Connect with us

technokrata

Bizonyíték hiányában nem elítélhető e-mailes csalók

Dotkom

Bizonyíték hiányában nem elítélhető e-mailes csalók

Hollandiában egyelőre nyerésre áll annak a több mint egy tucat feltételezett csalónak az ügye, akiket nemrég vettek büntetőeljárás alá.

Jóhiszemű emberek megtévesztése, áldokumentumokkal való hitegetése és anyagi megkopasztása – röviden így jellemezhető a 419-es csalás. Az elnevezést onnan kapta ez a fajta bűnözési forma, hogy az afrikai ország büntetőkönyvében ezen paragrafus alatt található meg leírása illetve szankcionálása. Becslések szerint az ennek révén befolyt pénzösszegek váltak Nigéria egyik legnagyobb exportbevételévé: egy év alatt közel 5 milliárd dollárt (!) képesek kiszedni a világ többi tájékán élő hiszékeny emberekből a csalók. Többek között például ennek a bűncselekménynek ˝köszönhette˝ egy brazil bank (hozzávetőleg 180 millió dollár elvesztése okán) csődjét. Májusban ugyan letartóztatták azt a 200 embert, aki részt vett a csalásban, ez azonban már nem támasztja fel újra a pénzintézményt.

Éppen ezért nem jó hír, hogy a Holland Igazságügyi Minisztérium vereséget szenvedett egy bírósági eljáráson azzal a tizenhárom nyugat-afrikai emberrel szemben, akiket ezrek meglopásával vádolnak. A perre azért került sor a szélmalmok hazájában, mert a UPC amszterdami hálózatán keresztül küldték szét leveleiket a csalók – a bíróság szerint azonban nem gyűlt össze elég terhelő bizonyíték, így ennek hiányában a gyanúsítottakat nem lehet elítélni.

A vádlottak nagy részét egyébként Amszterdamban gyűjtötte be a holland rendőrség egy nagyszabású razzia alkalmával. Lefoglaltak többek között számos PC-t, mobiltelefont, hamis dokumentumokat és 50 ezer eurót is kézpénzben, valamint illegálisan működtetett kábelmodemeket is, melyekhez egy UPC alkalmazott juttatta hozzá a csalókat. A holland bűnüldözés online csalásokkal foglalkozó osztálya szerint több mint 100 ezer célpont számára küldtek szét üzeneteket szerte az USA-ban és Japánban. Ennek ellenére a bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy a gyanúsítottak követték volna el a bűncselekményeket – többek között ehhez az is hozzájárult, hogy egyetlen számítógép sem volt bekapcsolva, amikor a rendőrség átkutatta a vélt elkövetők otthonait.

Az ország igazságügyi minisztériuma még nem döntötte el, hogy fellebbez-e a döntéssel szemben. Tavaly mindenesetre nagyobb sikerrel jártak, amikor hat csalót tudtak kézre keríteni és elítéltetni, mintegy 1-4,5 évig terjedő szabadságvesztéssel. Akkor azonban a rendőrség lehallgatta és rögzítette az elkövetők telefonbeszélgetéseit, ami elegendő bizonyítékot jelentett.

Történelem, módszertan

Maga a 419-es csalás még a 80-as évek végén jelent meg, akkor még csak papíralapon. A múlt század kilencvenes éveinek közepére azonban annyira felerősödött ez a jelenség Nigériában, hogy a Föld fejlettebb államainak újságaiban sorra jelentek meg az embereket a veszélyre figyelmeztető cikkek – mindezt az afrikai ország pénzelésében. Egyéb segítséget azonban nem nyújtott a kormányzat, s az átvert áldozatok és a kicsalt pénzek összege folyamatosan nőtt; erre az Internet elterjedése csak rásegített.

Többnyire azzal szedtek ki pénzt a hiszékenyekből, hogy az ország valamely intézményének vagy hatalmon levő személyének a zárolt, de titokban hozzáférhető pénzét, illetve annak egy részét ígérték oda a ˝segíteni akaró˝ embereknek. Természetesen ahhoz, hogy a gyakran több tízmilliósnak beállított összegeket ki lehessen hozni Nigériából, pénz kellett, ezt pedig az áldozatoknak kellett állniuk – akik legtöbbször hosszasan és sokat ˝tejeltek˝. Előfordult azonban olyan eset is, amikor egy üzletembert Afrikába csábítottak, s ott túszul ejtették, váltságdíjat követelve szabadon bocsátásáért cserébe.



Szólj hozzá!

További Dotkom

Technokrata a Face-en

Tesztek