Connect with us

technokrata

Szerkesztői levél: Inter-nyet

internetado

E-gazdaság

Szerkesztői levél: Inter-nyet

Négy éve az egyetemen egy előadásomon kinevettek, múlt héten az Internet Hungary-n már csak megdöbbentek, amikor elmondtam, hogy közeleg az a kor, amikor az internetet meg fogják adóztatni. De mi jön ezután?

Tegnap Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter bejelentette: a jövő évtől gigabájtonként 150 Ft-tal sújtanák a szolgáltatókat minden le- és feltöltési adatforgalom után. Ebben a remek magyarországi adórendszerben nyilvánvaló, hogy a szolgáltatók, akik javarészt már a jövő évet tervezgették, nem hagytak ekkora lukat a költségvetésükben, így nyilvánvalóan ezt az adót a fogyasztókra, azaz az internetezőkre fogják áthárítani.

Miért lett az internetadó?

Az út, amin eljutott a kormányzat ide, igen könnyen visszafejthető: a lakosság az interneten jár-kel, virtuális bolhapiacokon, adózatlanul ad-vesz, letölt illegális tartalmakat, telekocsizik, mindent már a felhőben tárol, egész egyszerűen függ az internettől. Kell a pénz, és mivel a fogyasztási adók hívei vagyunk – lévén azt nem tudja senki kikerülni – adóztassunk hát olyat, amit mindenki, lehetőleg nagymértékben használ.

Nincsenek egzakt információim arról, hogy egy átlagos internethasználó hány gigabájt adatot forgalmaz havonta, de azért egy átlagos email – webböngészés – fotómegosztás és feltöltés – Youtube videós használatot feltételezve olyan 10 gigabájt elröppen még azoknál is, akik nem használnak például HBO GO-t, vagy hasonló stream szolgáltatásokat. Az adó az esetükben havi 1.500 Ft, ami nem kevés, a heavy userek azonban ennek a tízszeresét is simán kifizethetik minden hónapban.

A digitális tartalmak ilyen formájú fogyasztási adója amúgy adózási szempontból igen necces: az internet szolgáltatáson már van egy 27 százalékos áfa, ezáltal az új tervezet szerint dupla fogyasztási adó terhelné az internetezőket, mely nem vagyok benne biztos, hogy megállna az EU előtt.

Az üzenet

A mi generációnk már megszokhatta: a most 50+-osok – lévén sokuk még mindig digitális analfabéta – egyszerűen azt gondolják, hogy aki internetezik, az nem csinál mást, mint játszik. Hiába a sok nemzetközi és magyar internetes startup, hiába a sikersztorik, a számítógép előtt eltöltött időnk egyfajta szórakozásként van nyilvántartva ezen generáció többsége által. Ebben az olvasatban tehát az internetadót a törvényalkotók nem másként látják, mint a huszonegyedik század szerencsejáték-automata üzletét, állami monopóliumként. Sokan rászoktak, sokan használják, és jön belőle folyamatosan a pénz.

Ugyanakkor legyen az bármilyen digitális termék által közvetítve, az interneten információ áramlik, ami innentől adóköteles. Nehogy már a most felnövő generációnak lehetősége legyen ingyen hozzáférni az információkhoz! Ha ki tudják fizetni a főiskolát, egyetemet, akkor majd internetadót is fizetnek!

Mi a baj az internetadóval?

Egy egykulcsos SZJA-val dolgozó adórendszer mellett badarság lenne azt a szót leírni, hogy igazságtalan, de gondoljuk csak végig! Olyannyira a pénzbehajtás a cél, hogy szó sem esik semmiféle szolgáltatás differenciálásról: a film- és videónézést ugyanannyira adóztatná a kormány, mint például a Skype-on való kapcsolattartást a külföldre szakadt rokonokkal. Vagy az internetes edukációs anyagok fogyasztását ugyanúgy adóztatná, mint a pornót. Normális ez? Alig hiszem.

Mindazonáltal ne legyenek illúzióink: jövőre így vélhetően meg fognak szűnni az ingyenes wifik. Melyik kávézó, vagy szomszéd szeretné fizetni utánunk az internetadót? Valószínű, hogy semelyik. Nem beszélve a hazai internetes iparról: azon szolgáltatók, akik valamilyen perverzióból magyarországi piacra szerettek, szeretnének tartalmat szolgáltatni, innentől számolniuk kell azzal, hogy az általuk kínált szolgáltatás indirekt megadóztatásával a fogyasztás csökkenni fog, magyarul bevételtől esnek el.

Ebben az olvasatban az internetadó nem más, mint a lakosság, és ezen belül a mostani X, Y és  Z generáció masszív lehúzása úgy, hogy mindezt majd a gonosz szolgáltatókra kenjük, akik az életben maradásért tovább hárítják a terheket a lakosság felé. Az internetes szolgáltató cégek ha nem is húzhatják le a rolót, de szintén számolhatnak kisebb-nagyobb bevételkieséssel.

Hogyan kéne?

Még mielőtt bárki politikát csinálna az ügyből, legyünk konstruktívak! Ha már mindenáron ragaszkodunk ahhoz a jövőképhez, hogy a lakosságnak az a jó, ha a következő évtizedben nem internetezik, hanem inkább stadionokba jár, akkor gondolkozzunk kicsit!

A Technokrata ajánlásai az internetadó tervezet módosítására:

1. Könyvtárakban és iskolákban ne legyen adóköteles az internet!

2. Ha már mindenképp szeretnénk internetadót, akkor progresszíven csináljuk azt, és legyen az adómentes határ legalább havi 10 gigabájt, skálázzuk az efölötti fogyasztás után beszedett pénzt!

3. Ha ennyire kell a pénz, és elég bátrak is vagyunk, akkor keressük már meg az óriáscégeket az USÁ-ban és beszélgessünk már el velük arról, hogy az állampolgáraink adatait hogyan adják-veszik, és az tulajdonképpen kinek is a tulajdona! Adatvagyon, ebben tessék kicsit megnézni az oroszországi modellt!

4. Találjunk ki és valósítsunk meg állami, fenntartható internetes win-win modelleket. Piactereket, legális micropaymentes torrent-hálózatokat, stb., és ezeken ellenőrizve, adómentesen történhessen minden!

5. Differenciáljuk a tartalmakat és hálózati forgalmakat és aszerint adóztassuk, vagy ne adóztassuk őket!

6. Gesztus ugyan, de ne kövessük el azt a hibát, mint a tranzakciós adónál, hogy az adó befizetését és megadóztassuk! Azaz például az olyan adatforgalmak, melyek napi életvitelünkhöz elengedhetetlenek – például az internetbankból a rezsiszámla utalása – ne legyen adóköteles!

7- Az internetadó egy részét Artisjus-módra különítsük el a digitális szakma – újságírók, fotósok, videósok, programozók, startupperek stb. – direkt, vagy indirekt támogatására! A fogyasztási típusú adó másodlagos üzenete – miszerint úgyis mindenki mindent lop, de így legalább befizeti – legalább azt a célt is beteljesítené, hogy gondoskodik az anyagok utánpótlásáról (magyarul ha egyszer nem lesz mit letölteni, nem lesz adófizetés)

Mi jön ezután?

Felhasználói oldalról úgy gondolom, hogy amennyiben a jelenlegi formájában marad az internetadó, úgy meg fognak jelenni a kisebb-nagyobb privát hálózatok, különböző szolgáltatásokra szakosodva. Hogy ez infrastruktúrailag hogyan fog kinézni, azt még nem tudom, de nyilvánvaló, hogy a heavy userek ezt is meg fogják tudni oldani, ahogy minden mást is eddig.

Kormányzati oldalról – ha tippadásnak vélik, ha nem – azt gondolom, hogy a következő lépés a márkaadó lesz. Akár internetes, akár valódi termékeket, szolgáltatásokat kínáló cégek éveken belül a márkaértékük alapján fognak adózni, mely az éves bevétel, az eladott termékek száma, az átlagos termék ár és a lokálisan befizetett adó alapján fog számítódni egyenes, illetve egyes tételeknél fordított arányosan. Ennek köszönhetően azok a márkák, amik sok embert elérnek, nagy értékű termékekkel, de keveset adózik itthon, azoknak keletkezik majd nagyobb márkaadó-fizetési kötelezettségük. Persze ennek a fenntartható működtetéséhez– és már megint ide jutottunk vissza – alapjaiban kellene megváltoztatni az adórendszer és a külföldi, illetve franchise hálózatokra vonatkozó szabályokat is.

Dén Mátyás András



Szólj hozzá!

További E-gazdaság

Technokrata a Face-en

Tesztek