Connect with us

technokrata

Az informatikai gyártók versenye nem a bíróságon dől el

Dotkom

Az informatikai gyártók versenye nem a bíróságon dől el

Az Intel tizenkettedik Akadémiai Fórumát Budapesten rendezte a processzorgyártó társaság. A Budapesti Műszaki Főiskola Neumann János Informatikai Karán megrendezett fórumon beszélgettünk az informatika világáról, a szellemi tulajdonról, a fejlődésről Will Swope-pal, az Intel alelnökével, a társaság Vállalati Ügyek Csoportjának igazgatójával.

– Ahogy jöttem be a konferenciára, a főiskola nevéről az ugrott be, hogy az informatika és a jog, a szabadalmi jog a kezdetekkor összeforrott, hiszen már Neumann János is szabadalmi vitákba bonyolódott. Gyakorlat, hogy a licenctulajdonosok kereszt-megállapodásokkal biztosítják magukat. Jó az, hogy az informatika világa egyre inkább a jogról szól? – Az Intel közreműködött az Egyesült Államok szabadalmi törvényeinek kialakításában. Ugyanúgy, mint rengeteg más társaság, szervezet. Azt világosan kell látni, hogy mára kialakultak olyan iparágak, ahol az újdonságok kutatása, kifejlesztése horribilis összegeket emészt fel. Hogy a chipgyártáson kívül is mondjak példát, ilyen a gyógyszeripar. Az természetes, hogy akik kutatásba fektetik a pénzüket, szeretnék, hogy ez megtérüljön, és ne legyünk szégyenlősek, még haszonhoz is szeretnének jutni. Egy mikroprocesszor legyártásához háromszázezer szabadalom jogaira van szükség.– Háromszázezerre?– Bizony, háromszázezerre! És ha egyetleneggyel nem rendelkezünk, akkor bajban vagyunk, és fizetnünk kell. Rengetegen foglalkoznak az Egyesült Államokban azzal, hogy a szabadalmakat felvásárolják, hogy abból pénzt csináljanak, és nem foglalkoznak azzal, hogy ez mibe fog kerülni a gyártóknak, a felhasználóknak. Úgy gondolom, teljesen természetes, hogy mi is védjük a szellemi tulajdonjogainkat, szabadalmainkat. De hadd kérdezzek én is: ön szerint mennyi szoftvermérnököt alkalmaz az Intel?– Rengeteget. Mennyi jogászt alkalmaznak?– Négyszázharmincöt jogászt alkalmazunk. Világszerte hetvenezer körül van az alkalmazottaink száma, és ebből körülbelül tízezer a mérnök. Ennyi magasan képzett szakember megtartása rengeteg pénzbe kerül.– Értem. Mégis egyre inkább az az érzésem, hogy ma az informatika nem a technológiáról szól, hanem a jogról. Például az Intel többmagos processzorai is a legkülönfélébb licencelési problémákat vet fel, és ahogy olvasom a szakmai fórumokon, ezzel is az informatikusoknak kell foglalkozniuk. Jó ez így?– Nekem nem tűnik nagyon másnak a világ, mint amilyen korábban volt. Nagyon-nagyon ritka kivételtől eltekintve a legnagyobb informatikai gyártók közötti verseny nem a bíróságokon dől el, hanem a piacon. Úgy gondolom, hogy a pereskedéssel jóval kevesebb, és korántsem biztos bevételre lehet szert tenni, mint a technológiai fejlesztéssel. A fejlesztés és az együttműködés sokkal profitábilisabb. Magánemberként is azt gondolom, hogy a szellemi tulajdon védelmére szükség van, mert segíti a fejlődést.– Ezzel akár egyet lehetne érteni, ha nem akadna számos példa a jogtulajdonosok káros magatartására. Például amikor az ötvenéves filmjogok kezdtek lejárni, a „jogvédők” azonnal elkezdtek lobbizni amellett, hogy e jogok lejárta hetven év legyen. S bár eközben nagyon gyakran a társadalmi felelősségvállalásról papolnak a vállalatok, azért foggal-körömmel harcolnak az anyagi érdekeikért, akár a társadalom kárára is. Ez jól van így ön szerint?– Büszke vagyok arra, hogy olyan cégnél dolgozom, amelyik profitot termel, s ebből nagyon sokat visszaad a társadalomnak. Az Intel beletartozik abba a tizenöt vállalatba, amelyek a legtöbb adományt osztják szét. E szempontok mellett nekünk a részvényeseinkkel szemben is tisztességesnek kell lennünk. Mindazonáltal mérlegeljük, hogy azt az összeget, amelyet ma a harmadik világban a szellemi tulajdonunk védelmére fordítunk, átcsoportosítjuk ezen országok oktatásának fejlesztésére.– Ez a döntés valóban a harmadik világbeli országok javára válna. Ön szerint milyen lenne a világ, ha az Intel nem alakul meg, és nem indul el az informatika forradalma? – Másmilyen lenne, az biztos. Az elektronika világát a japánok uralnák, az Egyesült Államok félvezetőipara – már ha egyáltalán számottevő lenne – a japán iparnak lenne alárendelve. Nem biztos, hogy kifejlődött volna a pc-iparág, az ipari szabványnak nevezett számítógépes architektúra. Emlékszik, az IBM pc megjelenése előtt számtalan, egymással a legkevésbé sem kompatíbilis platformok versenyeztek a vásárlók kegyeiért. A szoftveripar is teljesen más lenne. Az Intelnél kialakult vezetési stílust, az egyre gyorsabb és gyorsabb fejlesztési-gyártási ciklust rengeteg társaság eltanulta tőlünk. Hogy a világ jobb lenne-e, vagy rosszabb, hogy az emberek boldogabbak-e vagy sem, ezt sajnos nem tudom.

William A. SwopeSwope az Intel Corporate Affairs csoport vállalati alelnöke. Felelős az Intel – a világ egyik vezető technológiai márkája – pozicionálásáért az üzleti életben és a vállalati felelősségvállalás területén. Swope irányítja az Intel üzletágait szerte a világon, és olyan területekért felel, mint az üzletpolitikák, oktatás, környezet iránti elkötelezettség, public affairs, társadalmi felelősségvállalás és az Intel Alapítvány. Miután 1979-ben az Intelhez csatlakozott, több pozíciót is betöltött, köztük technológiagyártási, stratégiai terméktervezési és termékirányítási területeken. Swope volt a Digital Enterprise Brand Management igazgatója, ezt megelőzően a Software és Solutions-csoport ügyvezetője, 1993 és 1995 között pedig a Pentium Pro processzorcsapat ügyvezetője. Swope-ot 1996-ban nevezték ki alelnökké, 2003-ban vállalati alelnök lett.



Szólj hozzá!

További Dotkom

Technokrata a Face-en

Tesztek