Connect with us

technokrata

Még mindig sok cég dolgozik a “prc” módszerrel

Dotkom

Még mindig sok cég dolgozik a “prc” módszerrel

A magyarországi kis- és közepes vállalatok gyakran kerülnek abba a helyzetbe, hogy vagy egy olcsó termelésirányítási rendszerbe fektetik az informatikai büdzséjüket, vagy egy drágább vállalatirányítási rendszert választanak. Nem kevesen rosszul döntenek, és maradnak a hagyományos “papír, radír, ceruza” módszernél.

A magyar vállalatok által használt információs rendszerek nagy része vagy csak a termelésirányítási, vagy csak a vállalatirányítási funkciókat tudja ellátni. Másik részük – közte az SAP megoldásai – mindkét feladatot képes ellátni. Azoknál a cégeknél, amelyek csak termelésirányítási rendszert használnak, a vezetők nem kapnak segítséget abban, hogy hogyan lehetne jobban irányítani a vállalatukat. Sok olyan problémára – mint például a pénzügyek ütemezése, vagy hogy mely partnereivel, ügyfeleivel miként kommunikáljon – nem kap választ a vezető. Rengeteg olyan információ nyerhető ki a vállalatirányítási rendszerekből, amelyekhez képtelenség hozzájutni a termelésirányítási rendszerekből. Az ERP II. rendszerek, mint például az SAP, a jövő útja – jelentette ki Hunyady Lajos, az SAP territory managere.

A termelésirányítási rendszer képes arra, ami a szűken vett termeléshez kapcsolódó folyamatok kezeléséhez szükséges: könyvel, anyagszükségletet tart nyilván, rendel és így tovább. Ám abban a pillanatban, amikor olyan kérdésre keresi a vezető a választ, hogy melyik termékére lenne érdemes jobban fokuszálni, hol tud néhány forintot lefaragni a költségeiből, akkor itt már ezek a programok nem képesek segíteni. Az ideális eset az, amikor egy vállalat olyan vállalatirányítási megoldást használ, amelynek része a termelésirányítási rendszer. Így már a vállalat különböző szintjein is válaszok kaphatók az előzőleg említett, vagy bármely, a cég működését előrevivő kérdésekre is – emelte ki Hunyady.

A tipikus kis és közepes termelő- és gyártócégek gyakran kerülnek abba a döntési helyzetbe, hogy vagy egy olcsó termelésirányítási rendszerbe fektetik az informatikai büdzséjüket, vagy egy – akár a későbbi igényeket is lefedő – drágább vállalatirányítási rendszerbe. Nem csoda, ha ma még rengeteg cég a prc módszerrel, azaz papírral, radírral, ceruzával dolgozik. Nagyon sok cég szigetrendszerekkel dolgozik, azaz külön könyvelőszoftvert, külön logisztikai, készletgazdálkodási megoldást és külön Excel-táblát használ a termelés követésére. Egy harmadik csoport már ERP-nek nevezett rendszert használ, amelynél már megtalálhatók mind a vállalat-, mind a termelésirányítási részek. Funkcionalitása, nyitottsága alapján azonban kétfajta ERP-rendszert lehet megkülönböztetni – így tesz a Gartner elemző cég is -, azaz ERP I.-et és ERP II.-t. Ez utóbbit nevezhetjük ma már csak korszerű megoldásnak, amely “faltól falig” kielégíti a vállalkozások igényeit. Ilyen, igazi ERP II. rendszerből négy vagy öt található a piacon, miközben Magyarországon kétszáz cég hirdeti, forgalmazza saját, ERP-nek nevezett rendszerét. Az ilyen integrált termelési vagy vállalatirányítási rendszerek legnagyobb hiánya, hogy olyan, ma már nélkülözhetetlen modulok hiányoznak belőlük, mint a vezetői információs rendszer vagy a külső kapcsolódási pontok hiánya. Ezeket a hiányosságokat persze lehet egyedi fejlesztésekkel pótolni, csakhogy ez az az út, amikor a nagyon olcsón beszerzett rendszer rémálommá válhat – figyelmeztet az SAP szakembere.

A vállalatoknál, kezdve a prc módszert használóktól az egyszerűbb rendszereket használókig, a munkája mellett majdnem mindenki adatokat állít elő a vezetője számára. Az esztergályos beírja, hogy hány munkadarabot készített, a művezető összesíti a brigád teljesítményét, a középvezető összesíti a gyár termelését, a leányvállalat vezetője riportol az anyacégnek, miközben számos hasonló folyamat zajlik a pénzügyön és így tovább. Ideális esetben a cégvezető fejében mindez egységes képpé áll össze.

A modern ERP-rendszerekkel ezek a folyamatok átstrukturálhatók úgy, hogy a tipikusan középvezetői szinteken már nem az információk előállításával kell foglalkozni, hanem azok értékelésével. Azaz a rendszer a legalsó szintű adatokból képes előállítani a megfelelő jelentéseket, s a középvezetői szint adat-előállítóból adatfogyasztóvá válhat, így a felső vezetőknek már csak néhány indikátor jellegű adatot kell szolgáltatniuk. A felső vezetőknek így nem elemzésre váró adatokkal kell foglalkozniuk, hanem egyszerű, közérthető számokkal, grafikonokkal, amelyek alapján gyorsan képesek döntést hozni. Az SAP megoldásainak e területen nagy előnye a versenytársakkal szemben, hogy rendkívül erős kontrollingalapokkal és hagyományokkal rendelkezik. A többlettudás – egyrészt hogy a befektetés gyorsabban térül meg, mint a korszerűtlenebb rendszereknél, másrészt hogy néhány év után nem kell a funkcióbővítésekre komoly összegeket áldozni – jár némi többletköltséggel. Az említett négy-öt igazán korszerű rendszer – köztük az SAP is – körülbelül húsz-harminc százalékkal kerül többe a szerényebb tudású versenytársak termékeinél. A korábbiaktól eltérően az SAP mára nem az árával emelkedik ki a mezőnyből – tette hozzá Hunyady.

Komoly fejfájást okozhat az új, ámde olcsó rendszert bevezető cégeknek, hogy gyakran a pillanatnyi szükségletük szerint vezetnek be egy rendszert, s amint az újabb igények felmerülnek, az új modulok beszerzésével sokkal drágább lesz a rendszer, mint ha hallgattak volna a tanácsadójukra, és egyből egy teljes rendszert vezetnek be.



Szólj hozzá!

További Dotkom

Technokrata a Face-en

Tesztek