Magyarországon a harmadik generációs mobiltender (UMTS) kiírása halasztódik, Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter szerint sem a mobilszolgáltatók, sem a lakosság nem készült még fel a forradalmian új technológia befogadására. Mint mondta, egyelőre a már meglévő hálózatok nyújtotta lehetőségeket kellene kihasználni. Meg kell térülnie a szolgáltatók eddigi befektetéseinek, mielőtt újabb milliárdokat költenek – írta a Népszabadság.
Úgy látszik, a magyar kormány egyáltalán nem vagy csak nagyon csekély bevételre számíthat a UMTS-licencek pályáztatásával. Pedig az előző kabinet nagy reményeket fűzött a frekvenciák eladásához: 2000. szeptemberében Sík Zoltán informatikai kormánybiztos azt mondta a Dow Jones ügynökségnek, hogy 2001 végén eladják a harmadik generációs licenceket. Szakértők akkori számításai alapján a Napi Gazdaság összegzése szerint a pályázat eredményeként 200 milliárd forint bevétele is származhatott volna az államkasszának.
A tendert 2001. szeptemberében mégsem írták ki, Varga Mihály pénzügyminiszter a kedvezőtlen nemzetközi piaci környezetre hivatkozva jelentette be a halasztást. Ezzel az állam elesett a 21 milliárd forint koncessziós bevételtől, amivel 2001-re számolt.
A kormányzat óvatossága az elmúlt évek európai történéseinek tükrében teljesen érthető. Az Európai Bizottság úgy döntött a minap, nem nézi tétlenül a tagországok mobilszolgáltatóinak vergődését. Be kell avatkoznia, ha azt akarja, hogy az uniós térség ne maradjon le a technológiai fejlődésben Japán vagy az Egyesült Államok mögött. Inkább enged szigorú versenyelveiből, de szabad utat ad a harmadik generációs rendszerek elterjedésének.
A bizottság úgy határozott, hogy kész engedélyezni a Deutsche Telekom T-Mobile nevezetű leányának és a British Telecomból kinőtt MMO2-nek az együttműködését a nagy-britanniai UMTS-rendszer kiépítésében, vagyis a költségek megosztásában. Várható, hogy a két vállalat közösen kezdheti meg a munkálatokat Németországban is.
Az engedékenység oka egyszerű. Japánban már nagy közönségsikerrel működik az UMTS, az Egyesült Államok pedig képes gyorsan felzárkózni. Az európai vállalatok a brit Vodafone-tól a spanyol Telefonicáig súlyosan eladósodtak, összesen több mint százmilliárd euró kölcsönt halmoztak fel a könyveikben. A kilencvenes évek legvégén, még a távközlés és az Internet felívelő korszakában vásárolták meg a frekvenciaengedélyeket, abban az időszakban, amikor a tőzsde is lelkesedett e beruházások iránt, és az árfolyamok a fejlesztések hírére tovább emelkedtek. Aztán jött a telekommunikációs cégek tőzsdei összeomlása, majd a hitelképességek lefelé minősítése. A rendszerek kiépítése és működtetése legalább újabb százmilliárd eurót emésztene fel, és ezt a cégek már nem vállalják. Azt mondják, csak akkor kötelezhetnék el magukat, ha bizonyítani tudnák, hogy a mobilhasználóktól évente és fejenként legalább 500 euró bevételre tesznek majd szert.
Azok a kormányok, amelyek még időben cselekedtek, szép összegre tettek szert az engedélyek eladásából. Németország 50, Olaszország 12, Nagy-Britannia 37, Hollandia csaknem hárommilliárdot szedett be. Ám most töprengenek, hogy a licencek időtartamát 15-ről 20 évre módosítsák-e, ahogy a cégek követelik. A rendszereknek az idén már jórészt működniük kellene. Ám legjobb esetben is csak jövőre, de inkább 2004-ben, egyes szolgáltatások esetében – például mozgókép továbbítása – csak 2006-ban kínálhatják magukat a harmadik generációs hálózatok.
A spanyol Telefonica nemrégiben jelentette be például, hogy egyelőre leállítja a fejlesztéseket Németországban, Ausztriában, Svájcban és Olaszországban. A francia Orange hároméves késésben van Svédországban. Nagy-Britanniában 2007-ben lesz csak az ország 80 százalékán „fogható” UMTS, Dániában 2008-ban, Franciaországban 2009-ben. Finnországban nincs is időpont.