Connect with us

technokrata

Magyar Telekom Hozzáad: A sport mindenkié

Dotkom

Magyar Telekom Hozzáad: A sport mindenkié

1,2 millió forinttal támogatja a Mozgásgátoltak Delfin Sportegyesületének 2005-ös évi sporttevékenységét a „Magyar Telekom Hozzáad” program.

Az egyesület nem első alkalommal részesült a vállalat adományában – hogy mi az az eszme, felfogás, követésre érdemes példa, amit a Delfin SE képvisel, erről – a Magyar Telekom jóvoltából – Paczulák András, az egyesület elnöke beszélt.

Mikor és milyen célból alakult meg a Delfin Egyesületet?
Paczulák András – 1990 novemberében, az első „rendszerváltó” hónapokban mozgássérült úszó paralimpiai és világbajnok sportolók úgy döntöttek, hogy saját sportegyesületet alapítanak, az addigi fölénk helyezett „kétlábú” vezetők nélkül. Engem bíztak meg, hogy vezessem az egyesületet, mivel sokuknak az edzője is voltam. Természetesen nem csak az úszás sportágat gyakoroltunk, mivel a „kiöregedő” úszóknak az volt a szokásuk, hogy egy másik (kortalanabb) sportágban folytatták nem kevés sikerrel a sportot. Így lettem jómagam is kétszeres világbajnoki ezüstérmes ülőröplabdázásban, Guiness-rekorder triatlonban, világbajnok quadriatlonban. Megalakulásunknak tulajdonképpen két célja van – egyrészt, hogy minél több mozgássérült ember sportolhasson és érjen el eredményeket a saját és az ország dicsőségére, másrészt, hogy minél több mozgássérült ember mozoghasson rendszeresen a saját épülésére.

Milyen sportágakban vannak jelen?
Paczulák András – Jelen pillanatban íjász, úszó, kerekesszékesfutás, kerékpár és triatlon sportágakban veszünk részt különböző rendezvényeken, bemutatókon, versenyeken.

Honlapján a következőket írja: „Teljesítményemmel példát szeretnék mutatni sorstársaimnak, hogy nem érdemes és nem szabad feladni. Minden önsajnálat felesleges. Folytatni kell és lehet is.” A „hogyan”-ra egyértelműen a sport a válasza?
Paczulák András – A mozgássérült szóban benne van a trauma oka: a mozgásunk, a helyváltoztatásunk sérül meg. A sérülés után a sport lehet az a közeg, ahol a sérült mozgása úgy javul, hogy abban örömét is leli. Olyan emberek közé kell kerülni, akik megtanítanak arra, hogyan kell és lehet örülni a megváltozott mozgáshelyzetekben. Igen, ez a sportban található meg.

1992-ben egy sporttársával kerékpárral mentek el Barcelonába, az olimpia színhelyére. A 2.175 km-es út több mint felét, 1.400 km-t tett meg a nyeregben, egy lábbal tekerve a pedált, a kerékpárról csak az Alpokban és a Pireneusokban szállt le. Mi volt a motivációja? Önmagának akart bizonyítani, példát akart mutatni a többieknek, vagy fel akarta hívni a világ figyelmét a mozgásgátoltak sportteljesítményeire?
Paczulák András – 1990-ben az ifjúsági világbajnokságon, a tanítványaim 5 arany, 6 ezüst és 13 bronzérmet szereztek. 1992-ben Barcelonában a magyar válogatott 10 tagjából 9 az én tanítványom volt! A válogatott edzője mégsem én voltam. Azért, hogy a tanítványaim ne maradjanak magukra „kitaláltam” ezt a tízszereses Ironman-t. (A legkomolyabb triatlon verseny, az Ironman ugyanis 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és maratoni futásból áll). Csóka Bálint triatlonos barátommal (akinek jobb kézfeje hiányzik) leúsztunk két nap alatt 38 km-t és Ajkáról elindulva egy hónap alatt értünk Barcelonába, ahol a magyar csapat vezetői nem fogadtak, nem engedtek az úszóim közelébe, ezért csalódottan visszafordultunk… Ennek ellenére a DELFIN SE úszói kétszerannyi olimpiai pontot gyűjtöttek össze, mint az összes többi magyar klubcsapat együttvéve, az összes sportágban a Barcelonai Paralimpián! Őszintén szólva, ez volt a túra mögött, de lehetett ez egyfajta figyelemfelkeltés is. Tanítványaim, akik napjainkban is a negyedik Paralimpiájukon gyűjtik az érmeket: Vereczkei Zsolt, Ráczkó Gitta, Engelhardt Katalin.

Mire fordítják a Magyar Telekom adományát?
Paczulák András – Nálunk mozgássérülteknél azt szoktuk mondani, hogy mi a mosdóba is kocsival járunk. Ez sajnos szó szerint így van, ezért a költségeink nagy része az utazásra megy el: edzésekre, versenyekre, rendezvényekre, bemutatókra járunk. További kiadásainkat, vagyis a nevezési díjakat, uszoda-bérletet, táplálék-kiegészítőket szintén nehezen tudjuk finanszírozni. De a szükséges technikai felszereléseket (íj, vessző, tábla, kerekesszékkerékpár alkatrészek, sportruházat, kesztyű) sem tudjuk mindig önerőből megfizetni, vagyis bőven van mire fordítani az 1,2 millió forintot.



Szólj hozzá!

További Dotkom

Technokrata a Face-en

Tesztek