakorló felnőttekkel, akiknek ezen a területen nincs igénye, nem tud arról, hogy mi mindent nyerhetne például az internettel, az internetes kereskedelemmel, a netes megjelenéssel. Nem vesz részt benne, nem tud róla, nem is érdekli. Erősíteni kellene az informatika oktatását, elsősorban az egyetemeken. Nem az informatikai mérnökképzésben, mert itt nem állunk rosszul, hanem a közgazdász-, a jogász-, de akár még a médiaképzés területén is.- Ha már az igényeknél tartunk. Itt határozott visszalépést érzékelek. Korábban ingyenes és jó szolgáltatásokat tesznek fizetőssé, például a Magyar Szabványügyi Testület adatbázisát, amelynek használata néhány hete díjköteles lett. Hogyan értékeli az ilyen visszalépéseket?- Azt hiszem, ebben az esetben is ellentétes érdekek mozognak egymással szemben; az egyik az, hogy bevételt kell generálnia a hivatalnak, miközben mi, adófizetők tipikusan egyszer vagy többször már ezt megfizettük. Úgy látom, hogy ez a hatalmas összeg, ami az államigazgatásunk működéséhez szükséges, az kevés. És nemcsak azért, mert az államigazgatásnak rossz a hatékonysága, mert az államigazgatásban dolgozók sincsenek igazán megfizetve, hanem inkább azért, mert feneketlen kutakba sikerül a pénzt beönteni. Elsősorban az egészségügyre gondolok, ami hihetetlen mértékben szívja le az ország teljesítőképességét.- A környező, volt szocialista EU-tagországokban jóval kisebbek az adóterhek, mint Magyarországon. Ön szerint nincs itt az ideje egy alapos adóreformnak?- Nekünk is van Bukarestben egy nem túl nagy, kilencfős leányvállalatunk, ahol ugyanannyi fizetés esetén feleannyi egy alkalmazott költsége, mint Magyarországon. Elsősorban a teherelosztás módját kifogásolom. Kevés 1,3 millió körüli eredeti jövedelemtermelő egy tízmilliós ország minden szolgáltatásának fenntartásához. Szélesíteni kellene ezt a fizetőbázist, ezért olyan adónemekhez kellene inkább fordulnia az államnak, amelyek egyenletesebben teríthetők, széles tömegeket érintenek. Ezért szimpatizálok a magasabb áfával, és az ingatlanadót is támogatnám.- Nem gondolkoztak még azon, hogy a társaság központját kedvezőbb adózású országba vigyék?- Jelentős létszámváltozáson mentünk keresztül; tízfős vállalatként indultunk, a cégcsoportban ma már több mint kétszázan dolgoznak. A bérek teszik ki a költségeink 70 százalékát, de komoly gondolatként még nem merült fel a “költözés”. – Tavaly jelentette be, hogy évente egy-egy környező országban irodát létesítenek. Ezzel hogy állnak?- Nagyon sikeresek és nagyon sikertelenek vagyunk. Üzleti terveink szerint öt országban kellene dolgoznunk, de már kilenc országban vagyunk jelen, január óta Kazahsztánban is. Így e tekintetben a tervet majdnem megdupláztuk. Jelenleg ugyanakkor már két országban kellene hogy irodánk is működjön, de leányvállalattal egyelőre csak Romániában rendelkezünk, tehát itt van egy kis lemaradás. A jövő évi tervezésnél újra át fogjuk gondolni a terjeszkedés stratégiáját, taktikáját, menetrendjét, és azt gondolom, vissza fogunk térni az eredetileg megfogalmazott “egy év, egy ország” pályához.



Szólj hozzá!

További Dotkom

Technokrata a Face-en

Tesztek