D200 – ahogy a Nikon most ´látja´ a világot

Nehéz helyzetben vagyok, több ok miatt is. Az egyik ok az, – talán a bennfentesek tudják a legjobban -, hogy a Nikon és a Canon között nagyon nagy a jelenlegi verseny, illetve a felhasználók közötti értelmetlen ellenségeskedés, mint az oly közismert videokártya piacon az nVidia és az ATI között. A másik ok pedig, hogy a Terminál nem fototechnikai jellegű szaklap mivolta miatt, jelen cikkemet úgy kéne megírnom, hogy mind a témát felületesen érintő olvasóknak is érdekesség legyen, mind a kategóriát konkrétan használó fotósoknak is segítséget nyújtson. Ezek alapján kérem olvasóinkat, hogy nézzék el nekem, amennyiben – bár a legnagyobb objektivitásra törekszem, és próbálok minden igénynek eleget tenni – nem mindig sikerül a tökéletes egyensúly megalkotása.

Rövid kitekintésem után vágjunk is bele. 2005 őszének első heteiben csillant fel először a fény a Nikon vadonatúj üdvöskéjének kilétéről, a Nikon D200-ról. A gépről, melyről szinte az összes Nikon tulajdonos álmodott. Az is, aki még 4 évvel ezelőtt – az akkor óriási hírnevet szerző – D100-nak a birtokosa, az is aki később a D70-es tulajdonosainak csapatát bővítette, de még néha olyanok is akik jelenleg gondolkoztak D2X vásárlásán, csak pénztárcájuk nehezen engedte őket erre a vágányra. Sajnos köztudott, hogy a Nikon nem olyan sűrűn váltogatja termékeit, mint a konkurens Canon, így ehhez mérten, az új gép bejelentése is meglehetősen sokat váratott magára. A D100 a Nikon első félprofesszionális digitális tükörreflexes gépe volt, ennek ´leváltására´ készült el a D200. A hivatalos bejelentés november 1-én történt meg, az első darabok szállítását pedig december közepére ígérték. És itt jött az első óriási bökkenő. Az első darabok meg is érkeztek szépen a világ különböző pontjaira, de szinte szó szerint az első darabok. Kicsiny hazánkba is alig érkezett gép, és a folyamatos ígérgetések ellenére is óriási késéssel, és alig-alig szálingóztak be a többiek. Jelen pillanatban sem tudják még a megrendelőket sem kiszolgálni a forgalmazók, polcról történő vásárlásra meg úgytűnik néhol még mindig várnunk kell. Ez egy nagyon hibás cselekedet a Nikon részéről, ahol ezt az óriási túlkeresletre fogják, de ez sem magyaráz mindent. Olyan gépről van szó, ahol az ember már nagyon-nagyon megvizsgálja van-e értelme megvenni. Nos, a bejelentéskor meghirdetett specifikációk alapján igen, nagyon igen, persze a valós tényeket a gyakorlat hozza meg, viszont ezzel a több hónapos késéssel, nagyon maga alá ásott az a cég, aki a bejelentéssel szinte egy egész világ szívét megdobogtatta. Emiatt a probléma miatt történt az is, hogy teszt-gépünket a DigitCam Kft-től csak idén február közepén kaparinthattam meg. Mivel a gépről szól a cikk, így elégségesnek éreztem, hogy egy 50mm/f1.8 preferenciájú objektív barátságában került kezembe a gép, így tesztem is ennek a kombinációnak eredménye.